50 ÉV, 50 NYÁR, SZÁMTALAN ÉLMÉNY
Ötven éves a Szentendrei
Teátrum. 1969. július 5-én és 6-án voltak az első előadásai. A teátrum
indulásakor a művészeti vezető Békés András rendező volt. Két elfeledett magyar
mű (moralitás, szomorú-víg zenésjáték) felelevenítésével kezdtek: Comico-Tragoedia, illetve Pikko herceg és Jutka Perzsi. A művek színpadra
állításban Zsámbéki Gábor is segített. A főbb szerepeket Psota Irén, Básti
Lajos, Basilides Zoltán, Mádi Szabó Gábor, Szabó Gyula, Sztankay István és
Konrád Antal játszották. Közreműködött a produkciókban a színművészeti főiskola
harminc fiatal növendéke is. Csak egy-két név közülük: Székhelyi József, Papp
János, Paudits Béla, Szacsvay László. Egyébként Psota Irén öltözője a Fő tér
egyik lakóházának első emeleti szobája volt, Básti Lajos öltözőjét pedig a
Ferenczy Múzeum könyvtárában alakították ki akkor.
A mostani jubileumi évad
május 15-ei sajtótájékoztatóján – amely a Rózsavölgyi Szalonban volt – szó esett
a Teátrum jelenéről és múltjáról is. Részt vett az eseményen: Gyürk Dorottya,
Szentendre kulturális alpolgármestere; Gubik Petra, a Színház- és Filmművészeti
Egyetem végzőse, a Szentendrei Teátrum 2019-es évadjának háziasszonya (idén
bekerült a Kult50 közé); Hernádi Judit színművész, aki a Szentendrei Teátrum és
az Orlai Produkciós Iroda közös bemutatójának, a Becéző szavaknak a főszereplője; Fábián Dóra, az Ételt az Életért
Alapítvány képviselője; Szokol Judit, az SZFE végzős rendezőhallgatója, két
FRISS produkció rendezője; Timár András színháztörténész, a TEÁTRUM 50 kutatási
projekt vezetője; dr. Vadász Dániel, a Co-Opera igazgatója és Vasvári Csaba, a
Szentendrei Teátrum igazgatója.
Vasvári Csaba így fogalmaz a jubileumi év kapcsán:
A Szentendrei Teátrum az elmúlt fél évszázadban rengeteg élményt adott, és
sokfélét jelentett, de mindenkinek mást és mást. A színház már csak ilyen.
Ahányan ülünk a nézőtéren, annyiféle előadás képződik meg bennünk. A rengeteg
néző mellett rengeteg alkotó, előadó, munkatárs és vezető is megfordult itt.
Nekik is rengeteg élményt nyújtott a színházi munka.
Ennyi egyéni élményből nehéz általános megállapításokat levonni és pár
szóban úgy megfogalmazni az ötven év lényegét, hogy az mindenki számára
érvényesen szóljon a jubileumról. Úgyhogy általánosságok helyett inkább még egy
egyéni szempontról szólnék: a sajátomról.
Számomra a Szentendrei Teátrum – ajándék.
Ajándék, mert nagyon szeretem az itteni munkám. Az itteni közönség
fogékony az újra, a különlegesre, az érzelmesre, a hitelesre, a reménykeltőre
és az igazra. Ajándék a munka azért is, mert egy befogadó, kedves városban
dolgozom elhivatott munkatársakkal, értő vezetőkkel, ahol fontosnak tartjuk
egymás tiszteletét, az összefogást és a humort. Ajándék a rengeteg ember, akit
itt ismerhettem meg a közös alkotómunka, az együttműködések során, vagy csak
úgy, Szentendrén járva-kelve. Ajándék, hogy évek óta egyre több fiatalnak
adhatunk megmutatkozási lehetőséget; hogy FRISS programunk előadásai
érzékenyítő témáikkal, újszerű látásmódjukkal új utakon járnak, és új utakat
járhatnak ki a színházi alkotók és a szentendrei nézők előtt is.
Ajándék, hogy idén olyan jótékonysági együttműködés szervezésében
vehetünk részt, ami a Teátrum életében és a honi színházak közt is egyedülálló;
hogy felhívhatjuk a figyelmet olyan problémákra is, melyek felett néha
átsiklunk a mindennapi rohanásban; hogy a színházzal jó ügy érdekében is
mozgósíthatunk. És persze ajándék, hogy az előttem járt vezetők, az ötven év
alatt itt munkálkodó és jelenleg itt dolgozó munkatársaim, a Teátrum
előadásaiban résztvevők nevében én köszönhetem meg a hosszú évek óta felénk
áradó figyelmet, a kíváncsiságot és a hűséget, mellyel előadásainkat látogatták
és látogatják.
Szép ünnepet, ajándékszámba menő színházi estéket és rengeteg élményt
kívánok a Szentendrei Teátrum jubileumi évada alkalmával is.”
