Soós Tibor bár pianista játszik csütörtök-péntek- szombat 18-22 óráig.
| www.spinozahaz.hu |
2015. április 26., vasárnap
Spinoza Színház 2015. április -májusi programjában, Klein Judit énekel a Judrom zenekarral
SI
Soós Tibor bár pianista játszik csütörtök-péntek- szombat 18-22 óráig.
Soós Tibor bár pianista játszik csütörtök-péntek- szombat 18-22 óráig.
2015. április 23., csütörtök
FEKETE EDIT grafikus életmű kiállítása
SI
F E K E T E E D I T
grafikus életmű kiállítása
H I T E L E S H I H E T E T L E N
70
év
előtt, alatt, után
a múlt, a jelen, a jövő
70
év
előtt, alatt, után
a múlt, a jelen, a jövő
F E K E T E E D I T
grafikus életmű kiállítása
a kiállítást rendezte és megnyitja: Faludy Judit
művészettörténész
2015. április 24-én pénteken 15 órakor
a Holokauszt Emlékközpontban
Budapest, Páva utca 39.
Megtekinthető 2015.május 31-ig, Kedd- Vasárnap 10-18 óráig
művészettörténész
2015. április 24-én pénteken 15 órakor
a Holokauszt Emlékközpontban
Budapest, Páva utca 39.
Megtekinthető 2015.május 31-ig, Kedd- Vasárnap 10-18 óráig
A kiállítást támogatta a Holokauszt Emlékközpont,
a család és
a Nagy Gyula Művészeti Alapítvány
a család és
a Nagy Gyula Művészeti Alapítvány
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, is Millenniumi Díjat kap a szellemi tulajdon világnapja alkalmából.
SI
Az ENSZ genfi székhelyű Szellemi Tulajdon Világszervezete 2000. évi
közgyűlésén döntött arról, hogy április 26-át a világ társadalmi
fejlődéséhez és haladásához meghatározó módon hozzájáruló műszaki
alkotók és művészek munkásságának és eredményei védelmének szentelt
világnappá nyilvánítja, amely tisztelgés az emberi tudás és képzelőerő,
a kreativitás előtt.
Az azóta eltelt években a világ iparjogvédelmi és szerzői jogi hatóságai
– csakúgy, mint a
Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
– változatos programokkal, rendezvényekkel, akciókkal és
kezdeményezésekkel valósították meg a közösen vállalt célkitűzést: az
alkotóerő reflektorfénybe állítását, a szellemi tulajdon oltalma
népszerűsítését és fáradságos művelésének társadalmi figyelemmel való
elismerését. Kezdetektől célul tűzte ki az ars és a techné
összekapcsolását a magyar művészeti és technológiai kultúra örökségének
ápolásában, közvetítésében és védelmében jeleskedő intézmények előtti
tisztelgéssel, az ugyancsak 2000-ben alapított Millenniumi Díjával.
Az emberi alkotó tevékenység egyaránt hajtóereje a haladásnak a
tudományban, az üzleti életben, a technológiában és a művészetekben,
azaz az ember minden emberi törekvésében. E korlátlan erőforrás
felismerése, fejlesztése és gazdasági tőkeként való hasznosítása
kulcsfontosságú korunk világában ahhoz, hogy javíthassunk az emberi élet
minőségén.
A világnap budapesti ünnepségén - amelyet ebben az évben a magyar
szabadalmi rendszer létrejötte, az 1895. évi XXXVII. törvénycikk
megalkotása 120. évfordulója alkalmából az Országház Felsőházi Termében
rendeznek - kerül sor a 2015. évi Millenniumi Díjak átadására, 2015.
április 23-án, 16 órai kezdettel.
A díjat a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke alapította a magyar
millennium évében a szellemi tulajdon védelmében fontos szerepet játszó
intézmények elismerésére.
A Millenniumi Díj kitüntetettjei 2015-ben
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár célja a
betegségek, a gyógyítás és a test történetével kapcsolatos eszközök,
dokumentumok és műalkotások gyűjtése, feldolgozása, megőrzése, kutatása
és hozzáférhetővé tétele a széles közönség számára. Az intézmény az
orvostörténelmet az egyetemes történelem olyan részének tekinti, amely
természettudományos, kulturális és művelődési jelenségek komplex
vizsgálatával deríthető fel és mutatható be, mely egyben a múlt
ismeretének újszerű, szokatlan, egyetemes és mindenki számára izgalmas
területe. Az intézmény működése során folyamatos megújulásra törekszik,
ennek keretében időszaki kiállítása során szoros együttműködésben áll a
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóival, akik az utóbbi évek sikeres
kiállításainak installációs, arculati elemeit tervezték, valamint
kísérleti projekteket is folytat az interaktív múzeumélményhez
kapcsolódóan.
Az intézmény a 2015-ös nemzetközi Semmelweis-emlékévben ünnepli
megnyitásának 50. évfordulóját, amelyre többek között saját történetét
feldolgozó, rendhagyó kiállítással is készül.
Várkert Bazár rekonstrukciójához kapcsolódva tavaly a múzeum teljes
homlokzati felújításon esett át, és környezete is megszépült. Így a
megújult épületben várja a közönséget állandó, illetve a „Vágod? Az olló
és a design” című, aktuális időszaki kiállítása, május 6-án pedig „Selye
János és a stresszelmélet” munkacímmel nyílik új tárlata. A kiállítás
Selye János élettörténete és kutatói tevékenysége mellett egy élettani
jelenség, a stresszhatás sejtszinten való jelentkezésének felfedezését
is végigkíséri.
A múzeum 2015-re tervezett kiállítása a „SOM 50” munkacímmel novemberre
egy olyan kiállítást tervez, amely az intézményről szól, de nem úgy,
mint hinné az ember. A múzeumot nem a tárgyak, hanem az emberek teszik,
ennek megfelelően a SOM 50 is azt tervezi megmutatni, hogy kik dolgoztak
itt, mit gondoltak a világról, a gyűjteményről, a tudományról, mit
akartak csinálni, és hogyan látta mindezt a szakmai közönség, a sajtó és
a laikus látogatók. Februárban elindult a SOM mentori programjának idei
sorozata, amely elsősorban az orvosi egyetemre készülő diákoknak szól:
egy-egy orvos a saját szakterületéről tart számukra előadásokat. Az
egyetemi nyílt napokon ugyanis meg lehet tudni azt, hogy milyen
egyetemistának lenni, de azt nem, hogy milyen lesz orvosként dolgozni,
itt azonban kiderülnek az egyes szakágak nehézségei és szépségei is.
Az intézmény 2010-ben elnyerte az Év Múzeuma címet.
(A díjat átveszi: Varga Benedek főigazgató)
Az ENSZ genfi székhelyű Szellemi Tulajdon Világszervezete 2000. évi
közgyűlésén döntött arról, hogy április 26-át a világ társadalmi
fejlődéséhez és haladásához meghatározó módon hozzájáruló műszaki
alkotók és művészek munkásságának és eredményei védelmének szentelt
világnappá nyilvánítja, amely tisztelgés az emberi tudás és képzelőerő,
a kreativitás előtt.
Az azóta eltelt években a világ iparjogvédelmi és szerzői jogi hatóságai
– csakúgy, mint a
Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
– változatos programokkal, rendezvényekkel, akciókkal és
kezdeményezésekkel valósították meg a közösen vállalt célkitűzést: az
alkotóerő reflektorfénybe állítását, a szellemi tulajdon oltalma
népszerűsítését és fáradságos művelésének társadalmi figyelemmel való
elismerését. Kezdetektől célul tűzte ki az ars és a techné
összekapcsolását a magyar művészeti és technológiai kultúra örökségének
ápolásában, közvetítésében és védelmében jeleskedő intézmények előtti
tisztelgéssel, az ugyancsak 2000-ben alapított Millenniumi Díjával.
