SI
Komédia és romantika a Magyar Nemzeti Balett
előadásában
2014. április 29.
Az
idei évad utolsó balettpremierjén két koreográfiát mutat be a Magyar Nemzeti
Balett az Operában. Május 3-án a Trójai játékok tánckomédiát és a
balett-történelem egyik legkorábbi klasszikus-romantikus darabját, A Szilfidet tűzik műsorra.
A világhírű Robert
North amerikai származású táncos és koreográfus 1974-ben alkotta meg Trójai
játékok című művét, amely meghozta számára az igazi áttörést. A
klasszikus balettkomédia különlegessége,
hogy a színen kizárólag férfiak szerepelnek. Igazi csemegének számít ez a
balett, amelyben a közönséget humorral és nagyszerű férfitánc-élménnyel
ajándékozzák meg – mindkettő ritkaság a balettszínpadon. North sajátosan ironikus látásmóddal kívánta megmutatni a férfiasság, a
„macsó szellemiség” táncos kifejeződését, a ritmus, az energia és a jókedv
bűvöletében, egyúttal különleges lehetőséget adva korunk férfitáncosai számára.
A koreográfiában
megjelenő tánclépések egy dél-amerikai turnén (1973) megismert mozgásötletekből
származtak, de az alkotó a táncosok mindennapi gyakorlatainak elemeit, valamint
az aikido japán harcművészet motívumait is beleépítette a koreográfiába.
Robert North-t és a Londoni Kortárs Táncszínház táncosait (eredetileg hat
szólistájuk számára készült a koreográfia) elbűvölte a brazil folklór színes
elevensége és az akkor még Európában szinte ismeretlen capoeira, a brazil harcművészeti játék. Az egykori
rabszolgák akrobatikus harci technikája, a gyakran a földön, vagy a föld
közelében, kézen állva végrehajtott mozgáskombinációk, a színlelt rúgások,
cselek, az ellenfél egyensúlyból való kimozdítását célzó mozdulatok, és a
mindebben szabadon megmutatkozó természetes erő fontos inspirációt nyújtottak
egy európai hagyományokhoz is – görög
harci játékok emléke – kapcsolódó koreográfia megalkotásához. Az utóbbiból
származik a balett címe: Trójai játékok,
amelyből különös hangsúlyt kap maga a játék fogalma.
Amíg a cigánykerekek, kézenállások, kézen-, illetve fejen
átfordulások, különböző ülőhelyzetek, ugrások, szökellések egyaránt a brazil
harcművészeti technika jellemzői, az összekapaszkodó birkózó mozdulatok, a fél
lábon ugrálások az antik görög táncok emlékét idézik fel, úgy mintha a táncosok
egyszerre lennének brazil harcművészek és görög atléták. A japán aikidó
szellemiségének hatása pedig leginkább a partneri munkában fedezhető fel.
A baletthez
felhasznált zenének – szerző: Bob
(Robert George) Downes – ugyancsak fontos inspiráló ereje volt a mozdulatok
születésében. Ez a muzsika a batucada, a hagyományos brazil
ütőhangszereken előadott, a szamba zene népi, utcai változataként élő irányzat.
Az afrikai gyökerű, de Rióban született, dobokon és csörgőkön
játszott örömzene mára az egész világon ismert és közkedvelt zenei műfaj
lett, amelyet már nem csupán a riói karneválokon játszanak.
A sok forgással, ugrással
megtűzdelt, birkózó mozdulatokat imitáló koreográfia valóban úgy kezdődik, mint
valamilyen harci, tánctermi, vagy birkózócsarnokbeli bemelegítés. A szépen
világított színpadot nyúló-feszülő izmaikat megmutató férfias testek népesítik
be, amelyeket kezdetben visszafogott, majd egyre elevenebb dinamika kerít
hatalmába. A testekből épülő csoportokkal való játék
azután a humor megcsillantására is lehetőséget ad, akárcsak a férfiasság olykor
jogos, máskor túlzó fitogtatása. A vetélkedés a testek kontaktusát feltételezi,
a férfi kettősök pedig változatos és látványos, egyszer lelassított, máskor
fergeteges lendületű kapcsolódásai, sorozatai igazi jutalomjátékot nyújtanak a
táncosok számára.
