SI
Dr.Kovács
Gábor főigazgató főorvos úrral,az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai
Intézetben,a hivatali irodájában beszélgettem. Megismerkedésünk a
Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) székházában rendezett IV.
Életmód Napon történt,ahol a személyre szabott gyógyítás
eredményességéről,a célzott kezelésről tartott előadást. Dr. Kovács
Gábor tüdőgyógyász,belgyógyász és klinikai onkológus
szakorvos,intézetvezető és több szakmai szervezet vezetője. Ő a gyógyító
munka mellett,sok év óta kiemelkedő hivatásbeli feladatnak tartja az
egészségügyi felvilágosítást és a megelőzést. Ezért sokat tett már eddig
is,hasonlóan elhivatott kollégákkal, szakdolgozókkal együttműködve. A
gyógyító munkája során előforduló esetek,azok gyógyulási esélyei arról
győzték meg,hogy minden szereplőnek az a legjobb,ha elkerülik az emberek
az elkerülhető egészségkárosító hatásokat.
Hozzáteszem, hogy tömeges méretekben mégsem kerülik el az emberek sem
egyéni,sem társadalmi (lakókörnyezet,munkahely,fogyasztói szokások
stb.) szinten a nyilvánvaló egészségkárosítást. Talán nem tudják? Talán
felelőtlenek? Talán a környezettudatosság és környezetvédelem
fogyatékosságai miatt? Talán valakiknek üzlet az,ami másoknak halálos
kimenetelű egészségrombolás? Vajon minden munkahely egészségmegóvó? Ki
fizeti az egészség helyreállításának a költségeit? Nem beszélve a sok
emberi szenvedésről. Tényleg az orvosoknál kezdődik a baj felismerése?
Egyedül az ő felelősségtudatukon,ingyen vállalt felvilágosító munkájukon
és gyógyító tevékenységükön múljon ezután is a mindannyiunkat érintő
problémahalmaz valamilyen hatékonyságú megoldása?! Természetesen közös
felelősségről van szó.
Azért írom ezt a cikket,hogy egy példán keresztül képet kaphasson az
olvasó a légzőszervi betegségek gyógyítása mögött álló szakemberekről,
az intézetről a jelenlegi helyzetről.
A gyógyítás elsőszámú erőforrása a tudással és áldozatos munkával a
betegekért dolgozó szakemberek közössége. Ez nem pótolható sem
pénzzel,sem magasabb komfortot biztosító hotelszolgáltatással. Bár az is
elősegíti a gyógyulás eredményességét,a dolgozók munkahelyi közérzetét.
A diagnosztikai- és terápiás anyagokkal,valamint eszközökkel való
ellátottság magas színvonala meghatározó eszközrendszer a gyógyításban, a
jó szakmai felkészültségű szakemberek kezében. Mindehhez sok pénz
kell,a megfelelő folytonossággal. Tekintettel, hogy az elméleti
felkészültség mellett a gyógyító munka sok tapasztalaton alapul,amit
tapasztalt kollégák segítségével,esetek sokaságán keresztül sajátíthat
el az ifjú szakember,szükséges a szakemberek generációinak
együttműködése. A szakszemélyzet (orvos,nővér,laboráns stb.)
kiképzéséhez, foglalkoztatásához és hosszú távú megtartásához is sok
pénz szükséges. Ez a munka teljes embert kíván, az ahhoz igazított
jövedelemmel, ahogyan teszik ezt sok más országban.
Dr. Kovács Gábort arra kértem,beszéljen a szakmai pályafutásáról,az
intézetről,az intézet tevékenységi területéhez tartozó betegségek
előfordulásáról, azok gyógyítási lehetőségeiről, gyógyulási esélyeiről,a
gyógyításhoz szükséges erőforrásokkal való ellátottságról.
A szakember: Dr. Kovács Gábor 1978-ban kezdte orvosi
tevékenységét ebben az intézetben, ahol rövid kitérővel,azóta is
dolgozik. Néhány évig a Belgyógyászati Osztályt vezette a budapesti
Szent Margit Kórházban. Végigjárta a fokozatokat,a segédorvostól az
osztályvezető főorvosig,majd az igazgatóhelyettestől az igazgatóig. Jól
ismeri az egészségügyben dolgozók valamennyi szempontját Magyarországon.
Korábban évekig országos tüdőgyógyász szakfőorvos volt. Jelenleg a
Szakmai Kollégium Tüdőgyógyászati Tagozatnak az elnöke és a Magyar
Tüdőgyógyász Társaság elnöke. Fő érdeklődési területei a
népegészségügy,a szervezés, az egészségszervezés (ezen belül a
megelőzés, a prevenció, a szűrővizsgálatok, a dohányzás leszokás
támogatása).