Békés András
hagyatéka
A Szentendrei Teátrum az alapításának 50. évfordulójához kapcsolódóan három
évvel ezelőtt színháztörténeti kutatást indított Timár András színháztörténész
vezetésével. Feltérképezték és rendszerezték a még rendelkezésre álló, illetve
felkutatható dokumentumokat, írásos, tárgyi és szóbeli emlékeket.
„Nagy szerencsénkre sok olyan színháznézővel és színházrajongóval, az
ötven év alatt a Teátrumban dolgozó művésszel és szakemberrel találkoztunk,
akik személyes emlékeiket és magángyűjteményüket is felajánlották számunkra.
(…) Így találtunk rá például Békés Andrásnak, a Szentendrei Teátrum egyik
alapítójának és édesapjának, Békés István író-szerkesztőnek szentendrei
vonatkozású anyagokat is tartalmazó hagyatékára, szentendrei képzőművészek
kivételesen izgalmas teátrumi munkáira, illetve olyan korabeli
előadás-felvételekre, mint például a Békés András rendezte 1969-es Pikkó herceg és Jutka Perzsi-bemutató
teljes hanganyagára, Őze Lajos Malvolio-monológjára, vagy éppen Kovalik Balázs
szentendrei, egészen különleges operarendezéseire.” (Timár András, a Teátrum 50 kutatásvezetője)
A kutatás első fázisában a szentendrei játszóhelyek teljes repertoárjának
rögzítésével, a saját és a koprodukcióban készült előadásokhoz kapcsolódó
színlapok, különféle nyomtatványok és fotóanyag összegyűjtésével és
digitalizálásával, illetve az előadások felvételeinek, felvételtöredékeinek
felkutatásával és archiválásával létrehoztak egy jól kutatható és minden
színházszerető érdeklődő számára hozzáférhető online adatbázist.
A kutatás során interjúkat készítettek a Teátrum ötvenéves történetének
jelentős alkotóival, rendezőkkel, színészekkel, képzőművészekkel, a színház
működését támogató és értő háttérszakemberekkel, kultúr- és helytörténészekkel.
Részletek az interjúkból és tanulmányokból:
„Rögtön a kezdet kezdetén, 1969-ben volt egy nagyszerű előadás Békés
rendezésében: a Pikkó herceg és Jutka Perzsi. Ezt a 18. század végi, elveszett
zenéjű operalibrettót nagyon frissen, nagyon szellemesen, új zeneszámokkal
állították színpadra, a zeneszerző pedig Vujicsics Tihamér volt. (…) Sikere lett az előadás friss hangjának,
de talán még inkább sikere volt magának a helyszínnek.” (Szirtes Tamás rendező)
„Elképzelhető tehát, hogy Zsámbéki A kávéházával kapcsolatban a kritikai
észrevételek mindkét fő iránya megállja a helyét: az előadás-koncepció nem
illeszkedett többé a Goldoni-játékhagyomány azon tendenciájába, melyet a
felhőtlen, rokokó jellemkomédiák jelöltek ki, azonban a színrevitel a helyszín
jellegzetességeit túlhangsúlyozó, lélektani realista játékmód nyújtotta
lehetőségekkel sem elégedett meg, túllépett azokon…” (Závada Péter tanulmánya Zsámbéki Gábor 1974-es A kávéház-rendezéséről)
„A színházi emlékezet Iglódi István rendezését az alábbi hívószavakban
rögzítette: világirodalmi nyitás a műsorpolitikában, fiatal színészek domináns
szerepeltetése, valamint Őze Lajos ikonikus Malvolio-alakítása. (…) Shakespeare
szabadtéri bemutatója természetesen felelevenítette a hazai Vízkereszt-játszás
19. század óta tartó hagyományainak kérdését is, például a Violát és Oliviát
játszó híres párosokon keresztül, így Márkus Emília és Jászai Mari, Törőcsik
Mari és Bara Margit, valamint Ruttkai Éva és Pécsi Ildikó kettőse után lépett
színre Szentendrén Jobba Gabi és Béres Ilona.” (Deres Kornélia tanulmánya Iglódi István 1973-as
Vízkereszt-rendezéséről)
„Én az a típusú ember vagyok, akit lenyűgöz New York és Tokió, de
ugyanúgy lenyűgöz egy olaszországi kisváros, ez a fajta „miniatűr beauty”, ami
Szentendrén is van.” (Ladányi Andrea
táncművész-koreográfus)
Gubik Petra, az idei Szentendrei Teátrum és Nyár háziasszonya:
„Kisgyerekként a szüleimmel néhány napot Leányfalun nyaraltunk, s minden
nap bementünk Szentendrére. Az akkori emlékeim egy nagyon színes, festményekkel
teli város képét őrzik, ami árasztotta magából a művészetet. Imádom a kisváros
macskaköves, zegzugos kis utcáit. Akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy
valamikor jó lenne itt élni. Ezt az álmomat még nem adtam fel. Szentendrében
azt is szeretem, hogy Budapesthez közel van, mégis az olasz kisvárosok hangulatát
árasztja. Nagy megtiszteltetés, szakmai kitüntetés s egyben felelősség is, hogy
most a Szentendrei Teátrum arca lehetek. A színház egyik legfontosabb dolga,
hogy megtanulj közösségben lenni, társulatban gondolkodni, dolgozni. Olyan
kölcsönhatásban kell lennünk, amelyben folyamatosan inspiráljuk egymást.”