Az emberi alkotó tevékenység egyaránt hajtóereje a haladásnak a
tudományban, az üzleti életben, a technológiában és a művészetekben,
azaz az ember minden emberi törekvésében. E korlátlan erőforrás
felismerése, fejlesztése és gazdasági tőkeként való hasznosítása
kulcsfontosságú korunk világában ahhoz, hogy javíthassunk az emberi élet
minőségén.
A világnap budapesti ünnepségén - amelyet ebben az évben a magyar
szabadalmi rendszer létrejötte, az 1895. évi XXXVII. törvénycikk
megalkotása 120. évfordulója alkalmából az Országház Felsőházi Termében
rendeznek - kerül sor a 2015. évi Millenniumi Díjak átadására, 2015.
április 23-án, 16 órai kezdettel.
A díjat a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke alapította a magyar
millennium évében a szellemi tulajdon védelmében fontos szerepet játszó
intézmények elismerésére.
A Millenniumi Díj kitüntetettjei 2015-ben
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár célja a
betegségek, a gyógyítás és a test történetével kapcsolatos eszközök,
dokumentumok és műalkotások gyűjtése, feldolgozása, megőrzése, kutatása
és hozzáférhetővé tétele a széles közönség számára. Az intézmény az
orvostörténelmet az egyetemes történelem olyan részének tekinti, amely
természettudományos, kulturális és művelődési jelenségek komplex
vizsgálatával deríthető fel és mutatható be, mely egyben a múlt
ismeretének újszerű, szokatlan, egyetemes és mindenki számára izgalmas
területe. Az intézmény működése során folyamatos megújulásra törekszik,
ennek keretében időszaki kiállítása során szoros együttműködésben áll a
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóival, akik az utóbbi évek sikeres
kiállításainak installációs, arculati elemeit tervezték, valamint
kísérleti projekteket is folytat az interaktív múzeumélményhez
kapcsolódóan.
Az intézmény a 2015-ös nemzetközi Semmelweis-emlékévben ünnepli
megnyitásának 50. évfordulóját, amelyre többek között saját történetét
feldolgozó, rendhagyó kiállítással is készül.
Várkert Bazár rekonstrukciójához kapcsolódva tavaly a múzeum teljes
homlokzati felújításon esett át, és környezete is megszépült. Így a
megújult épületben várja a közönséget állandó, illetve a „Vágod? Az olló
és a design” című, aktuális időszaki kiállítása, május 6-án pedig „Selye
János és a stresszelmélet” munkacímmel nyílik új tárlata. A kiállítás
Selye János élettörténete és kutatói tevékenysége mellett egy élettani
jelenség, a stresszhatás sejtszinten való jelentkezésének felfedezését
is végigkíséri.
A múzeum 2015-re tervezett kiállítása a „SOM 50” munkacímmel novemberre
egy olyan kiállítást tervez, amely az intézményről szól, de nem úgy,
mint hinné az ember. A múzeumot nem a tárgyak, hanem az emberek teszik,
ennek megfelelően a SOM 50 is azt tervezi megmutatni, hogy kik dolgoztak
itt, mit gondoltak a világról, a gyűjteményről, a tudományról, mit
akartak csinálni, és hogyan látta mindezt a szakmai közönség, a sajtó és
a laikus látogatók. Februárban elindult a SOM mentori programjának idei
sorozata, amely elsősorban az orvosi egyetemre készülő diákoknak szól:
egy-egy orvos a saját szakterületéről tart számukra előadásokat. Az
egyetemi nyílt napokon ugyanis meg lehet tudni azt, hogy milyen
egyetemistának lenni, de azt nem, hogy milyen lesz orvosként dolgozni,
itt azonban kiderülnek az egyes szakágak nehézségei és szépségei is.
Az intézmény 2010-ben elnyerte az Év Múzeuma címet.
(A díjat átveszi: Varga Benedek főigazgató)
Debreceni Egyetem, Agrártudományi Központ
Az Agrártudományi
Központ kutatási tevékenysége az agrárgazdaság teljes vertikumát felöleli.
Pályázati úton évente megközelítően 600-700 millió Ft támogatást nyernek el.
Ezek döntő része többéves, konzorciumban, vállalatokkal együtt végzett
kutatómunkát finanszíroz.
Jelenleg
43 db pályázati forrásból és 50 db kutatási szerződés által támogatott
tudományos projekt megvalósítása folyik. Az állattenyésztés, a növénytermesztés,
a kertészet, a környezetgazdálkodás, a természetvédelem, a vadgazdálkodás, az
élelmiszertudomány, a minőségbiztosítás, a gazdaságtudományok és a
természettudományok terén folynak kutatások.
Projektjeik
65%-a uniós forrásból valósul meg. Ezek közül kiemelkedő az Európai Bizottság
7. Keretprogramján belül támogatott 5 db, nemzetközi konzorcium keretében
megvalósuló projekt. Ezek a kutatások több tudományos területet is magukba
foglalnak, mint pl. a precíziós mezőgazdaság és földhasználat, az egészséges élelmiszer
és életmód, az integrált növényvédelmi rendszer, az élelmiszer szektor KKV-i
innovációs képességének javítása, valamint az távérzékelési adatok alapján
történő élőhely monitoring.
Az
Agrártudományi Központ több száz hazai és nemzetközi partnerrel működik együtt:
felsőoktatási intézményekkel, kutatóintézetekkel, nagyvállalatokkal, valamint
közép- és kisvállalkozásokkal.
Az
Agrártudományi Központ19 magyar szabadalom jogosultja.
(A díjat
átveszi: dr. Vad Attila főigazgató-helyettes)
S’39 Hybrid Design
Manufacture (korábban: Szövetség’39)
Az S’39 Hybrid Design Manufacture elsősorban komplex művészeti
tervezéssel foglalkozik, melynek tárgya jellemzően a
téralkotás valamely formája: installációk, épületekhez kapcsolódó művészeti
tervezés, köztéri műalkotások és akciók. A csoport jelenlegi tagjai: Baróthy
Anna, Kolozsvári Csenge, Bozsó Melinda és Csernák Janka. Hozzájuk csatlakoznak
a műhelyben alkotó művészek, művészcsoportok. Az S'39 nyitott műhely, befogadó
közeget kínál kísérleti koncepcióik kifejlesztésére. A műhely számos újító
szellemű rendezvénynek ad helyet. A Szövetség ’39-ben jelenleg tevékenykedő
alkotók profilja: építészet, szobrászat, médiaművészet, számítógépes grafika,
webdesign, kísérleti programozás, animáció, üvegtervezés.
Főbb projektjeik:
-
CALTROPe
– kísérleti bioépítészeti struktúra: A projekt a mangrove erdők természetes
élőhelyének újbóli terjedését segíti a fák meggyökerezését elősegítő moduláris
rendszerrel. A koncepciót győztesnek választották a Jaques Rougerrie Alapítvány
által meghirdetett innovációs építészeti pályázaton „Építészet és
tengerszint-emelkedés” kategóriában. (Magyar Formatervezési Díj 2014, terv
kategória, díjazott alkotás)
-
MOIRÉ_CMYK:
A zeneművészeti oktatásnak helyet adó épület homlokzati üveg kiképzése az interferencia
jelenségére épít, olyan vizuális képletet alakít ki, mely árnyaltságával,
egyszerűségében egy repetitív dallam rajzolatát idézi meg.
(Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Ligeti György
épület, Budapest, 2011)
-
MEMBORIÁN:
Mádon, egy borospincében elhelyezett rezonátor, mely réz tartályokból és
csőrendszerből áll. A pince falán érrendszer szerűen végigfutó csövek egyszerre
gondoskodnak a víz folyamatos áramlásáról és az elektronikus jelek
szállításáról. A MEMBORIÁN azokat a személyes és természeti együtthatókat idézi
meg, amelyek a bor létrejöttét segítik.