Az intézet: Az intézetet 1901-ben báró Korányi
Frigyes alapította és Erzsébet Királyné Szanatórium néven nyílt meg.
Mintegy hat évtizeden keresztül TBC-s betegeket gyógyítottak ezen az
erdővel körülvett helyen, a Budai hegyekben,a János-hegyi Erzsébet
Kilátó alatt.
Az 1960-as évektől csökkent a TBC-s betegek aránya és egyre inkább
egyéb légzőszervi betegségek, így tüdőgyulladásos, bronchitises,
asztmás, szilikózisos, stb. esetek száma nőtt meg. Az 1970-es évektől
megnőtt a tüdőrákos betegek aránya. Jelenleg az intézetben a betegek
60%-a tüdőrákos, 20%-uk bronchitises, 15%-uk különböző gyulladásos
kórképpel, ritka tüdőbetegségekkel, 5%-uk TBC-vel áll kezelés alatt.
Ma Magyarországon kb. 1.000 TBC-s és kb.10.000 tüdőrákos beteget
diagnosztizálnak évente. A hajléktalanokat a Magyar Máltai
Szeretetszolgálattal együttműködve látja el az intézet. A Magyar Máltai
Szeretetszolgálat rendelkezik szűrőbusszal. Hajléktalanszállókra
kitelepülve végzik a szűrést és a kiszűrt betegeket az intézetbe
irányítják kivizsgálásra és kezelésre. Két év alatt - az együttműködés
eredményeképpen is - 177 főről 100 főre tudták csökkenteni a hajléktalan
TBC-s betegek számát. A TBC-nek viszonylag gyenge a fertőző képessége,
azonban néhány napos szoros együttlét alatt átadható a fertőzés.
Az intézet alaptevékenysége a tüdőgyógyászati diagnosztika, fekvő
és járóbeteg ellátás. Mindehhez korszerű diagnosztikai és terápiás
eszközökkel rendelkezik. Egy hétéves rehabilitációs program keretében
komfortosítja, korszerűsíti patinás épületeit. Az alapelv az, hogy a
múlt értékeit megőrizve teremtsék meg a modern medicina feltételeit. Az
intézetben az ötvenes évek óta működik mellkas sebészet. A mellkas
sebészet mellett működik az ország egyik legnagyobb intenzív terápiás
osztálya, ahol a frissen operált betegek mellett a gépi lélegeztetésre
szoruló,vagy kritikus állapotú légzőszervi betegeket látják el nap mint
nap. Sajnos a tüdőrákos betegek közül napjainkban csupán minden ötödiket
lehet megoperálni, ami a valódi gyógyulás reményét jelenti. Akiket a
betegség stádiuma miatt nem lehet megoperálni, azok számára korszerű
gyógyszeres kezelésekkel lehet meghosszabbítani az életet, javítani az
életminőségét. Az élet végéhez közeledve nyújt segítséget a hospice
osztály.
Az intézetben korszerű rehabilitációs osztály működik. A COPD-s
betegek (hörgőszűkületes idült légúti betegség) a gyógyszeres kezelés
mellett rehabilitációs mozgásterápián vesznek részt. Számukra sokat
jelent a légzőtorna és a mozgásterápia, ami a beteg állapotától függően
napi akár több órás sétát, kerékpározást, futópados edzést jelent.
Megtanítják a betegeket az hasznos edzéselemekre, amelyeket otthon is
végezniük kell az ajánlottak alapján. Szakmailag indokolt a fulladásos
betegek számára is a mozgásterápia és a légzőtorna, oszlat el egy
tévhitet a főorvos úr.
A MÚOSZ IV.Életmód Napon tartott előadásán elmondta főorvos úr, hogy
Magyarországon sok, több mint félmillió COPD-beteg van, de csak kb.
200.000 fő jelenik meg a vizsgálatokon. A betegség megfelelő kezeléssel
jól, egyénre szabott terápiával karban tartható. Akár hosszú évekig is
csak enyhe panaszai lehetnek a betegeknek, akik így elláthatják
mindennapi munkájukat is.
