A Magyar Nemzeti Galéria kiállításai

SI

19-20. századi Festészeti Gyűjtemény

A Festészeti Osztály jelenleg 10 000 darabot számláló gyűjteménye az 1800 és 1945 közötti magyar festészet alkotásait őrzi. A gyűjtemény kezdetei a 19. század közepére nyúlnak vissza, amikor a Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egylet nemzeti képtár létrehozását tűzte ki célul. A folyamatos vásárlásokból gyarapodó műtárgyegyüttest először a Nemzeti Múzeumban mutatták be. A század végén a Szépművészeti Múzeumba kerülő anyag a II. világháború után a Fővárosi Képtár hasonló kvalitású festménykollekciójával bővült ki. A legfontosabb műveket ma a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán láthatja a nagyközönség.

Gyűjteményünkben megtalálhatók a 19. század első felében működő portré- és tájképfestők – többek között Donát János és Markó Károly – alkotásai. A Pesti Műegylet 1840-től induló kiállításain szereplő művészek életművének jelentős része is itt van: az Első Magyar Festészeti Akadémiát alapító Marastoni Jakabot, a magyar biedermeier alakjait – Barabás Miklóst és Borsos Józsefet – fő művek képviselik az anyagban. A történeti festészet zseniális alakjait legfontosabb műveik reprezentálják. Az 1820-as években született mesterek közül Orlai Petrics Soma és Than Mór, a következő évtizedben született festők közül a párizsi Salonon kiállító Madarász Viktor és Székely Bertalan magyar történelmet megjelenítő emblematikus festményei a gyűjtemény közismert darabjai, akárcsak a müncheni akadémián oktató fiatalabb generáció (Wágner Sándor, Liezen-Mayer Sándor, Benczúr Gyula) munkái. Az 1860-as években induló két mester, a nemzetközi színtéren híressé váló Munkácsy Mihály és a modern magyar festészetet úttörője, Szinyei Merse Pál életművének minden korszakából elsőrangú műveket őrzünk. A 19. század utolsó harmadából a plein air törekvések és a naturalizmus nemzetközi mércével is figyelemre méltó alkotásai korán bekerültek a múzeumba.
A müncheni Hollósy-kör és a nagybányai művésztelep mesterei közül elsősorban Ferenczy Károlynak az életműve, de a két másik művésztelep, Szolnok és Gödöllő vezető mestereinek, Fényes Adolfnak és Körösfői Kriesch Aladárnak is több festménye lett gyűjteményünk része. A századforduló meghatározó modern művészei közül Rippl-Rónai József és Vaszary János életműve áll a gyűjtemény középpontjában. Mellettük több olyan egyéni hangú festő pályája is nyomon követhető, mint Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos. A 20. század elején induló fiatal és új törekvéseket követő művészek közül a nagybányai neósok, majd a Nyolcak műveit kell kiemelni. Az avantgárd mozgalmak emigrációban alkotó művészeitől, így Kassák Lajostól és a MA-kör művészeitől kevés mű található festészeti anyagunkban, de azok igazán páratlan alkotások. A két világháború közötti időszakból az újklasszicista törekvések és a római iskola mellett a posztimpresszionista Gresham-kör alkotóinak, így Bernáth Aurélnak és Egry Józsefnek a remekműveiben bővelkedünk. Mellettük a korszak olyan kiváló alkotóitól őrzünk alapvető műveket, mint Derkovits Gyula, Farkas István, illetve a szentendrei művészet képviselői, például Vajda Lajos.

Minden múlt a múltam huszadik század privátfotó Fortepan

A épület - 2019. április 16. – augusztus 25.

A népszerű Fortepan digitális fotóarchívum anyagából vonultat fel egy több mint háromszáz darabos válogatást a Magyar Nemzeti Galéria Minden múlt a múltam című kiállítása. A kiállított képek szorosan kapcsolódnak Magyarország XX. századi történelméhez.

A Fortepan digitális gyűjtemény 110 ezernél is több fényképét két középiskolai osztálytárs, Tamási Miklós és Szepessy Ákos kezdték el gyűjteni még az 1980-as években. A kidobált, ócskapiacokon felbukkanó amatőr fotók és negatívok rendszeres, de esetleges gyűjtögetése után 2010-ben indították el internetes oldalukat 5000 digitalizált fotó közzétételével.  Hamarosan sok magánember és közintézmény is csatlakozott a mára 600 fősre dagadt adományozói körhöz, akiknek képeivel havonta bővül az archívum.
A Fortepan archívum (amely nevét az egykori váci Forte gyár legnépszerűbb, amatőr fotósok által is kedvelt negatív filmjéről kapta) két legfontosabb tulajdonsága, hogy szabad és közös. Közös, mert a mi képeinkből áll és a mi világunkról szól. Közös, mert önkéntesek munkáján alapul. Közös, mert bárki segíthet az egyes helyszínek, személyek azonosításában. Szabad, mert szabadon elérhető bárki számára, bármilyen korlátozás nélkül, s a képek jogdíj nélkül felhasználhatók.
A kiállításon szereplő képek mindegyikéhez tartozik, tartozott egy történet. Szerencsés esetben ez a történet visszaidézhető, a legtöbb esetben azonban már nem ismertek a fotókon szereplő konkrét személyek, az egyes képek keletkezéstörténete – így a látogató képzeletére van bízva, hogy milyen történetet lát a fénykép mögé.  Ezek mellett hangsúlyosan megidézi a kiállítás a második világháborúban szétlőtt romos Budapestet; a látogatók bejárhatnak egy képzeletbeli fővárosi utcát, amelynek képe évtizedeken átívelő és különböző helyeken készült fotókból áll össze, belehelyezkedhetnek a Fortepan szerkesztőinek helyzetébe és képeket válogathatnak egy hagyatékból; illetve beleolvashatnak a Fortepannak írt, sokszor megható olvasói levelekbe.
A kiállításon, akárcsak egy nagy, közös, családi fotóalbumban, az emberi életút stációi mentén követik egymást az 1990 előtti fényképek, összesen mintegy 200 darab. Ebben a kiállításrészben a fotóknak először gyerekek, azután fiatalok, majd felnőttek és végül idősek a főszereplői.  Emellett több mint 150 olyan fotót is bemutatunk, melyekből tizenhat jól körülírható történet rajzolódik ki. Köztük a II. világháború frontjai – ahogyan azt egy haditudósító látta; a vidéki élet idillje egy fényképező festőművész szemével; a magyar holokauszt alig fényképezett története;
A tárlathoz magyar és angol nyelvű, gazdagon illusztrált katalógus készül.
 forrás: mng.hu