(A díjat
átveszi: Baróthy Anna igazgató)
Snétberger Zenei Tehetség Központ
Az Alapító
– Snétberger Ferenc világhírű gitárművész - egy erős, Magyarországon és
külföldön egyaránt elismert, példaértékű iskolát kívánt teremteni, amelyben a
fiatal, hátrányos helyzetű roma zenei tehetségek világszínvonalú képzés és
mentori támogatás segítségével megalapozhatják zenei karrierjük elindítását.
Céljuk a képzési programban résztvevő diákok tanulmányainak, valamint a
számukra mentori segítséget nyújtó szakemberek munkájának, szakmai
továbbfejlődésének támogatása.
A központ
- Snétberger Ferenc szakmai irányításával – 2011-től évente 60 tehetséges 12-20
éves roma fiatalnak nyújt lehetőséget zenei tehetségük
kibontakoztatására. Az oktatók olyan elismert zenész-tanárok, mint
Snétberger Ferenc, László Attila, Lukács Miklós, Farkas Rózsa, Oláh Tzumó
Árpád, Lamm Dávid, Rozsnyói Péter, Barcza Horváth József, Mohay András, ifj.
Balázs János, Lakatos György és olyan kiváló nemzetközi vendégelőadók, mint
Paolo Vinaccia, Tony Lakatos vagy Roby Lakatos.
A
Snétberger Zenei Tehetség Központ korszerű épületegyüttese a korábbi felsőörsi
diáktábor területén kapott helyet. A program iránti nemzetközi és hazai
érdeklődést, elismerést bizonyítja, hogy a beruházást a Norvég Finanszírozási
Mechanizmus 2,7 millió euróval, a magyar állam 0,5 millió euróval támogatja. A
Nyílt Társadalom Intézet (OSI) is jelentős anyagi és szakmai segítséget nyújt a
központ működéséhez.
Az intézet
első 10 éves működtetését a Camp Europe Felsőörs Oktatási Közhasznú Nonprofit
Kft. vállalta. A gyerekek számára az évi 12 hetes oktatás teljes mértékben
ingyenes. Mivel a zenei tehetségek felkutatása és a nemzetközi színvonalú
képzés költségei igen magasak, ezért különösen nagyra becsülünek minden – a
társadalmi, gazdasági- és közélet szereplőitől érkező – támogatást.
A
Snétberger Zenei Tehetség Központ folyamatosan várja a dzsesszre, világzenére
és klasszikus zenére is nyitott, hangszeren már játszó fiatalok jelentkezését.
A 2010-
2011-ben, mintegy 10 hónap alatt, a norvég és a magyar kormány támogatásával
felépített és teljes körűen berendezett 2100 m2-es képzési központ
Felsőörsön a kurzusok idején kívül nyitva áll az érdeklődők előtt, privát és
céges rendezvényeknek is helyet ad.
(A díjat
átveszi: Mészáros Zoltán ügyvezető igazgató)
2015. április 21., kedd
A Magyar Nemzeti Balett bemutatója az Operaházban A hattyúk tava
SI
2015. április 25.
A hattyúk tava című világhírű klasszikust mutatja be a Magyar Nemzeti Balett április 25-én az Operaházban. A Rudi van Dantzig és Toer van Schayk alkotta monumentális átdolgozást még sosem játszotta az együttes. A balettirodalom világszerte legnépszerűbb balettjét kilenc alkalommal négy szereposztásban játsszák, a szóló szerepekben a társulat legkiválóbb táncosai. Valamennyi előadásra rekord idő alatt kelt el minden jegy.
A hattyúk tava magyarországi bemutatója 1951. június 21-én volt. Az eredeti, Petipa-Ivanov féle előadás Aszaf Messzerer betanításában és koreográfiájában került színre, és 1969-ben, majd 1973-ban új díszletekkel és jelmezekkel újították fel. 1995-ben Vámos György (Yuri Vámos) változatát, majd 2001-ben ugyancsak a Petipa–Ivanov koreográfia nyomán ifj. Harangozó Gyula és Pongor Ildikó által készített koreográfiát mutatta be a Magyar Nemzeti Balett társulata, amely 2009 áprilisáig 397 alkalommal játszotta a darabot.
Van Dantzig és van Schayk alkotása szintén az eredeti koreográfiából építkezik, de sokkal nagyobb színpadi létszámot használ, monumentálisabb annál. S míg az eredetiben nem szerepel a teljes Csajkovszkij-zene, ebben a koreográfiában olyan zenei részletek is felcsendülnek, amelyeket a régi változat ismerői nem hallhattak a darabban. A balett látványvilága – a társkoreográfus és díszlet-jelmeztervező Toer van Shayk jóvoltából – egészen pompás megfogalmazást kapott. A 17. századi holland-flamand stílus és ízlésvilág pompája és szépsége elevenedik meg a színpadon, Rembrandt, Vermeer színei és ihlete talán egy kicsit nemzeti vonásokkal is felruházza a koreográfiát.
Solymosi Tamás, az Operaház balettigazgatója az új színrevitelt kiállításában, a jelmezek és a díszlet kivitele alapján abszolút a tradicionális balettek közé sorolja, olyan produkciónak, amelynek egyértelműen az Operában a helye. „Nagy alkotás, sok „akcióval” és szólószereppel, amely ismét arra kínál lehetőséget a társulat számára, hogy megmutassa kvalitásait. A darabot éppen ezért négy szereposztásban is láthatja a közönség” – nyilatkozta. A balettigazgató, követve bevált gyakorlatát, az ismert szólisták mellett A hattyúk tavában is szólószerepre kért fel egy kartáncost, ezúttal Kim Minjung mutatkozik be Odette/Odile megformálójaként. A hattyúk tava budapesti színpadra állításában személyesen vett részt Toer van Schayk, aki az előadás néptáncbetétjeit koreografálta, és a jelmezeket, díszletet is jegyzi. Ugyancsak a darab betanítására érkezett Magyarországra Caroline Iura, a Holland Nemzeti Balett társulatának tagja, aki maga is többször táncolt a darabban, és Eleonora Demichelis koreológus, a Benesh-írásmód szakértője. Demichelis a produkció műsorfüzetébe készült anyaghoz interjút adott, amelyben elmondta: 2003-ban került Hollandiába a HET National Baletthez, ahol többek között Rudi van Dantzig A hattyúk tava című koreográfiájának harmadik és negyedik felvonásával foglalkozott. „A munkám valójában olyan, mint a betanító balettmesteré. A próbateremben, a színpadon és bizonyos részben az asztalnál zajlik. Egyrészt leírok, rögzítek egy koreográfiát, másrészt, ha szükséges, betanítom az adott darabot és ehhez használom az írásos lejegyzést. Ez azért fontosabb és pontosabb, mint például a filmről való tanulás, mert nem kell csupán a szememre, vagy az emlékezetemre hagyatkoznom, hanem van egy pontos kulcs a darabhoz.”
Az alkotás hazai vonatkozású érdekessége, hogy a darab férfi főszerepét az 1988-as hollandiai bemutatóra Solymosi Zoltán világhírű magyar balettművészre írták. Van Dantzig és Van Schayk műve kiemelkedően látványos színrevitel, amelynek különleges értéke a szereplők karakterének kidolgozottsága és a táncok tiszta szépsége. Az is érdekesség, hogy ez a változat nem a szerelmesek boldog egymásra találásával zárul, hanem az eredeti alkotói szándéknak megfelelően drámai befejezést kap: a herceg a végső küzdelemben a viharban kiáradt tóba fullad.
