SI
A The Doors ikonikus énekes-dalszerzője december
8-án lenne 75 éves. Az évforduló előtt tisztelegve a XV. kerületi Pólus Mozi
Rock Filmklubjában december 7-én egyszeri alkalommal levetítik az együttes
legutolsó, filmre rögzített koncertjét, amit 1970 augusztusában adtak az
angliai Isle of Wight fesztiválon.
Jim Morrison
egyszerre volt látnoki költő, karizmatikus énekes-dalszerző és kiszámíthatatlan
frontember. Ray Manzarek billentyűssel, John Densmore dobossal és Robby Krieger
gitárossal közös zenekara, a Doors fellépései „igazi sámánisztikus utazások voltak a rock and roll
pszichedelikus színpadán. A zene, költészet és dráma zabolátlan zenei
virtuozitással örvénylett bennük” - írta Jeff Jampol,
a zenekar egykori menedzsere. Az 1965-ben alakult és kezdetben kisebb Los
Angelesi klubokban fellépő együttes The Doors című, 1967 januárjában megjelent
debütáló nagylemeze a rocktörténet egyik legjobb és legnagyobb meglepetését
jelentő bemutatkozása lett. A Morrison ars poeticájának is felfogható Break On
Through (To The Other Side), az örökzöld slágerré vált, Billboard-listavezető
Light My Fire, a zenekar legösszetettebb és legbotrányosabb munkájának számító
The End és a többi klasszikus dal megalapozta a zenekar máig tartó elismertségét.
A még ugyanabban az évben megjelent Strange Days lemez után Amerika végleg a
Doors (és mindenekelőtt Morrison) lábai előtt hevert. A csapat szűk egy év
alatt eljutott oda, hogy lemezeit milliók vásárolták, a mindenhová rajongók
hada kísérte őket, énekesük pedig – bár sokáig küzdött ellene – rocksztárrá és
a korszak egyik legnagyobb bálványává vált. 1971-ben bekövetkezett, tragikusan
korai halálát követően – Jimi Hendrixhez és Janis Joplinhoz hasonlóan mindössze
27 évesen hunyt el – Jim Morrison igazi popkulturális ikon lett.
A Doors koncertjei
euforikus hangulatukról és révületben táncoló közönségről híresültek el,
ugyanakkor növekvő népszerűségük ellenére rendre kimaradtak az igazán nagy
fesztiválokról. A '67-es Monterey Pop Festivalra legnagyobb sajnálatukra nem
hívták meg őket, egy évvel később Woodstockba már igen, oda viszont ők nem
akartak elmenni. Az 1970-es angliai Isle Of Wight Festivalra szóló meghívás
azonban pont jókor jött a zenekarnak, végre kizökkentve őket abból a vészterhes
hangulatból, ami az obszcenitással vádolt Morrison „Miami-incidens” néven
elhíresült büntetőpere miatt telepedett rájuk. Az utolsó nagy fesztiválként is
emlegetett Isle of Wight a szervezők szándéka szerint „Európa válasza” volt az
egy évvel korábbi Woodstock fesztiválra, olyan világhírű fellépőkkel, mint Jimi
Hendrix, The Who, Miles Davis, Leonard Cohen, Joni Mitchell és természetesen a
The Doors. Látogatószámban túl is szárnyalta a nagy elődöt, több mint 600.000
fős közönség vett részt a fesztiválon. Szervezettségben már kevésbé, ugyanis
ennek a létszámnak csak kb. a tizede váltott előre jegyet, a kerítéseket már az
első napon több helyen lebontották, a tömeg egyszerűen beözönlött a
fesztiválra. Végig sorozatos balhék nehezítették a rendezők dolgát, a fellépők
műsorát többször is meg kellett szakítani a színpadra mászó, vagy éppen oda
különféle tárgyakat feldobáló, túlfűtött lelkiállapotban lévő hallgatóság
miatt. A kaotikus szervezés és a fékezhetetlen közönség miatt még ebben az
évben törvényben tiltották be az ekkora létszámú szabadtéri rendezvényeket,
szerte az Egyesült Királyságban.
A Doors szombat esti
csúcsidőre betervezett koncertje a csúszások miatt végül hajnali kettőkor
kezdődött el, az Emerson, Lake & Palmer után és a The Who előtt. A
szervezési nehézségek és a zord időjárás ellenére, a bírósági tárgyalások
súlyával a vállukon is képesek voltak megmutatni a rajongóknak, mi is volt az a
varázslat, ami már 1967-ben a legjobbak közé emelte őket. "Kordában tartottuk a dühöt, amit éreztünk, és Jim is remek
formában volt” - mesélte Ray Manzarek, a zenekar 2013-ban elhunyt
billentyűse. "Mindenét kiénekelte
magából anélkül, hogy akár egyetlen izmát is megmozgatta volna. Dionüszoszt
béklyók közé szorítottuk." A koncert rögzítését
megnehezítette, hogy Morrison ragaszkodott az erős filmes reflektorok
lekapcsolásához, emiatt vöröses derengő fényben zajlott a koncert. Az első szám
alatt technikai gondok miatt még nem forogtak a kamerák, ám a '68-as Live at
the Hollywood Bowl Doors-koncertfilmet is rendező John Albarian kreatívan
oldotta meg felvételek hiányát: a koncertfilm elején a fesztiválra érkező
embertömegről és a közönségről készült felvételek láthatók. A film így a 70-es
évek fékezhetetlen fesztiválhangulatáról is korhű képet fest. Az eredeti
felvételt közel 50 év elteltével a mai kor technológiájának megfelelően
digitálisan felújították és a Doors egykori hangmérnöke, Bruce Botnick
vezetésével 5.1-es térhangzásban újrakeverték.
A Pólus Mozi ikonikus koncertfilmeket felvonultató Rock Filmklubjában december 7-én 19:00 órakor kezdődő emlékvetítés vendége Török Ádám fuvolista, énekes és dalszövegíró, a Mini együttes alapítója és frontembere, akivel Gerebics Sándor filmrendező, rádiós műsorvezető beszélget Morrisonról és a Doors hatásairól a hazai beatkorszakban.
http://pannonia-entertainment.com
