A Duna Televízióban lehetőségem volt a korszak még közöttünk lévő nagy magyar operaénekesekről portré-filmet forgatni.
Elsőként, 1984-ben Szabó Miklós került kameránk elé. A nagy művész akkor már 85 esztendős volt, energiáit még mindig a tanításra, a zenei műfordításra, az írásra fordította. A korszakban, amikor ő a csúcson volt, még nem volt televízió, így azután nem is készült vele kép-hang zenei felvétel. A portréfilmben kénytelen voltam úgy megoldani a zenei illusztrációkat, hogy a meglévő lemezfelvételek adták a hang-anyagot és ezekhez hol kotta-képet, hol magát a forgó lemezt, hol az operák előadásain készült fotókat mutathattam. Ezzel együtt megtiszteltetés volt, hogy a múlt század közepének egyik legnagyobb magyar tenoristájáról, nagyszerű gondolatai mellett, legalább ennyit meg tudtunk örökíteni.
Egy évvel később 1985-ben a 82 éves Takács Paula, a korszak egyedülálló drámai szopránja ülhetett kameránk elé. Itt is hasonló gondokkal néztem szembe. Róla csupán egy felvételt készült a korai fekete-fehér televízióban, Santuzza-Turiddu kettősét énekelte Jámbor Lászlóval, Mascagni Parasztbecsület c. operájában. A művésznő nagy szerepeit úgy tudtuk felidézni, hogy a Tosca jelmezét, majd a Hunyadi László c. Erkel operában megformált kiváló alakításának, Szilágyi Erzsébetnek egyik ruháját vettük fel a zenei rész illusztrálásához. Takács Paula talán legnagyobb szerepe Puccini Turandotja volt, ezt közel kétszázszor énekelte életében. Itt a jelmeztervek, a színpadképek és a kották jelentették a képi illusztrálást.
Mind a két művész kiválóan fogalmazott, remek egyéniségük sugárzott a felvételről.
Nagy öröm és megtiszteltetés volt a munka, és ma már örülhetünk annak, hogy legalább az archívumok mélyéről - ha van rá érdeklődés – elővehető a két felvétel és az utókor tanulhat a nagy művészektől.
Köszönet az Óbudai Társaskör opera-barátainak és vezetőjüknek, Pánti Anna művésznőnek, hogy sort kerítettek a vetítésre.
László Zsuzsa