A betegségek: A tüdőgyógyászati betegségek
visszaszorításában rendkívül fontos a dohányzás csökkentése! A tüdőrák, a
COPD, a bronchitis a dohányzás miatt alakul ki a legnagyobb arányban A
tüdőgyógyászat prevenció-érzékeny szakma. A tüdőgondozókban
országszerte végzik a dohányzásleszokás támogatását. A leszokás
támogatására egyéni és csoportfoglalkozásokat, valamint gyógyszeres
terápiát alkalmaznak. A dohányzás visszaszorítását célzó tiltó
jogszabály-módosítások előremutatóak, de még korántsem elegendőek. A
legfontosabb a fiatalok körében végzett megelőzési felvilágosítás. Ennek
az lenne a leghatékonyabb módja, ha kötelező jelleggel bele kerülne a
Nemzeti Alaptantervbe a dohányzás ártalmainak a bemutatása. Állítja a
pályán több évtizedet eltöltött tüdőgyógyász szakember.
Bárki átgondolja, beláthatja a nyilvánvaló igazságot. Remélhetően
eljut a jogalkotókhoz is,a felnövekvő generációk érdekében. Ezáltal
hosszú távon,az egész lakosság egészsége védelmében. A nyomatékosan
kifejtett és különböző fórumokon szorgalmazott vezető szakorvosi kérés:
NE DOHÁNYOZZ!
E cikk szerzőjének elsőként az emberi erőforrásokért és a gazdasági
erőforrásokért felelős miniszterek,a közoktatási államtitkár és az
ifjúságért felelős állampolgári biztos jut az eszébe. Hangsúlyozva a
szülői és a társadalmi mintákat,valamint a fogyasztói befolyásolásokat.
Hiába a sportért,az egészséges életmódért tett erőfeszítés,ha az
érzékeny fejlődő szervezet mérgezése pont ebben a korosztályban szinte
össztársadalmi minta. A jóra is nyitott fiatalok
egyik kezében az infokommunikációs eszköz,a másikban a cigaretta. Azon a telefonon és az
interneten jöhetne néhány elrettentő kép és a felvilágosító
magyarázat is. Azért,hogy letéve a cigarettát,a felszabadult kéz még
évtizedekig dolgozni és símogatni tudjon. A megtakarított
anyagiak,egészségben töltött évek pedig a jobb életminőséget
szolgálhassák. Az egyénért és a társadalomért is.
Hol tudnák ezt a felvilágosító munkát hatékonyabban elvégezni,mint az
iskolákban,ahol a nevelés szakemberei és a kortárscsoport
kölcsönhatásai a jó irányba fordíthatják a szokásokat, mielőtt
kialakulna a függés? Ha még nem függő,akkor mégis miért dohányzik a
fiatal?
Az Országos Tisztiorvosi Hivatal (OTH) keretében működő Országos
Egészségfejlesztési Intézet jó tájékoztató-felvilágosító anyagokat
állított össze, de eddig még nem ment át az iskolák mindennapi
gyakorlatába. Dr. Kovács Gábor főorvos úr ezt is sürgető feladatnak
tartja.
A szűrővizsgálatok: A lakossági szűrővizsgálatok
céljára ma már nem megfelelő a hagyományos tüdőszűrés,ami tulajdonképpen
mellkasi röntgen vizsgálat. Ugyanakkor indokolt a kockázati csoportot
jelentő hajléktalanok,fogvatartottak esetében, mert köreikben nagyobb
arányú a TBC-s megbetegedés. Indokolt még a tüdőgyógyászatban
dolgozóknál és az olyan településeken,ahol magas a TBC előfordulása.
Viszont a tízszer nagyobb esetszámban előforduló tüdőrák kiszűrése is
fontos lenne,emiatt ajánlott az 50 évesnél idősebb dohányosok
tüdőszűrése, amíg a kutatások eredményeképpen erre specifikus
szűrővizsgálatok nem állnak rendelkezésre. A kockázati csoportra
koncentrál a szakorvosi javaslat és elkerülendőnek tartja felesleges
röntgensugárzással járó tüdőszűrést másoknál.