FRISS 3 – fiatalok színháza
A Szentendrei Teátrum
1969-ben fiatal színi hallgatók ötlete nyomán jött létre, s azóta is épít a
fiatal, feltörekvő tehetségekre. A Teátrum legjobb korszakaiban végzős
rendezőhallgatók vizsgaelőadásai, frissen végzett fiatal színészek alakításai
és fiatal írók darabjainak ősbemutatói sorjáztak a programban. Szentendre
sokáig adott helyet a művészeti egyetemek és főiskolák nyári találkozóinak,
ahol a képzőművészetek, a zene, tánc és a színház fiatal alkotói, előadói
nyerhettek értékes tapasztalatokat a közös munkából, s mutathatták meg e közös
munka eredményeit Szentendre művészetre éhes közönségének.
Erre a hagyományra
alapozva, ezt újragondolva indította el a Szentendrei Teátrum 2017-ben új
programsorozatát FRISS címmel. A nézők mellett véleményformáló színházi
szakemberek is pozitívan nyilatkoztak az összeállított műsorról, kedvező
visszhang és erőteljes figyelem övezte a program egészét, ami jó alapot
nyújtott a további együttműködéshez a művészeti egyetemekkel. Úgyhogy a Teátrum
a következő évben közös bemutatóra szánta el magát a Színház- és Filmművészeti
Egyetemmel (SZFE). Idén, a jubileumi évadban hat produkcióval, három bemutatóval
– köztük két ősbemutatóval –, egyetemi vizsgaelőadásokkal, frissen bemutatott
darabokkal várják a nézőket.
A
hentes lánya
című zenés monodráma főszereplője Gubik Petra; az ősbemutató rendezője Szokol
Judit, az SZFE frissen végzett rendezőhallgatója. Balázs Ágnes Petőfi-játék címmel írt zenés
bátorságpróbájának ősbemutatója augusztus elején lesz. Molnár Ferenc Liliom című klasszikusának bemutatója is
szerepel a programban. A legendás darabot a Szentendrei Teátrum, a SZFE és a
Bartók Kamaraszínház együttműködésében Szokol Judit állítja színpadra. Szentendrén
vendégeskedik a Sztalker Csoport is: Vecsei H. Miklós új fordításában állítja
színpadra ifj. Vidnyánszky Attila Shakespeare Vízkereszt, vagy igazából mindegy című vígjátékát. FRISS vendégelőadás
lesz még a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti kar III. évfolyamának
vizsgaelőadása, Hamvas Béla: Ördöngösök
című művének színpadi adaptációja, valamint Szabó Kimmel Tamás Széttépve című koncertszínháza is.
Co-Opera
Három évvel ezelőtt
Szentendrén indult útjára az egyedülálló színházi együttműködés, a Co-Opera. A
Szentendrei Teátrum, a Debreceni Csokonai Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, a
Miskolci Nemzeti Színház, a Budapesti Operettszínház társulata a Magyar Állami
Operaház szólistáival együtt eddig több mint 100 előadáson kápráztatták el a közönséget
kiváló produkciókkal határon innen és túl.
Idén nyáron, június
29-én a Co-Opera Szentendrén tartja születésnapját, és az 50 éves Szentendrei
Teátrummal közösen ünnepel. A jubileumi évad nyitányaként, a hazai és
nemzetközi operaszínpadok kivételes tehetségeit felvonultató, rendhagyó
operagálán népszerű részleteket hallhatnak Mozart, Rossini, Verdi és Puccini
operáiból. A formabontó koncert rendezője Szabó Máté. Közreműködik: Óbudai
Danubia Zenekar. Vezényel: Dinyés Dániel
Becéző szavak
A Szentendrei Teátrum évadnyitó bemutatója Dan Gordon Becéző szavak című darabja. Az Orlai
Produkciós Irodával közös bemutató premierje Szentendrén lesz július 5-én. Szereplők:
Hernádi Judit, Péter Kata, Gyabronka József, Horváth Illés, Cseh Judit. Rendező:
Kocsis Gergely.
A Szentendrei
Teátrum jubileumi nyaráról további információk:
Fidelio Szentendrei Teátrum Magazin – a Fidelio terjesztési
pontokon
www.szentendreiteatrum.hu
www.teatrum50.szentendreiteatrum.hu
TÁMOGATÓK
Szentendre Város Önkormányzata
Emberi Erőforrások Minisztériuma
Nemzeti Kulturális Alap
Magyar Művészeti Akadémia
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
Országos Széchényi Könyvtár
Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár
Ferenczy Múzeumi Centrum
Petőfi Irodalmi Múzeum
Együttműködők
Ételt az Életért Alapítvány
Orlai Produkciós Iroda
Színház- és Filmművészeti Egyetem
Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház
Co-Opera
Hybrid Produkció