A „balettek balettje” hatalmas kihívást jelent a klasszikus balettegyütteseknek. A tökéletes technikai tudás mellett a szerepformálásra is nagy hangsúly kerül, különösen a kettős főszerep, Odette és Odile esetében. A fehér és a fekete hattyú két különböző karakterét egyetlen balerinának kell megformálnia, nem csupán a romantikus kettősség végleteit érzékeltetve, de a női jellem kettősségét is megmutatva. Hiszen a poétikus, törékeny, légies álomlény mellett ott áll a temperamentumával csábító hús-vér asszony, aki – ha csak egy pillanatra is – el tudja téríteni ígéretétől a herceget. A 2015-ös budapesti sorozatban a kettős női főszerepben Kim Minjung mellett bemutatkozik még Nakamura Shoko, Tanykpayeva Aliya és Kozmér Alexandra. A férfi főszerepet a bemutatón Kekalo Iurii, a második előadáson Timoeev Dmitry táncolja. A két utolsó összeállításban Oláh Zoltán, a Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja, és Leblanc Gergely mutatkozik be a szerepben. Az előadásokat Héja Domonkos és Déri András dirigálja.
Rudi van Dantzig – Toer van Schayk – Pjotr Iljics Csajkovszkij
A HATTYÚK TAVA
Klasszikus balett három felvonásban
Koreográfia Marius Petipa és Lev Ivanov nyomán: Rudi van Dantzig
Néptáncbetét koreográfia: Toer van Schayk
Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Jelmeztervező: Toer van Schayk
Díszlettervező: Toer van Schayk
A díszlet- és jelmeztervező asszisztense: Ruud Lutgens
Világítástervező: Jan Hofstra
Betanító balettmesterek: Caroline Iura, Eleonora Demichelis, Toer van Schayk
Karmester: Héja Domonkos, Déri András
Odette/Odile: Nakamura Shoko, Tanykpayeva Aliya, Kozmér Alexandra, Kim Minjung
Siegfried: Kekalo Iurii, Timofeev Dmitry, Oláh Zoltán, Leblanc Gergely
Rothbart: Radziush Mikalai, Liebich Roland, Cserta József, Szakács Attila
Alexander: Bakó Máté, Lagunov Ievgen, Myasnikov Boris, Taravillo Carlos
Pas de trois lányok: Boros Ildikó, Balaban Cristina, Felméry Lili, Pap Adrienn, Carulla Leon Jessica, Golovyna Yuliya
További előadások: április 26., 29. 30., május 2., 3., 7., 9., 10.
Háttéranyag A hattyúk tavához
1875-ben Csajkovszkij felkérést kapott egy balettzene elkészítésére Vlagyimir Petrovics Begicsevtől, a moszkvai Cári Színház igazgatójától, aki a balett szövegkönyvének egyik írójaként is szerepelt. A hattyúk tava volt tehát a komponista első balettzenéje. Lírai és mégis drámai zenét komponált, amelyben a jó és a rossz küzdelme éppúgy megjelent, mint a visszatérő zenei motívum alkalmazása a főszereplő jellemzésére. 1876 áprilisára a kompozíció elkészült.
A hattyúk tava című balett születését két tánctörténeti dátum jelzi. Az első bemutató 1877-ben Moszkvában volt; Julius (Wentzel) Reisinger koreográfiája egyes források szerint megbukott a Bolsoj Színházban, tény azonban, hogy a darab hét évig színpadon volt Moszkvában.
A második immáron sikeres szentpétervári bemutatót megelőzte még egy moszkvai kísérlet 1880-ban. Ennek a változatnak az érdekessége, hogy Siegfried herceg szerepét a magyar származású Békefi Alfréd táncolta, aki főként karaktertáncosként dolgozott ebben az időben a cári színházak szolgálatában.
Az a színpadra állítás, amely sikert, sőt halhatatlanságot hozott az elvarázsolt hattyúlányok történetének, 1895. január 27-én zajlott le a szentpétervári Mariinszkij Színházban. A koreográfiát Marius Petipa (1818-1910) és Lev Ivanov (1834-1901) közösen készítette. Az 1895-ös változatban Csajkovszkij muzsikáját a koreográfusok saját elképzeléseikhez igazították.
A 19. század második felében született Petipa-koreográfiákat, így A hattyúk tavát is születésekor még nem rögzítették. Az élő hagyomány gondoskodott arról, hogy a művek megmaradjanak a repertoárban. Táncos generációk „lábról-lábra” adták tovább a lépéseket, amelyet az a tény is nagyban segített, hogy a darabok szinte folyamatosan műsoron voltak. Pedig Vlagyimir Ivanovics Sztyepanov (1866-1896) a szentpétervári Cári Színház táncosa 1892-ben kidolgozott egy lejegyző rendszert, amellyel sikerülhetett a koreográfiákat leírni. Petipa azonban nem lelkesedett azért, hogy műveit ilyen módón rögzítsék. Később azután Nyikolaj Szergejev (1876-1951) táncos és koreográfus ezzel a rendszerrel mégis rögzítette a fontosabb Petipa-darabokat. A 21 általa lejegyzett balettet tartalmazó kollekció az 1917-es forradalom után nyugatra került. 1969 óta ez a gyűjteményt a Harvard Egyetem Könyvtárának Színházi Gyűjteményében őrzik.
Rudi van Dantzig „Hattyúja”
Rudi van Dantzig (1933-2012), holland táncos és koreográfus különleges és meghatározó alakja volt a 20. századi holland táncművészetnek. Van Dantzig 1955-ben alkotta első táncdarabját (Night Island, Debussy zenéjére), amelyet azután még legalább 50 alkotás követett.
Van Dantzig saját bevallása szerint a modern és a klasszikus balett között egyensúlyozva építette fel koreográfusi életművét. Gyakran alkotott újra korábbi klasszikusokat, amelyek megtartását fontosnak gondolta a nemzeti társulat számára. Főleg úgy, hogy a klasszikus nyelvezettel fejezze ki a modern ember szorongásait, menekülését a boldogság és az álmok világából. Ilyen volt a Rómeó és Júlia, vagy az 1988-ban színpadra állított A hattyúk tava.
Utóbbival egy olyan verziót akart a színpadra állítani, amely a 20. századi közönséghez szól, mégpedig a klasszikus balett nyelvén. Munkatársa Toer van Shayk (1936- ): holland táncos, koreográfus, vizuális művész, aki díszleteket és jelmezeket is tervez. 1959-ben azonban ott hagyta a táncos pályafutását, hogy a hágai Képzőművészeti Akadémián festészetet és szobrászatot tanuljon. 1966-tól az amszterdami Holland Nemzeti Balett szólistája és szcenográfusa, 1971-től koreográfusa. Szcenikusként is mindig különlegeset alkotott, akár saját műveiben, akár van Dantziggal együttműködve. Van Dantzig halála után pedig a művészi örökség továbbéltetésében is részt vesz.
Érdekességek A hattyúk tava legendájáról
Egyes lexikonok szerint történetünk irodalmi alapja a népszerű német szerző Johann Karl August Musaus (1735-1787) meséje, Az ellopott fátyol (Der geraubte Schleier) lehetett. Ezt támasztják alá a balett szereplőinek német nevei is (Siegfried, von Rothbart, Benno von Sommerstern). A másik lehetséges forrás Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev (1826-1871) mesegyűjteménye, amelyben a folklorista-szerző az 1850-es években közel hatszáz orosz népmesét gyűjtött össze. Ebben is találunk olyan mesét, amely az elvarázsolt hattyúlányok történetét mondja el. Valószínűsíthető, hogy a forrásokra támaszkodva maga a zeneszerző Csajkovszkij gondolhatta ki az alaptörténetet. Vagy legalább is nagyban hozzájárult a történet kialakításához. Ugyanakkor a német kultúrájú Reisinger is szóba jöhet librettistaként, hiszen más darabok szövegkönyvének összeállítójaként korábban már szerezhetett gyakorlatot ebben. Egy másik szövegkönyv változaton pedig a Vlagyimir Petrovics Begicsev, a Moszkvai Cári Színház igazgatója és Vaszilij Geltzer táncos neve szerepel. Utóbbiak a 19. századi balett-szövegkönyv hagyományokat követték.
