„Erről végre nyíltan beszélni.”
Különleges emlékkönyv: Görgey Gábor, a dédunoka emlékezik Görgey Artúrra
egy nem szokványos, különleges kötetben. Benne az Artúrról írt, nagy
sikerrel bemutatott dráma eddig kiadatlan szövege is helyet kapott, a
személyes tárgyakról és a Görgey Artúr-hagyaték egyéb relikviáiról és
dokumentumairól írt feljegyzések, természetesen képek és korabeli fotók
kíséretében. Tíz írás mutatja be e hagyatékot, először kerül bemutatásra
a Kossuth-féle kinevezés, Görgey Artúr pipája, pecsétgyűrűje, levelek
és rajzok a hadvezértől, akinek emlékezete igencsak furcsa és vegyes
képet mutat, miután Kossuth valósággal megvádolta őt ama bizonyos vidini
levélben. Hogy ki volt valójában Görgey Artúr, az kiderül e személyes
emlékezésből, mely nem a családi kötelék okán fogant elfogultság
leirata, hanem a kivételes portré sajátos nézőpontú megrajzolása. A
Kossuth-díjas Görgey Gábor, aki mellesleg
szintén Artúr,
ezúttal vegyes műfajú kötettel rukkolt elő. Egyedi, különleges és
személyes hangú mementó ez, tele korábban kiadatlan dokumentumokkal,
képekkel. És titkokkal.
„…legfontosabb, hogy a nemzet a bukott szabadságharc után ne veszítse el
önbizalmát. Ehhez pedig bűnbakra van szüksége: hogy nem a nemzet az oka
a bukásnak, hanem egy gaz áruló. Ön vállalta ezt a szerepet, hordta a
terhet kilencvenkilenc esztendős koráig, tragikus boldogtalanságban. És
én ezt legalább akkora stratégiai bölcsességnek, de mindenekelőtt
hősiességnek tekintem, mint a hadtörténetben máig példaértékű téli és
tavaszi hadjáratát, amelyekben Európa egyik legerősebb hadseregét verte
meg, vagy Pákozdot és Isaszeget, vagy amikor az ácsi csatában lélektani
szempontból fontosnak vélte, hogy katonái ott lássák, tábornoki
egyenruhástól az első vonalban, és olyan fejsebet kapott, hogy szemtanúk
szerint látszott az agyveleje. Igen, a nemzet önbecsülését mentő bűnbak
szerepének fájdalmas vállalása ugyanilyen hősiesség volt.”
szepmives lira.hu
| 