A
lüktető ritmus, az áradó energia és a változatosan kihasznált tér alkotja az
alapelemeit ennek a táncjátéknak, amelyben a bemelegítés után az egymással való
incselkedés, az ellenfél megtréfálása, ravasz megoldásokkal egymásra licitálás
már egyéni szereplehetőségeket is kínál a laza macsó, a magakellető hím, vagy
az örökmozgó, legyűrhetetlennek látszó ellenfél számára. Az atletikus duettek
és csoporttáncok látványos rituálévá alakulnak, egyaránt örömöt okozva a
táncosoknak és a nézőknek.
A Trójai játékok Robert North számára az
első igazi koreográfusi sikert és elismerést hozta, a mű pedig a bemutató óta
bekerült a világ számos, jelentős balett-társulatának repertoárjába (Harlemi
Táncszínház, Batsheva Együttes, Stuttgart Ballet, San Francisco Ballet, Tokyo
Ballet).
Az est második
felében az egyik legkorábbi klasszikus-romantikus balettkoreográfia, A
Szilfid kerül színre. Az 1832-ben bemutatott darab a maga korában stílusteremtő,
újításokkal teli előadás volt. Megteremtette a fehér balett, a
spicctánc fogalmát, a tündérvilág és a halandók közti tragikus
szerelmi történetével pedig későbbi romantikus balettek mintájául szolgált. Az
eredeti Taglioni-koreográfia 1932-es párizsi bemutatója új mű alkotására
inspirálta a dán August Bournonville-t.
1936-os premierje óta is ezt a változatot kedveli jobban a nagyközönség, a
darab előadása pedig a mai napig kihívást jelent a balettművészeknek. A Szilfid ősváltozata nem is maradt
ránk.
Bournonville
1824-től Párizsban dolgozott, eleinte mint ösztöndíjas, majd mint az Opera
táncosa. Az 1829/1830-as szezonban hazaköltözött, vezető táncosnak és
igazgatónak szerződtették az elkövetkezendő 18 évre. Ez azt jelentette, hogy
koreografálnia is kellett. 1834-ben visszalátogatott Párizsba, hogy eleget
tegyen a Párizsi Opera meghívásának – ekkor látta Taglioni korszakos alkotását.
A párizsi Szilfidet szívesen meg is vette
volna a Dán Királyi Színház, azonban a zene jogdíjáért a komponista olyan magas árat kért, amelyet nem tudtak
kifizetni. Ezért a norvég Herman Severin Løvenskiold komponálta meg a ma is hallható muzsikát. A
cselekmény tekintetében elenyésző a különbség, a dán változat azonban
természetesen magán viseli a koreográfus többi balettjében is fellelhető
technikai és formálásbeli sajátosságokat.
Bournonville 1829-ben, már Dániában kezdte
el kidolgozni a mára már nevét viselő stílust és technikát, amely elsősorban a
francia iskolán alapszik és egyedülivé vált a világon. Szinte teljesen
hiányoznak belőle a látványos, széles mozdulatok, ezzel szemben gyors,
aprólékos és nehéz munkát követel a táncosaitól, miközben mindez magától
értetődően egyszerűnek és könnyűnek tűnik a szemlélő számára. „A művészi tökéletesség csúcsa az, amikor a mechanikus mozdulatokat és
a fárasztóan nehéz elemeket a harmonikus nyugalom álarca alá tudjuk rejteni.” –
vallotta. A hangsúly a lábmunkán van,
amit a „gömbölyű” kartartás tesz természetesebbé. A balettben a nemek egyenrangúak,
így a férfiak az orosz vagy az angol iskolához képest keveset emelnek. Jellemző
még az „épaulement” (alaphelyzet, amelyben a váll és a tekintet a szabad láb
irányába fordul). A mester védjegyévé vált az ún. „dán ölelés” is, ami egy
jellegzetes ugrás. Továbbá a koreográfus tudatosan kerülte, hogy táncosnői
rövid tüllszoknyában táncoljanak, és ezáltal vonják magukra a férfiak
tekintetét.
