Január 17-től látható először Budapesten Antonio Tempesta különleges festménye, mely egy hajszálvékony drágakő lap mindkét oldalán ábrázol egy-egy ószövetségi jelenetet. A mester a lápisz lazuli nevű kőzet természetes mintázatait is integrálta a festménybe, mely még varázslatosabbé teszi az alkotást. Az Iparművészeti Múzeum újonnan felfedezett és frissen restaurált műkincse péntektől tekinthető meg a Ráth György-villában,
Néhány
éve bukkant fel az Iparművészeti Múzeum egyik raktárában a 17. századi
Róma jelentős művésze, Antonio Tempesta egyik különleges alkotása. Az
elmúlt évek kutatásai tisztázták a műtárgy
múzeumba kerülésének, majd leltárból való törlésének történetét. Ezzel
párhuzamosan megkezdődött a drágakő lapra (lápisz lazuli) festett mű
körültekintő restaurálása is. Az alig egy milliméter vastag, néhol a
fényt is áteresztő kőlap mindkét oldalán egy-egy
ószövetségi jelenet látható és az alapként szolgáló színes kőzet
mintázata is az ábrázolások szerves részét képezi.
A titokzatos és egyben lenyűgöző alkotás péntektől megtekinthető a Ráth György-villa új időszaki kiállításán.
A művel együtt látható lesz Jankovich Miklós hatalmas műgyűjteményének
néhány kivételes ötvöskincse, melyek Tempesta képéhez hasonlóan a 17.
század főúri Wunderkammerjeibe illő darabok.
Drágakőre festve
Antonio Tempesta újonnan felfedezett képe(i) az Iparművészeti Múzeumban
Antonio Tempesta (1555 körül – 1630):
-
A Paradicsomkert Éva teremtésével (recto)
- Átkelés a Vörös-tengeren (verso)
1622–1624 körül
Olaj, lápisz lazuli; ébenfa és ében árnyalatúra színezett diófa keretben, gyöngyház berakásokkal
Restaurátorok
Festmény: Kuna Ágnes (Szépművészeti Múzeum)
Keret: Szabóné Szilágyi Mária, Orosz Péter (Iparművészeti Múzeum)
A kiállítás kurátora: Gálos Miklós
Antonio
Tempesta kiállított képe több szempontból is különleges műalkotás. A
festmények esetében megszokottól eltérően nem vászonra vagy fatáblára,
hanem drágakő lapra, lápisz lazulira készült.
A kő Afganisztán területéről származik – a 17. században e ritka
kőzetnek ez volt az egyetlen ismert lelőhelye. A vékony, alig egy
milliméter vastag, még a fényt is áteresztő kőlap ráadásul mindkét
oldalán festve van, egy-egy ószövetségi jelenetet tárva a
szemlélő elé. A két ábrázolás azonban nem csupán festői munka. Az
alapként szolgáló színes kőzet mintázatával és kőzetzárványaival maga is
az ábrázolások szerves részét képezi. A kép gyöngyház berakásos kerete
is szokatlannak számít a bonyolult, keresett formájú
képmező miatt.
A
műtárgy 2016 januárjában romos állapotban bukkant fel az Iparművészeti
Múzeum egyik raktárában. Szétesett keretének berakásai mind hiányoztak, a
festmények alapjául szolgáló kő számos apró
darabra tört össze. A kőlap nemcsak törött, de hiányos is volt. A
festett felület mintegy ötödét kitevő hiányokat gipsz kiegészítések
pótolták, rajtuk az eredeti kép művészi színvonalától élesen elütő,
igénytelen festéssel. A tárgy a múzeumi nyilvántartásban
nem szerepelt. Az elkövetkező évek kutatásai során sikerült tisztázni a
kép múzeumba kerülésének, majd leltárból való törlésének történetét. A
mindennek ellenére szerencsés módon fennmaradt képnek sikerült
meghatároznunk festőjét és nagy valószínűséggel eredeti
megrendelőjét is. Az Iparművészeti Múzeum Baráti Köre nagylelkű
támogatásának köszönhetően mindezzel párhuzamosan zajlott az a
restaurálás, amelynek eredményeképpen az elfeledett műtárgy
visszanyerhette eredeti ragyogását.
A
kép festője, a firenzei születésű, de Rómában alkotó Antonio Tempesta a
17. század első évtizedeinek elismert művésze volt. Hírnevét elsősorban
grafikái biztosították. Különféle állatokat,
csatákat ábrázoló metszeteit, nagyszabású bibliai és történeti
sorozatait még Németalföldön is másolták. Működésének másik fontos
területét jelentették a főúri megbízók számára különféle színes
kőlapokra készített képei. Ezeket az alkotásait ma olyan neves
gyűjtemények őrzik, mint a párizsi Louvre vagy a bécsi
Kunsthistorisches Museum, de római nemesi gyűjteményekben és
magántulajdonban is találkozhatunk velük. A budapesti Szépművészeti
Múzeumban őrzött, szintén a zsidók vörös-tengeri átkelésének jelenetét
ábrázoló,
ovális mészkőbreccsa lapra készült festményhez Magyarországon
másodikként csatlakozik az Iparművészeti Múzeum eddig ismeretlen képe.
Tempesta műve az Iparművészeti Múzeumban
Tempesta
festménye 1962-ben került ki az Iparművészeti Múzeum leltárából. Ekkor
zajlott az a nagy revízió, amely az 1956-os forradalom során a múzeum
gyűjteményét ért veszteségeket vette számba.
Azonban semmilyen forrás nem bizonyítja, hogy a kép sérülései ebből az
időből erednek.
Tempesta
festménye 1944-ben a Nemzeti Múzeumból került az Iparművészeti Múzeumba
a két intézmény anyagának részleges cseréje során. A képet a 19. század
harmincas éveitől őrizte a Nemzeti
Múzeum. Ekkor vásárolták meg a jeles műgyűjtő, Jankovich Miklós
(1772–1846) hatalmas és sok területet felölelő gyűjteményét. Jankovich
gyűjteményéről megvásárlásakor több leltárkönyv készült, amelyek közül
az első a festményeket, valamint a kőből, fából és
elefántcsontból készült faragványokat tartalmazza. Ennek eddig
azonosítatlan első tétele a most felbukkant képet írja le:
Fekvő
formátumú, áttetsző kép, achátra festve, itáliai munka a 16. századból,
egyik oldalán a Paradicsomkert, másik oldalán a Fáraó átkelése a Vörös
tengeren.
E
leírás egyetlen zavaró eleme az achát említése, azonban leltárkönyve
tanúsága szerint Jankovich több esetben is összekeverte e két kőzetet.
Ahogy
sok más esetben, itt sem tudható, honnan jutott Jankovich a képhez. Nem
lehetetlen azonban, hogy Tempesta műve azonos a bécsi császári
gyűjtemények, azon belül az ún. Geistliche Schatzkammer
1758-ban leírt törött lápisz lazuli képével.
Jankovich
Miklós egykori gyűjteményének most kiállított ötvöstárgyai Tempesta
képéhez hasonlóan a 17. század főúri Wunderkammerjeibe illő darabok.
Természet adta anyagukat, a tengeri csiga
házát, a strucctojást vagy a kókuszdiót ötvösművű foglalat avatja
műalkotássá. Az ámulatot keltő hatásról ez esetben is az önmagukban
ellentétes kategóriák, a természeti tárgyaknak (naturalia) és a művészi
tehetség kiemelkedő darabjainak (artificialia) tökéletes
összeolvadása gondoskodik.
forrás:
Iparművészeti Múzeum
Ráth György -villa