Személyre szóló terápia: Az emberi szervezet
genetikai térképének megismerése és az egyes betegségek genetikai
okainak a feltárása új gyógyítási lehetőségek alapjait jelentik. Egyre
több olyan gyógyszeres kezelés lehetőségének a birtokába jut az
orvoslás,amely a különböző génhibák korrekcióját eredményezve gyógyítja a
betegséget. Személyre szólóan vizsgálják meg a génhibát és emiatt
személyre szólóan lehet a konkrét gyógyszert javasolni. A beteg azt a
gyógyszert kapja,amelytől a legnagyobb valószínűséggel várja az orvos a
gyógyulást. Egy ismert orvosi magyarázattal élve, „nem
kartácstűzzel,hanem célzott lövéssel lövik a beteg sejteket". Mivel csak
a beteg sejteket „lövik",kevesebb a mellékhatás és a beteg szervezet
jobban tűri a kezelést. Ezek az úgynevezett „célzott molekuláris
kezelések". Magyarországon minden kezeléshez hozzá lehet jutni,ami a
világban létezik és ezt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP)
fizeti a biztosított betegeknek. A kutatások folynak,de a jelenlegi
állás szerint a betegségeknek csak bizonyos százalékában ismertek a
génhibák,amelyekre célzott kezelést lehet alkalmazni.
Az erőforrások: Az előző témákhoz
kapcsolódva,Magyarország hátránya abban van,hogy a teljes intézeti
(vélhetően országosan is hasonló a helyzet) költségvetési keretben
jelentős arányeltolódást okoz a mindennapi gyakorlat. Vagyis,hogy a
beteg lehetőség szerint kapjon meg mindent a gyógyulása érdekében. Ezt
az átcsoportosítást valamiknek a terhére lehet megoldani, például a
szakszemélyzet bére,az épületfenntartás stb. Tehát a diagnosztikai és
terápiás költségek nagy arányban felhasználják a költségvetést. Az
épületekre,a komfortra,a bérezésre kevés jut.
Mint műszaki és gazdasági szakember,szerettem volna jobban eloszlatni
a saját kételyeimet, de nem volt rá idő. Vajon hogyan keveredhet össze
az épületek,mint állami tulajdonú állóeszközök fenntartása a benne
végzett tevékenység, a gyógyítás költségvetésével? Más kategória. Ha
elkülönítenék,akkor is megvalósulhatna mindkettő a jelenlegi
költségkeretből az elvárható színvonalon? Nem? A magyar betegek és a
szakszemélyzet is megérdemlik a karbantartott,felújított épületeket.
Sokat lendíthetne a kormányaink által felismert egészségturizmusunkon a
rendezett környezet. Ha a gyógyító tevékenységünk versenyképes
Európában,akkor az erre alapozott egészségturizmus fogadókészsége
további befektetéseket igényelne. Ezek többlet forrásokat jelentenének
az OEP-költségvetéshez képest. Ez az üzleti adottság addig nyitott,amíg
elegendő szakszemélyzet dolgozik itthon. Ezáltal nőhetne az
orvosok,nővérek stb. jövedelme.
Ahogyan egyre sikeresebben a mérnökök, informatikusok, biológusok
helyébe hozzuk a nyugati színvonalú munkahelyeket, megrendeléseket,
megtehetnénk az egészségügyiekkel is. Az idősödő lakosság megnövekedett
egészségügyi költségeihez is hozzájárulhatna a nyereség.
Az a hozzáadott érték, amit külföldön nyújtanak a szakembereink,
hasznosulhatna az őket kinevelő magyarországi társadalom számára. Ez
kedvezőbb lenne a külföldön munkát vállaló szakemberek családjának is.
Az egészségügyi tevékenység végre lehetne Magyarország számára is
üzlet,a lakosság ellátásán túl.
A budapesti infrastruktúra a vidéki mögé szorult. Nagy áldozatok árán
lehetett néhány budapesti kórházat felújítani. A műszerezettségi
ellátottság megfelelő Magyarországon is.
Az egészségügyi infrastruktúra megújítása tehát fontos feladat. Mivel
az e.ü. költségvetés arányaiban (GDP-arányosan is) szépen költünk
diagnosztikára és terápiára, kevés pénz marad a szakszemélyzet
bérezésére. Ez pedig elvándorláshoz vezet- mondta a főigazgató főorvos.
A külföldi munkavállalás elsősorban a diagnosztikai és manuális
szakmákat érinti, de egyre inkább hiányszakma lesz a tüdőgyógyászat is.
Az orvosi szakmák különböző arányban,de fokozatosan elöregednek. Nem
elegendő az utánpótlás.
Befejezésül Dr. Kovács Gábor főorvos úr megemlítette, hogy
alkalmanként, de bizonyos rendszerességgel is előadásokat tartanának
orvoskollégáival az egészségügy iránt érdeklődő újságíróknak a különböző
egészségügyi témakörökről pl. népegészségügy, egészségpolitika,
kutatási eredmények stb. Ez szakértői támogatás lehetne a sajtó
munkatársainak. Közös a cél.
Dr.Turcsán Mihály
forrás: Euroastra
2014/07/28