A hattyúk tava történetéhez is alapul szolgáló hattyú motívum világszerte sok helyen felbukkan a mitológiai történetek, legendák és mesék világában. A hófehér tollú, hajlékony nyakú, nemes külsejű madár szimbólumként is számos jelentésváltozattal bír, amelyekkel a régi idők embere éppen olyan gyakran találkozhatott, mint az újabb korok irodalmi műveit forgató, műalkotásait szemlélő közönség.
A különleges megjelenésű madár a női báj jelképeként már akkor feltűnt, amikor Aphrodité (Venus) és Artemisz (Diana) istennőket ábrázolták hattyúval. Apollón isten szent madaraként is számon tartják. Mikor Apollón Délosz szigetén megszületett, a szigetet hattyúk vették körül, hogy eltakarják azt Héra elől és Nap-Apollón kocsiját is hattyú húzta az örök tavasz szigetére.
Homérosz 21. himnuszában is szól az énekes hattyú hangjáról. Aiszkhülosz szerint a hattyúnak a szépsége mellett másik nagyon jellegzetes tulajdonságára, „hogy megérzi közeledő halálát, és csodálatos énekben fejezi ki szomorúságát.” Innen ered a hattyúdal fogalma.
Ugyancsak a görög mitológiából tudjuk, hogy Zeusz hattyú képében közeledett Lédához és szerelmükből nemcsak újabb mitológiai szereplők, hanem a későbbi korokban irodalmi és képzőművészeti alkotások egész sora született Michelangelótól Munkácsy Mihályig, Rilkétől Baudelaire-ig.
A germánok abban hittek, hogy szűzleányok jövendőmondó hattyúvá változhatnak. Ezzel a hittel is rokoníthatóak azok a mesék, amelyekben valamilyen természetfeletti birodalomból származó hattyúleányok levetik tollruhájukat, és emberi alakot öltenek. Ez a mozzanat megtalálható az Ezeregyéjszaka meséi közt, valamint számos más nép meséiben is. Az említett motívumok – alakváltás, madárlányok – már közelebb visznek a balettünk történetéhez, amelyben éppen az átváltozás szimbóluma kap majd fontos szerepet.
A kelta és a germán mondavilág is tele van alakváltoztató szereplőkkel. Különösen szép az a kelta ősmonda, amelyben egy Aingusz nevű tündérkirályfi madár alakot öltött tündérlány után vágyakozva keresi a boldogságot. „A Halottak napján a Sárkánytóban úszkáló háromszor ötven fehér madár” és a hozzájuk hasonulni vágyó ifjú házasságának története, amelyben a királyfi válik hattyúvá, boldog véggel záruló történet. De eszünkbe juthat a híres Wagner-opera, a Lohengrin is, amelyben a címszereplő a Hattyúlovag. A hattyú vontatta arany csónakban, talpig aranyba és fehérbe öltözött, pajzsára támaszkodó lovag látványa éppen elegendő a halhatatlansághoz, de arra már alig emlékszik valaki, hogy az operához szolgáló eredeti mondában maga a lovag öltött hattyú alakot.
A hindu mítoszokban a hattyúk azoknak a bölcseknek a jelképei, akik úgy tudtak élni, hogy nem ragaszkodtak a földi javakhoz. A szanszkrit nyelvben a hamsa vagy hansa szó hattyút jelent és számos istenség, mint például Saraswati, a zene és a művészet hindu istennője is hattyúháton utazott. A védikus irodalom is említi a hattyúkat, azokat pedig, akik nagy lelki erővel rendelkeznek gyakran „Nagy Hattyú" néven említi. A hattyú a tisztaság és a transzcendencia szimbóluma ezek szerint a tanítások szerint. Egy indiai legenda arról szól, hogy a hattyú el tudja választani a tejet a víztől. A hattyú az önmagát megvalósított lelket szimbolizálja, aki külön tudja választani a valóságot és az illúziót. Egyben a világi kötelékektől teljesen szabad és független lélek jelképe is, amely felemelkedve eggyé válhat az istenekkel.
Az ír legendárium sem nélkülözi a hattyú alakját. Eszerint Lir (Llyr, Lear), a Tenger- isten 900 évre hattyúvá változtatta mostohagyermekeit. Egy másikban a sidhek (föld alatt élő, természetfeletti lények) királya és Etain, Írország legszebb lánya hattyúvá változnak, hogy elmeneküljenek a király haragja és seregei elől. Az átváltozás, a hattyúvá változás tehát itt is felbukkanó közös motívum.
Az egyik német legendában egy vadász meg akar ölni egy hattyút, aki váratlanul szépséges leánnyá változik. Megígéri a vadásznak, hogy a felesége lesz, ha egy évig meg tudja őrizni a találkozásuk titkát. A vadász azonban nem tudta megtartani a fogadalmat, és el is veszítette a hattyúlányt. Bizonyára ezúttal is ismerősnek tűnhet a történet.
A szlávok hasonló történetet tudnak egy Mihail Ivanovics nevű vándorról vagy csavargóról. Ő is le akart lőni egy hattyút, de az figyelmeztette, hogy ne tegye meg, különben egész életében balszerencsés lesz. Mihail Ivanovics leengedte a fegyverét, mire a hattyú szépséges leánnyá változott. A történetnek több befejezése is lehetséges, a szláv keresztények szerint a legény elviszi a hattyúlányt Kijevbe, hogy megkereszteljék, aztán elveszi feleségül. De, hogy a többi megoldás szerint boldogan élhettek-e egymással, azt nem tudjuk.
A hattyúlovagoknak és hattyúhercegnőknek, mágikus alakváltoztatásoknak tehát se szeri, se száma a legendás történetekben. A Grimm testvérektől Andersenen át a magyar Benedek Elekig számos mesében is felbukkannak a legkülönbözőbb hattyúalakok. A történetekben éppen az a szép és izgalmas, hogy bennük sokféle motívum, elem, mitikus, történelmi és fantasztikus réteg rakódik egymásra, amelyből nagyszerűen lehet meríteni, mint ahogy merítettek is egy-egy színpadi mű szövegkönyvéhez. De vajon a sok közül, pontosan melyik történet szolgált valójában alapul A hattyúk tava című baletthez és ki írta az eredeti változat szövegkönyvét?
A sajtóanyag részleteket tartalmaz Major Rita az Opera magazin számára készített cikkéből és az előadás műsorfüzetének ugyancsak általa készített anyagából.
A hattyúk tava című világhírű klasszikust mutatja be a Magyar Nemzeti Balett április 25-én az Operaházban. A Rudi van Dantzig és Toer van Schayk alkotta monumentális átdolgozást még sosem játszotta az együttes. A balettirodalom világszerte legnépszerűbb balettjét kilenc alkalommal négy szereposztásban játsszák, a szóló szerepekben a társulat legkiválóbb táncosai. Valamennyi előadásra rekord idő alatt kelt el minden jegy.
A hattyúk tava magyarországi bemutatója 1951. június 21-én volt. Az eredeti, Petipa-Ivanov féle előadás Aszaf Messzerer betanításában és koreográfiájában került színre, és 1969-ben, majd 1973-ban új díszletekkel és jelmezekkel újították fel. 1995-ben Vámos György (Yuri Vámos) változatát, majd 2001-ben ugyancsak a Petipa–Ivanov koreográfia nyomán ifj. Harangozó Gyula és Pongor Ildikó által készített koreográfiát mutatta be a Magyar Nemzeti Balett társulata, amely 2009 áprilisáig 397 alkalommal játszotta a darabot.
Van Dantzig és van Schayk alkotása szintén az eredeti koreográfiából építkezik, de sokkal nagyobb színpadi létszámot használ, monumentálisabb annál. S míg az eredetiben nem szerepel a teljes Csajkovszkij-zene, ebben a koreográfiában olyan zenei részletek is felcsendülnek, amelyeket a régi változat ismerői nem hallhattak a darabban. A balett látványvilága – a társkoreográfus és díszlet-jelmeztervező Toer van Shayk jóvoltából – egészen pompás megfogalmazást kapott. A 17. századi holland-flamand stílus és ízlésvilág pompája és szépsége elevenedik meg a színpadon, Rembrandt, Vermeer színei és ihlete talán egy kicsit nemzeti vonásokkal is felruházza a koreográfiát.