A Szilfid Skóciában játszódó, első látásra ártatlannak tűnő meséje mögött
valójában mélyebb emberi vágyak rejlenek. S ki másnak,
mint egy férfinak a vergődése kerül a középpontba?! James békésen készül a
menyegzőjére, amikor felbukkan a furcsa lény, aki először csak megzavarja, majd
el is bizonytalanítja Effie iránti szerelmében. Később a Szilfid nyíltan
megvallja Jamesnek, hogy a felesége szeretne lenni, végül addig-addig kérleli,
igézi, amíg a férfi faképnél hagyja hús-vér aráját és követi az erdőbe a
szellemlányt. A férfi tehát választ a realitás és az elérhetetlen, idealizált
nőalak között: természetesen az utóbbit. Vajon miféle kimenetele lehet egy
ilyen szerelemnek? Törvényszerűen valamelyikük veszte...
A történetben
szereplő Szilfid egyébként a „tündérosztályozás” szerint egyszerű erdei
szellemlény. Tulajdonképpen a szilfid egyszerre gyűjtőnév és a darab
címszereplője. Egyesek szerint szilfeket kellene emlegetni, akikből vannak nők
és férfiak is, közéjük tartozik A
szentivánéji álomból is ismert Oberon. Legfőbb tulajdonságuk, hogy
könnyedek, nem véletlenül a magyar nyelvben a karcsúság egyik szinonimájaként
szolgál a szilfid szó.
A hazai nézők
legelőször 1858 tavaszán láthatták Taglioni Szilfidjét
a pesti Nemzeti Színházban, összesen három alkalommal. A következő találkozásra
1973 januárjának végén került sor, amikor az Operaház a Dán-est keretén belül A Szilfidet és az Etűdöket mutatta be. A
Szilfid 24 alkalommal ment, s legközelebb 2010 tavaszán, a Dán Királyi
Balett vendégjátéka során került színre egy alkalommal. A Magyar Nemzeti Balett
2014-es bemutatóján új látványvilágban: Csikós
Attila díszleteiben és Závodszky
Dalma jelmezeiben mutatják be a koreográfiát az Opera balett társulatának
tagjai.
Maina Gielgud, a darab betanító balettmestere 14 évet töltött az Ausztrál Balett vezetőjeként, most szabadúszó tanár,
színpadra állító balettmester és koreográfus. A Szilfid budapesti színrevitelével kapcsolatban kiemelte: „Szeretném kifejezni, milyen nagy öröm,
hogy ismét a Magyar Nemzeti Balettel dolgozhatom. Frissítően hat rám, hogy
igazi táncos színészeket találtam az együttesben, akik nem félnek játszani,
ugyanis főleg az angolszász országokban azt tapasztalom, hogy kezdetben
idegenkednek a színészi játéktól. Úgy
érzem, hogy a Magyar Nemzeti Balett egy új korszakba lépett, amely egyszerre
tartogat értékes repertoárt és kiváló lehetőségeket a művészek számára.”
Trójai játékok
Férfi balettparódia egy felvonásban
A főbb szerepekben: Bakó Máté, Jurij Kekalo, Jevgenyij Lagunov, Medvecz József, Morvai
Kristóf, Szegő András, Liebich Roland, Katona Bálint, illetve Bajári Levente, Cserta József, Leblanc
Gergely, Jellinek György, Darab Dénes, Molnár Dávid, Yuya Takahashi, Tabbouch
Ali Viktor
Zeneszerző: Bob Downes
Jelmeztervező: Peter Farmer
Betanító balettmester: Julian Moss
Világítástervező: Kirk Bookman
A Szilfid
Klasszikus-romantikus balett két felvonásban
A főbb szerepekben: Aliya Tanykpayeva, Shoko Nakamura és Cristina Balaban, valamint
Dmitrij Tyimofejev, Simon István, Oláh Zoltán és Jevgenyij Lagunov.
Zeneszerző: Herman Severin Løvenskiold
August Bournonville nyomán színpadra állította:
Maina Gielgud
A balettmester asszisztense: Mark Pace
Világítástervező: Kirk Bookman
Balettmesterek :
Bemutató: május 3., Opera
További előadások: 4., 8., 11., 14., 15., 17.,
18., 21., 23.
Részletes
szereposztás: