Időszaki kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában
2014. március 22 – 2014. július 20.
2014. március 21-én nyílik a Festők a tükörben - magyar önarcképek az Uffizi Képtárból című kiállítás a Budavári Palotában, a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma földszinti kiállító termeiben.
A kiállítás újdonsága, hogy olyan 24 magyar
festménnyel találkozhat a hazai nagyközönség az Uffizi Képtár
gyűjteményéből, amelyek nagy része teljesen ismeretlen itthon. Ilyen
például Markó Károly egyetlen önarcképe vagy Nemes Eliza gyönyörű
portréja. A firenzei magyar gyűjtemény története igazi kultúrtörténeti
csemege, kialakulása során a legjelentősebb művészeink – például Csók
István vagy Szinyei Merse Pál – kiváló portréin kívül olykor egy hamis
kép vagy éppen egy csalással odajuttatott önjelölt piktor munkája is
bekerült a gyűjteménybe.
A firenzei Uffizi képtár őrzi a világ legnagyobb,
több mint 1650 darabból álló művész-önarckép gyűjteményét. A gyűjteményt
1664-ben Leopoldo de’ Medici alapította, utódai évszázadokon át
folytatták a gyarapítást és ennek köszönhetően ma itt találhatóak a
leghíresebb európai és Európán kívüli festők önarcképei Raffaellótól
kezdve a jelen korig. Magyar festők munkái 1872-től vannak jelen a
világhírű képtárban: jelenleg 21 művész 24 alkotása, akik közül néhány
művész éppen attól vált híressé idehaza, hogy portréját megrendelte vagy
éppen elfogadta a firenzei képtár. Ezt a 24 képet 2013 októberében és
novemberében az Uffizi nagy sikerrel mutatta be önálló kiállításán az
olasz közönségnek, az 2013-ban megrendezett magyar-olasz kulturális évad
egyik legjelentősebb eseményeként. A kiemelt jelentőséget és figyelmet
az is indokolta, hogy az Uffizi évszázados történetében ez volt az első,
a magyar festészet tematikájával foglalkozó kiállítás.
A
Budapesti Történeti Múzeum felvállalta azt a kezdeményezést, hogy a
hazai nagyközönség számára is elhozza és bemutatja ezt a különleges
gyűjteményt. A budapesti tárlat látványos módon avatja be a nézőt az
alkotók és önarcképeik megismerésébe: egyrészt az Uffizi
festő-önarcképei mellé ugyanannak a művésznek egy-egy reprezentatív,
hazai gyűjteményben lévő alkotásával is találkozhat a látogató, melyek
nagy részét a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum
saját kincsei közül válogattak a kurátorok. Másrészt pedig egy-egy
önarckép Firenzébe kerülésének eredeti dokumentumai, levelei és fotói is
bemutatásra kerülnek, mivel szinte mindegyik festmény, különböző
úton-módon jutott be az Uffizibe, mindegyiknek saját története van.
Évszázad ok óta a Galleria degli Uffizi
gyűjteményébe való bekerülés lehetősége – egy felajánlás vagy egy
felkérés – egyet jelent a megkérdőjelezhetetlen világhírrel,
elismeréssel és halhatatlansággal, amelyből csak a kiváltságos és
kiemelkedő tehetségek részesülhetnek. „…az Uffizi Galéria: a régmúlt és a
jelen kor kiváló művészeinek Pantheonja” – írta a magyar akadémikus
festészet legtekintélyesebb alakja, Benczúr Gyula 1888-ban, amikor a
firenzei képtár vezetőjétől felkérést kapott portréjának elkészítésére.
Más szavakkal, de hasonlóan fogalmazott Lakner László azon az
ünnepségen, melyet 2000. októberében rendeztek az Uffiziben Önarcképének
befogadása alkalmából: „…Mától kezdve engem már soha nem fognak
elfelejteni, mivel az önarcképem a világ egyedülálló műgyűjteményének
részévé vált…”.
A budapesti kiállítás alkalmából az Uffizi Képtár
vezetői felajánlották annak a lehetőségét, hogy a gyűjtemény két új
modern festménnyel gyarapodjon, olyan alkotók munkáival, akik
reprezentatív módon képviselik a hazai kortárs festészetet. A művészek
kiválasztásával a képtár főigazgatója, Antonio Natali a Magyar Nemzeti
Galéria művészettörténész szakembereit bízta meg. Az ő döntésük alapján
Keserű Ilona és Fehér László egy-egy önarcképével gazdagodik az Uffizi
gyűjteménye, mely műveket – Firenzébe szállításuk előtt – szintén
megtekinthetik a látogatók a Budapesti Történeti Múzeum kiállításán.
http://www.btm.hu