Solymosi Tamás, az Operaház balettigazgatója az új színrevitelt kiállításában, a jelmezek és a díszlet kivitele alapján abszolút a tradicionális balettek közé sorolja, olyan produkciónak, amelynek egyértelműen az Operában a helye. „Nagy alkotás, sok „akcióval” és szólószereppel, amely ismét arra kínál lehetőséget a társulat számára, hogy megmutassa kvalitásait. A darabot éppen ezért négy szereposztásban is láthatja a közönség” – nyilatkozta. A balettigazgató, követve bevált gyakorlatát, az ismert szólisták mellett A hattyúk tavában is szólószerepre kért fel egy kartáncost, ezúttal Kim Minjung mutatkozik be Odette/Odile megformálójaként. A hattyúk tava budapesti színpadra állításában személyesen vett részt Toer van Schayk, aki az előadás néptáncbetétjeit koreografálta, és a jelmezeket, díszletet is jegyzi. Ugyancsak a darab betanítására érkezett Magyarországra Caroline Iura, a Holland Nemzeti Balett társulatának tagja, aki maga is többször táncolt a darabban, és Eleonora Demichelis koreológus, a Benesh-írásmód szakértője. Demichelis a produkció műsorfüzetébe készült anyaghoz interjút adott, amelyben elmondta: 2003-ban került Hollandiába a HET National Baletthez, ahol többek között Rudi van Dantzig A hattyúk tava című koreográfiájának harmadik és negyedik felvonásával foglalkozott. „A munkám valójában olyan, mint a betanító balettmesteré. A próbateremben, a színpadon és bizonyos részben az asztalnál zajlik. Egyrészt leírok, rögzítek egy koreográfiát, másrészt, ha szükséges, betanítom az adott darabot és ehhez használom az írásos lejegyzést. Ez azért fontosabb és pontosabb, mint például a filmről való tanulás, mert nem kell csupán a szememre, vagy az emlékezetemre hagyatkoznom, hanem van egy pontos kulcs a darabhoz.”
Az alkotás hazai vonatkozású érdekessége, hogy a darab férfi főszerepét az 1988-as hollandiai bemutatóra Solymosi Zoltán világhírű magyar balettművészre írták. Van Dantzig és Van Schayk műve kiemelkedően látványos színrevitel, amelynek különleges értéke a szereplők karakterének kidolgozottsága és a táncok tiszta szépsége. Az is érdekesség, hogy ez a változat nem a szerelmesek boldog egymásra találásával zárul, hanem az eredeti alkotói szándéknak megfelelően drámai befejezést kap: a herceg a végső küzdelemben a viharban kiáradt tóba fullad.
A „balettek balettje” hatalmas kihívást jelent a klasszikus balettegyütteseknek. A tökéletes technikai tudás mellett a szerepformálásra is nagy hangsúly kerül, különösen a kettős főszerep, Odette és Odile esetében. A fehér és a fekete hattyú két különböző karakterét egyetlen balerinának kell megformálnia, nem csupán a romantikus kettősség végleteit érzékeltetve, de a női jellem kettősségét is megmutatva. Hiszen a poétikus, törékeny, légies álomlény mellett ott áll a temperamentumával csábító hús-vér asszony, aki – ha csak egy pillanatra is – el tudja téríteni ígéretétől a herceget. A 2015-ös budapesti sorozatban a kettős női főszerepben Kim Minjung mellett bemutatkozik még Nakamura Shoko, Tanykpayeva Aliya és Kozmér Alexandra. A férfi főszerepet a bemutatón Kekalo Iurii, a második előadáson Timoeev Dmitry táncolja. A két utolsó összeállításban Oláh Zoltán, a Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja, és Leblanc Gergely mutatkozik be a szerepben. Az előadásokat Héja Domonkos és Déri András dirigálja.
Rudi van Dantzig – Toer van Schayk – Pjotr Iljics Csajkovszkij
A HATTYÚK TAVA
Klasszikus balett három felvonásban
Koreográfia Marius Petipa és Lev Ivanov nyomán: Rudi van Dantzig
Néptáncbetét koreográfia: Toer van Schayk
Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Jelmeztervező: Toer van Schayk
Díszlettervező: Toer van Schayk
A díszlet- és jelmeztervező asszisztense: Ruud Lutgens
Világítástervező: Jan Hofstra
Betanító balettmesterek: Caroline Iura, Eleonora Demichelis, Toer van Schayk
Karmester: Héja Domonkos, Déri András
Odette/Odile: Nakamura Shoko, Tanykpayeva Aliya, Kozmér Alexandra, Kim Minjung
Siegfried: Kekalo Iurii, Timofeev Dmitry, Oláh Zoltán, Leblanc Gergely
Rothbart: Radziush Mikalai, Liebich Roland, Cserta József, Szakács Attila
Alexander: Bakó Máté, Lagunov Ievgen, Myasnikov Boris, Taravillo Carlos
Pas de trois lányok: Boros Ildikó, Balaban Cristina, Felméry Lili, Pap Adrienn, Carulla Leon Jessica, Golovyna Yuliya
További előadások: április 26., 29. 30., május 2., 3., 7., 9., 10.
Háttéranyag A hattyúk tavához
1875-ben Csajkovszkij felkérést kapott egy balettzene elkészítésére Vlagyimir Petrovics Begicsevtől, a moszkvai Cári Színház igazgatójától, aki a balett szövegkönyvének egyik írójaként is szerepelt. A hattyúk tava volt tehát a komponista első balettzenéje. Lírai és mégis drámai zenét komponált, amelyben a jó és a rossz küzdelme éppúgy megjelent, mint a visszatérő zenei motívum alkalmazása a főszereplő jellemzésére. 1876 áprilisára a kompozíció elkészült.
A hattyúk tava című balett születését két tánctörténeti dátum jelzi. Az első bemutató 1877-ben Moszkvában volt; Julius (Wentzel) Reisinger koreográfiája egyes források szerint megbukott a Bolsoj Színházban, tény azonban, hogy a darab hét évig színpadon volt Moszkvában.
A második immáron sikeres szentpétervári bemutatót megelőzte még egy moszkvai kísérlet 1880-ban. Ennek a változatnak az érdekessége, hogy Siegfried herceg szerepét a magyar származású Békefi Alfréd táncolta, aki főként karaktertáncosként dolgozott ebben az időben a cári színházak szolgálatában.
Az a színpadra állítás, amely sikert, sőt halhatatlanságot hozott az elvarázsolt hattyúlányok történetének, 1895. január 27-én zajlott le a szentpétervári Mariinszkij Színházban. A koreográfiát Marius Petipa (1818-1910) és Lev Ivanov (1834-1901) közösen készítette. Az 1895-ös változatban Csajkovszkij muzsikáját a koreográfusok saját elképzeléseikhez igazították.
A 19. század második felében született Petipa-koreográfiákat, így A hattyúk tavát is születésekor még nem rögzítették. Az élő hagyomány gondoskodott arról, hogy a művek megmaradjanak a repertoárban. Táncos generációk „lábról-lábra” adták tovább a lépéseket, amelyet az a tény is nagyban segített, hogy a darabok szinte folyamatosan műsoron voltak. Pedig Vlagyimir Ivanovics Sztyepanov (1866-1896) a szentpétervári Cári Színház táncosa 1892-ben kidolgozott egy lejegyző rendszert, amellyel sikerülhetett a koreográfiákat leírni. Petipa azonban nem lelkesedett azért, hogy műveit ilyen módón rögzítsék. Később azután Nyikolaj Szergejev (1876-1951) táncos és koreográfus ezzel a rendszerrel mégis rögzítette a fontosabb Petipa-darabokat. A 21 általa lejegyzett balettet tartalmazó kollekció az 1917-es forradalom után nyugatra került. 1969 óta ez a gyűjteményt a Harvard Egyetem Könyvtárának Színházi Gyűjteményében őrzik.
