SI
Henrik Ibsen Rosmersholm című darabját állítja színpadra a Rózsavölgyi
Szalonban. A darab szerint egy végletesen megosztott országban az ősi
családi birtok,
Rosmersholm utolsó ura a saját útját járva szeretne gátat vetni az egyre
fokozódó gyűlölködésnek. De választhatunk-e új jelent, ha tisztázatlan a
múlt? Erre is keresi a választ Fesztbaum Béla és az előadás többi
szereplője: Láng Annamária, Kútvölgyi Erzsébet, Gyabronka József, Lukáts
Andor és Zrinyi Gál Vince.
„Nem elnéző senkivel Ibsen.
Nála senki sem nyer. Viszont valakinek majd mindent elölről kell kezdenie. Újra
kell gondolnunk magunkat, de úgy nem lehet, hogy nincsenek letisztázva a
dolgaink. A bűnök és a bűntudatok drámája is a Rosmersholm.”
– Fesztbaum Béla a Rosmersholmról
Henrik
Ibsen Rosmersholm című darabja
a
Rózsavölgyi Szalonban
Egy végletesen megosztott országban az ősi családi birtok,
Rosmersholm utolsó ura a saját útját járva szeretne gátat vetni az egyre
fokozódó gyűlölködésnek. Rosmer azt mondja: „Én azokkal tartok, akik
szabadságot akarnak. Én nem csatlakozom egyik harcoló félhez sem. Meg fogom
próbálni minden oldalról magam köré gyűjteni az embereket. Ennek a célnak
akarom szentelni az egész életemet, hogy megteremtsem ebben az országban az igazi
demokráciát.” De választhatunk-e új jelent, ha tisztázatlan a múlt? Mi történik
egy értékrendek nélkül maradt országban, amikor valaki úgy dönt: a sorsfordító
időkben megpróbálja minden oldalról maga köré gyűjteni az embereket? Vajon
hányan merik követni őt? Erről is szól Henrik Ibsen Rosmersholm című darabja,
amelyet Fesztbaum Béla rendezésében 2018. április 5-én mutat be a Rózsavölgyi
Szalon.
Fesztbaum Béla: Ibsen senkivel sem elnéző
„Ibsen 1886-ban írta a
darabját. Néhány évvel korábban Norvégia nagyon hasonló közéleti viszonyokat
élt át, mint ami most bennünket is foglalkoztat Magyarországon. A választást a
múlt és a jövő között. Ibsen akkor Rómában élt, a Rosmersholm megírása előtt
hazalátogatott, és szembesült a kisszerű harcokkal, azzal a küzdelemmel, amely
a múlt és a még kialakulatlan jövőkép között van. A darab szereplői is a
választások és választhatóságok dilemmái között őrlődnek: mindenki fontos
fordulópont előtt áll az életében, valamerre változni készül, vagy épp megnyert
valamit, amit meg kellene tartania. Az előadás minden szereplő számára igazi
téthelyzetből indul. És egyszer csak váratlanul, de kíméletlenül feltör valami
a múltból, ami nincs elrendezve – ennek Ibsen nagy mestere –, és kezdi
belerágni magát az összes szereplő jelenébe. Ettől teljesen megváltoznak a
magánéleti és a közéleti szándékok is. A közélet végül aztán kulisszává válik,
és a szerző közelije a magánélet titkainak a felfedésére irányul.
Mert arról is szól a
Rosmersholm: ha az egyén nem tudja megoldani a privát dolgait, a társadalmi
szerepe többnyire pótszer lesz, a közéletbe is csak szólamokat visz, és az
olyan tévútra vezetheti, amellyel komoly károkat okoz másoknak is.
Nem elnéző senkivel
Ibsen. Nála senki sem nyer. Viszont valakinek majd mindent elölről kell
kezdenie. Újra kell gondolnunk magunkat, de úgy nem lehet, hogy nincsenek
letisztázva a dolgaink. A bűnök és a bűntudatok drámája is a Rosmersholm.”
Láng Annamária: A szereplők felülviselkedik egész életüket
„Ibsen drámájának
középpontjában mégiscsak egy férfi és egy nő van, Rosmer és Rebekka, akik
csodálatos szimbiózisban élhetnének, egymásnak vannak teremtve, de szabadon
sosem választhatják egymást. A társadalmi elvárások miatt sem, a családi
tradíciók okán sem, és egy korábban elkövetett nagyon súlyos bűn sem engedi
őket egymáshoz közel.
Az egész darabban mindig
csak gondolni lehet dolgokra. Játszani is azért különös ezt, mert sokszor csak
sejtethetünk. A szereplők kimondanak egy mondatot, és a mondat alatt ott a
szédítő mélység, mi ezt pontosan tudjuk, de a néző csak gyaníthatja, vagy
összerakhatja magában. A bizonyosságot, az igazságot nem szabad játszanunk,
nyilván nem is lehet. Hiszen itt a szereplők sok mindent maguknak sem vallanak
be: felülviselkedik az egész életüket, ragaszkodnak vélt igazságukhoz. Sokszor
zajlik úgy párbeszéd a szereplők között, hogy mást mondanak, mint amit
gondolnak. És amikor valaki egy pillanatra megpróbál őszinte lenni, veszélybe
kerül.”
Jelenetek a darabból – Kúnos
László fordításában:
Rosmer
(Fesztbaum Béla): Én azokkal tartok, akik szabadságot
akarnak. Én nem csatlakozom egyik harcoló félhez sem. Meg fogom próbálni minden
oldalról magam köré gyűjteni az embereket. Ennek a célnak akarom szentelni az
egész életemet, hogy megteremtsem ebben az országban az igazi demokráciát.
Kroll
(Gyabronka József): És
milyen eszközökkel?
Rosmer:
A lelkek felszabadításával és az akaratok megedzésével,
gondolom.
Kroll: Álmodozó
vagy, Rosmer. Te akarod ezeket az embereket felszabadítani? Te akarod őket
megedzeni?
Rosmer:
Nem, barátom… én csak rá szeretném ébreszteni őket ennek a
szükségességére. Megtenni – nekik maguknak kell.
Kroll: A
saját erejükből?
Rosmer:
Pontosan. Nincs semmilyen más erő.
≈
Helsethné
(Kútvölgyi Erzsébet): Rosmersholmon
nem sírnak a gyerekek, kisasszony, és ha felnőnek, sohasem nevetnek.
Rebekka (Láng Annamária):
Bárcsak soha nem jöttem volna Rosmersholmra!
Rosmer:
Valami nincs rendben Önnel, tanár úr, mi történt?!
Ulrik Brendel (Lukáts Andor):
Le vagyok égve fiam, nem tudnál kölcsönadni… néhány eszmét...?
Forrás: Rózsavölgyi Szalon