A könyvet a szerző jelenlétében Frank Tibor történész és Széchenyi Ágnes irodalomtörténész mutatja be.
A könyvet fordította: Borbás Mária
A könyv lapjain egy valóban Nem
mindennapi élet körvonalai sejlenek fel, méghozzá valóban hitelt érdemlő
forrásból. A visszaemlékezés szerzője, Kornfeld Tamás, Magyarország
egyik leggazdagabb családjába született bele 1924-ben. Anyai ágon
nagyapja báró Weiss Manfréd volt, a magyar fém-, konzerv- és legfőképpen
a hadiipar kiemelkedően tehetséges felvirágoztatója, apai ágon pedig
Kornfeld Zsigmond, aki a bécsi Rothschild-bankház küldöttéből a Magyar
Általános Hitelbank és magyar tőzsde elnöke lett. Édesapja Kornfeld
Móric, a Ganz-gyár egyik vezetője, a csepeli Weiss-gyár igazgatóságának
tagja, iregi földbirtokos. Nagybátyja volt Chorin Ferenc, az egyik
legzseniálisabb üzletember, aki annak idején Sub auspiciis regis
kitüntetéssel kapott diplomát. A rokonok között volt az egyik legjobb
ízlésű magyar műgyűjtő, Herzog Mór Lipót.
A fiatalember előtt
úgyszólván korlátlan lehetőségek álltak, de az ország német megszállása –
ekkor mindössze húsz éves, a pécsi orvosi egyetem hallgatója –
félbetöri az asszimilálódott zsidó család életét. A család negyven tagja
a németekkel kötött „szerződés" keretében, elhagyhatta az országot.
Kornfeld Tamás húsz évet élt itthon – hetvenet az Egyesült Államokban.
Meglepő, milyen régi szokásokat ír le, a szigorúságot és formalitásokat a
mindennapos érintkezésben. Lefegyverző, amilyen őszinteséggel megírja,
mennyire természetes volt számára a készen kapott jólét. És lenyűgöző,
milyen önsajnálat nélkül és eltökélten építette újjá az életét mint az
Egyesült Államok iránt háláját katonai szolgálattal lerovó, majd
orvostanhallgatója és tankönyveket is író aneszteziológia-professzora.
Láttató erővel és éles nyelvű szeretettel mutatja be a szétszóródott
rokonságot.
http://szalon.rozsavolgyi.hu
|