Rudi van Dantzig „Hattyúja”
Rudi van Dantzig (1933-2012), holland táncos és koreográfus különleges és meghatározó alakja volt a 20. századi holland táncművészetnek. Van Dantzig 1955-ben alkotta első táncdarabját (Night Island, Debussy zenéjére), amelyet azután még legalább 50 alkotás követett.
Van Dantzig saját bevallása szerint a modern és a klasszikus balett között egyensúlyozva építette fel koreográfusi életművét. Gyakran alkotott újra korábbi klasszikusokat, amelyek megtartását fontosnak gondolta a nemzeti társulat számára. Főleg úgy, hogy a klasszikus nyelvezettel fejezze ki a modern ember szorongásait, menekülését a boldogság és az álmok világából. Ilyen volt a Rómeó és Júlia, vagy az 1988-ban színpadra állított A hattyúk tava.
Utóbbival egy olyan verziót akart a színpadra állítani, amely a 20. századi közönséghez szól, mégpedig a klasszikus balett nyelvén. Munkatársa Toer van Shayk (1936- ): holland táncos, koreográfus, vizuális művész, aki díszleteket és jelmezeket is tervez. 1959-ben azonban ott hagyta a táncos pályafutását, hogy a hágai Képzőművészeti Akadémián festészetet és szobrászatot tanuljon. 1966-tól az amszterdami Holland Nemzeti Balett szólistája és szcenográfusa, 1971-től koreográfusa. Szcenikusként is mindig különlegeset alkotott, akár saját műveiben, akár van Dantziggal együttműködve. Van Dantzig halála után pedig a művészi örökség továbbéltetésében is részt vesz.
Érdekességek A hattyúk tava legendájáról
Egyes lexikonok szerint történetünk irodalmi alapja a népszerű német szerző Johann Karl August Musaus (1735-1787) meséje, Az ellopott fátyol (Der geraubte Schleier) lehetett. Ezt támasztják alá a balett szereplőinek német nevei is (Siegfried, von Rothbart, Benno von Sommerstern). A másik lehetséges forrás Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev (1826-1871) mesegyűjteménye, amelyben a folklorista-szerző az 1850-es években közel hatszáz orosz népmesét gyűjtött össze. Ebben is találunk olyan mesét, amely az elvarázsolt hattyúlányok történetét mondja el. Valószínűsíthető, hogy a forrásokra támaszkodva maga a zeneszerző Csajkovszkij gondolhatta ki az alaptörténetet. Vagy legalább is nagyban hozzájárult a történet kialakításához. Ugyanakkor a német kultúrájú Reisinger is szóba jöhet librettistaként, hiszen más darabok szövegkönyvének összeállítójaként korábban már szerezhetett gyakorlatot ebben. Egy másik szövegkönyv változaton pedig a Vlagyimir Petrovics Begicsev, a Moszkvai Cári Színház igazgatója és Vaszilij Geltzer táncos neve szerepel. Utóbbiak a 19. századi balett-szövegkönyv hagyományokat követték.
A hattyúk tava történetéhez is alapul szolgáló hattyú motívum világszerte sok helyen felbukkan a mitológiai történetek, legendák és mesék világában. A hófehér tollú, hajlékony nyakú, nemes külsejű madár szimbólumként is számos jelentésváltozattal bír, amelyekkel a régi idők embere éppen olyan gyakran találkozhatott, mint az újabb korok irodalmi műveit forgató, műalkotásait szemlélő közönség.
A különleges megjelenésű madár a női báj jelképeként már akkor feltűnt, amikor Aphrodité (Venus) és Artemisz (Diana) istennőket ábrázolták hattyúval. Apollón isten szent madaraként is számon tartják. Mikor Apollón Délosz szigetén megszületett, a szigetet hattyúk vették körül, hogy eltakarják azt Héra elől és Nap-Apollón kocsiját is hattyú húzta az örök tavasz szigetére.
Homérosz 21. himnuszában is szól az énekes hattyú hangjáról. Aiszkhülosz szerint a hattyúnak a szépsége mellett másik nagyon jellegzetes tulajdonságára, „hogy megérzi közeledő halálát, és csodálatos énekben fejezi ki szomorúságát.” Innen ered a hattyúdal fogalma.
Ugyancsak a görög mitológiából tudjuk, hogy Zeusz hattyú képében közeledett Lédához és szerelmükből nemcsak újabb mitológiai szereplők, hanem a későbbi korokban irodalmi és képzőművészeti alkotások egész sora született Michelangelótól Munkácsy Mihályig, Rilkétől Baudelaire-ig.
A germánok abban hittek, hogy szűzleányok jövendőmondó hattyúvá változhatnak. Ezzel a hittel is rokoníthatóak azok a mesék, amelyekben valamilyen természetfeletti birodalomból származó hattyúleányok levetik tollruhájukat, és emberi alakot öltenek. Ez a mozzanat megtalálható az Ezeregyéjszaka meséi közt, valamint számos más nép meséiben is. Az említett motívumok – alakváltás, madárlányok – már közelebb visznek a balettünk történetéhez, amelyben éppen az átváltozás szimbóluma kap majd fontos szerepet.
A kelta és a germán mondavilág is tele van alakváltoztató szereplőkkel. Különösen szép az a kelta ősmonda, amelyben egy Aingusz nevű tündérkirályfi madár alakot öltött tündérlány után vágyakozva keresi a boldogságot. „A Halottak napján a Sárkánytóban úszkáló háromszor ötven fehér madár” és a hozzájuk hasonulni vágyó ifjú házasságának története, amelyben a királyfi válik hattyúvá, boldog véggel záruló történet. De eszünkbe juthat a híres Wagner-opera, a Lohengrin is, amelyben a címszereplő a Hattyúlovag. A hattyú vontatta arany csónakban, talpig aranyba és fehérbe öltözött, pajzsára támaszkodó lovag látványa éppen elegendő a halhatatlansághoz, de arra már alig emlékszik valaki, hogy az operához szolgáló eredeti mondában maga a lovag öltött hattyú alakot.
A hindu mítoszokban a hattyúk azoknak a bölcseknek a jelképei, akik úgy tudtak élni, hogy nem ragaszkodtak a földi javakhoz. A szanszkrit nyelvben a hamsa vagy hansa szó hattyút jelent és számos istenség, mint például Saraswati, a zene és a művészet hindu istennője is hattyúháton utazott. A védikus irodalom is említi a hattyúkat, azokat pedig, akik nagy lelki erővel rendelkeznek gyakran „Nagy Hattyú" néven említi. A hattyú a tisztaság és a transzcendencia szimbóluma ezek szerint a tanítások szerint. Egy indiai legenda arról szól, hogy a hattyú el tudja választani a tejet a víztől. A hattyú az önmagát megvalósított lelket szimbolizálja, aki külön tudja választani a valóságot és az illúziót. Egyben a világi kötelékektől teljesen szabad és független lélek jelképe is, amely felemelkedve eggyé válhat az istenekkel.
Az ír legendárium sem nélkülözi a hattyú alakját. Eszerint Lir (Llyr, Lear), a Tenger- isten 900 évre hattyúvá változtatta mostohagyermekeit. Egy másikban a sidhek (föld alatt élő, természetfeletti lények) királya és Etain, Írország legszebb lánya hattyúvá változnak, hogy elmeneküljenek a király haragja és seregei elől. Az átváltozás, a hattyúvá változás tehát itt is felbukkanó közös motívum.
Az egyik német legendában egy vadász meg akar ölni egy hattyút, aki váratlanul szépséges leánnyá változik. Megígéri a vadásznak, hogy a felesége lesz, ha egy évig meg tudja őrizni a találkozásuk titkát. A vadász azonban nem tudta megtartani a fogadalmat, és el is veszítette a hattyúlányt. Bizonyára ezúttal is ismerősnek tűnhet a történet.
A szlávok hasonló történetet tudnak egy Mihail Ivanovics nevű vándorról vagy csavargóról. Ő is le akart lőni egy hattyút, de az figyelmeztette, hogy ne tegye meg, különben egész életében balszerencsés lesz. Mihail Ivanovics leengedte a fegyverét, mire a hattyú szépséges leánnyá változott. A történetnek több befejezése is lehetséges, a szláv keresztények szerint a legény elviszi a hattyúlányt Kijevbe, hogy megkereszteljék, aztán elveszi feleségül. De, hogy a többi megoldás szerint boldogan élhettek-e egymással, azt nem tudjuk.
A hattyúlovagoknak és hattyúhercegnőknek, mágikus alakváltoztatásoknak tehát se szeri, se száma a legendás történetekben. A Grimm testvérektől Andersenen át a magyar Benedek Elekig számos mesében is felbukkannak a legkülönbözőbb hattyúalakok. A történetekben éppen az a szép és izgalmas, hogy bennük sokféle motívum, elem, mitikus, történelmi és fantasztikus réteg rakódik egymásra, amelyből nagyszerűen lehet meríteni, mint ahogy merítettek is egy-egy színpadi mű szövegkönyvéhez. De vajon a sok közül, pontosan melyik történet szolgált valójában alapul A hattyúk tava című baletthez és ki írta az eredeti változat szövegkönyvét?
A sajtóanyag részleteket tartalmaz Major Rita az Opera magazin számára készített cikkéből és az előadás műsorfüzetének ugyancsak általa készített anyagából.
Óbuda napja a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban
SI
|
2015. április 20., hétfő
V. Magyar Világtalálkozó V. Egészség Konferenciáján
SI
Az Egészség Konferencia II. része (Nagyszínpad, földszint) - 11.30-13.00
Az Egészség Konferenciához kapcsolódó kirándulás
A Nótahajó 2015. június 7-én 10 órakor (vasárnap) indul a Budapesti Nemzetközi Hajóállomásról.
Műsoros, cigányzenés ebéd a Hajógyári Szigeten. Részvételi díj: 6000 Ft/fő
Meghívó
Jubilálunk
Jubilálunk
Időpont: 2015. május 31. vasárnap 9.30-
14.15 óra
Regisztráció: 9.00
órától
Helyszín: SYMA Rendezvényközpont „B” Csarnok, I. emeleti előadóterem
(1146 Budapest, Dózsa György út 1.)
Helyszín: SYMA Rendezvényközpont „B” Csarnok, I. emeleti előadóterem
(1146 Budapest, Dózsa György út 1.)
A Konferencia
igazgatója:
Dr. Szalontai
Éva, a Svéd Panoráma
Világklub társelnöke, külföldi tudósító
Levezető
elnöke:
Dr. Horváth
István, MTA doktor, a New York-i
Tudományos Akadémia doktora.
(Az ismeretterjesztő,
tudományos igényű Egészség Konferencia három részből áll)
Az
Egészség Konferencia I. része (I. emeleti előadóterem) - 9.30 – 11.30
9:30-9:35 Meglepetés vendég Dr. Tanka László, a
Világklub alapító elnöke. Méltatja az Egészség Konferenciát és az Egészség=Élet
internetes képes magazint,
aminek főszerkesztője Dr. Szalontai Éva, az Egészség Konferencia igazgatója.
aminek főszerkesztője Dr. Szalontai Éva, az Egészség Konferencia igazgatója.
9:35-9:45 A Konferencia hivatalos megnyitója, Dr. Horváth István, Dr. Szalontai Éva
9:45-10:00 Professzor
Dr. Ottó Szabolcs, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Országos
Onkológiai Intézet osztályvezető főorvosa: A daganatos megbetegedések
előfordulási gyakorisága és kialakulási aránya az Európai Unióban és
Magyarországon. Megelőzés, korai felismerés.
10:00-10:15 Professzor
Dr. Veress Gábor, a Balatonfüredi Szívkórház (a szívbetegek Mekkája) főigazgató-főorvosa:
A Szívkórház gyógyítási lehetőségeiről.
10:15-10:45 Dr.
Tárnoki Ádám, Dr. Tárnoki Dávid PhD,
tudományos munkatársak. Az ikerkutatás legújabb eredményeiről.
10:45-11:00 Dr.
Robert Lynos, orvos-szakértő: A Kaqun-víz hatása az immunrendszerünkre.
11:00-11:15 Gabriella
Dr. Kovács Thurzó director of Provitex (Research company of oncology and
immunity diseases) Komárno, Slovak Republik: Gyógygombákkal az egészségért.
Kiegészíti: Dr. Sebestény Andor, a Londoni Birodalmi Rákkutató Intézet professzora, tudományos kutatója.
11:15-11:30 Pus
Balázs ügyvezető-igazgató: A zalakarosi Hotel Napfény speciális gyógyító balneoterápiájáról.
Az Egészség Konferencia II. része (Nagyszínpad, földszint) - 11.30-13.00
TEST-SZELLEM-LÉLEK
- A
betegségekről és a gyógyulásról másképpen -
11.30-13.00 Kerekasztal-beszélgetés. Résztvevők: DR. PAPP LAJOS szívsebész - DR. CSÓKAY ANDRÁS
agysebész - DR. DARNÓI TIBOR kutató
orvos – műsorvezető: KOVÁCS PÉTER, az Érthetően az
Egészségért Alapítvány vezetője.
(A
program fakultatív)
Az
Egészség Konferencia III. része (I. emeleti előadóterem) - 13.00- 14.15
13:00-13:15 Nógrádi
Tóth István, a magyar nóta, mint hungarikum „nagykövete”:
Gyógyít a dal.
Gyógyít a dal.
13:15-13:30 Napsugár
Anna, sajtófotós, jeltáncművész.
13:30-13:45 Csehné
Váradi Mária, stúdióvezető: Az AVIVA módszer hatása a hormon háztartásra.
13:45-14:00 Bakó
Csilla, termékreferens: A Móksha csepp sikere.
14:00-14:15 Kiss
Erzsébet sportújságíró, testnevelő tanár: A Meridián tornáról, a szemtornáról.
Az
Egészség Konferencia szünetében részletesebb bemutatásra kerül az Egészség=Élet
internetes újság, amit dr. Szalontai Éva Temesi László újságíró-szerkesztővel
mutat be.
Az Egészség Konferenciához kapcsolódó kirándulás
A Nótahajó 2015. június 7-én 10 órakor (vasárnap) indul a Budapesti Nemzetközi Hajóállomásról.
Műsoros, cigányzenés ebéd a Hajógyári Szigeten. Részvételi díj: 6000 Ft/fő
Fellép: Nógrádi Tóth István, Nemcsák Károly a József Attila Színház
igazgatója, Ernst Katalin, Nemere László, Tolnai Marika, Szóka Júlia
dalénekes, Adél Simándy (Simándy
operaénekes unokahúga), svédországi előadóművész, svéd népviseletben, svéd és
magyar dalokkal.
Konferál: Éles István
Jelentkezés a
Nótahajóra
az V. Egészség Konferencián a SYMA Rendezvényközpontban,
e-mailen a vilagklub@vilagklub.hu, toth.ispi@freemail.hu címen,
Svédországban a Pannónia-Panoráma klubban.
az V. Egészség Konferencián a SYMA Rendezvényközpontban,
e-mailen a vilagklub@vilagklub.hu, toth.ispi@freemail.hu címen,
Svédországban a Pannónia-Panoráma klubban.
Jegyvásárlás
a Hajóállomáson, a Nótaegyesületben,
Heszberger Jolinál a joli0122@freemail.hu e-mail címen.
a Hajóállomáson, a Nótaegyesületben,
Heszberger Jolinál a joli0122@freemail.hu e-mail címen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)