SI
| írta és szerkesztette: László Zsuzsa |
Rendezte:
Időtartam:
55 perc
Gyártási év:
1980
2018.
május 9. szerda 13:15 - 14:10
Thália papnője - Neményi Lili emlékei
Portréfilm (1980) (55')
A portréfilm a Magyar Állami Operaház
nyugdíjas magánénekesnőjének életét és pályáját követi nyomon, előtérbe
helyezve a színháztörténeti momentumokat.
Neményi Lili
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Neményi Lili |
1988. július 14. (85 évesen)
|
Neményi
Lili emléktáblája a VII. kerületKároly
körút 13-15. szám alatt
Neményi Lili sírja
a Farkasréti temetőben
Neményi Lili (Igló, 1902. november 28. – Budapest, 1988. július 14.) opera-énekesnő (szoprán),
színésznő, érdemes és kiváló
művész, Horváth
Árpád (1899–1944) rendező, színházigazgató felesége, Szabó Ernő (1900–1966)
színművész féltestvére.[1]
Élete
Neményi Lili 1902. november 28-án született Iglón Polgár Ilonka és Neményi László
gyermekeként. Nagyanyja, Szelényi Emília nevelte.
Zenei tanulmányait Hoór Tempis Erzsébet, Kelen Hugó valamint Hetényi
Kálmán irányításával végezte el. Iskoláival egy időben
megtanult zongorázni – később maga tanulta énekes szerepeit, saját
zongorakíséretével. A Kolozsvári
Állami Magyar Színházbanvizsgázott, 1917-ben, hogy megkaphassa
működési engedélyét. Öt évet töltött Kolozsvárott, Janovics Jenő társulatánál, ez volt a
„főiskolája”. A következő években többek között Szegeden, Miskolcon, Nagyváradon, Kassán, Debrecenben, Budapesten, Egerben,
Békéscsabán, Gyulán, Hódmezővásárhelyen lépett
fel. 1928-ban a Fővárosi
Operettszínházban és a Magyar Színházban kapott szerepeket.
1922–1931 között törzshelye újra Kolozsvár lett, innen indult
vendégszereplésre más városokba. 1930-ban Miskolconjátszott. A torockói menyasszony
főszerepét is alakitotta, amikor (1931-ben) férje - Indig Ottó - színdarabját
Kolozsváron és több erdélyi városban előadták. 1932–33-ban a Royal Orpheumban
szerepelt. 1933-ban házasságot kötött Horváth
Árpáddal. 1933–34-ben ismét Miskolcon lépett színpadra.
1937-ben Mozart: Szöktetés a szerájból Blondéja,
majd a császárné a Háry Jánosban.
A Székelyfonó első vidéki színrevitelében a lányt énekelte. 1939-ben egy
Rádió-beli A víg özvegy-egyveleg élő adása után meghívták próbát énekelni
a Budapesti Operaházba,
s megbízták több szerep betanulásával. 1940–1945 között könnyű sanzonokat énekelt Ady Endre, Arany János, Babits Mihály, József Attila, Szép Ernő és Gábor Andor verseire. 1946–1970 között
a Budapesti Operaház magánénekese
volt. Emellett főszerepeket vállalt operettekben is. Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Jugoszlávia, Kína, Lengyelország, Mongólia, Nagy-Britannia, NDK, NSZK, Románia, Svájc és az USA nagyvárosaiban
is fellépett.
85 éves korában, 1988. július 14-én hunyt el, Budapesten.
Színházi szerepei[szerkesztés]
·
Susanna (Mozart:
Figaro házassága)
·
Rosina (Mozart:
Così fan tutte)
·
Pamina (Mozart:
Varázsfuvola)
·
Zerlina (Mozart:
Don Giovanni)
·
Blonde (Mozart:
Szöktetés a szerájból)
·
Margit (Gounod: Faust)
·
Violetta (Verdi: Traviata)
·
Mimi (Puccini: Bohémélet)
·
Cso-cso-szán (Puccini: Pillangókisasszony)
·
Liu (Puccini: Turandot)
·
Antónia (Offenbach: Hoffmann meséi)
·
Zilia (Heltai Jenő: A néma levente)
·
Szerény grófnő (Csiky Gergely: A nagymama)
Díjak[szerkesztés]
·
Érdemes
művész (1959)
·
Kiváló
művész (1967)
·
A
Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1982)
Jegyzetek[szerkesztés]
1.
Ugrás fel↑ http://www.mtva.hu/en/sajto-es-fotoarchivum/szabo-erno-szinesz-kivalo-muvesz-a-szabo-csalad-radios-sorozat-nepszeru-csaladfoje-115-eve-szueletett
Források[szerkesztés]
·
Magyar életrajzi lexikon
·
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk.
Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
·
Fotó
Wikipedia
Ma sem tudjuk, pontosan mikor született Neményi Lili
Csak annyit, hogy a születésnapja november 28-án van. Thália papnőjéről ma
délután nézhetünk meg egy különleges dokumentumfilmet. László Zsuzsa ajánlja
Makk Károly filmjét.
Thália papnője - ezzel a címmel jelent meg 1984-ben az akkori
magyar televízióban Neményi Liliről készített portré-filmem –
írta László Zsuzsa.
“Nem
volt könnyű, míg eljutottunk idáig. Számos hangversenyen konferáltam őt, s
a műsorok szüneteiben remek beszélgetéseket folytattunk. Lilike sokat mesélt
családjáról, gyerekkoráról, művészi pályájáról. Úgy éreztem, ez nem csupán rám
tartozik, ezek az élmények a magyar kulturális élet dokumentumai. Lilike
családja a 19. század közepétől „Thália szekerének lakója” –ként a magyar színházi
élet alkotója volt.
Nehéz
volt meggyőznöm a tv vezetőségét arról, hogy elkészíthessük a tervezett filmet.
Mindenféle kifogás volt: már öreg, nem tud úgy énekelni mint régen, kérdés,
hogy lesz-e ebből érdekes műsor. Hogy hány éves volt akkor, azt pontosan
soha nem lehetett tudni, ugyanis ahány lexikon volt, annyi dátum szerepelt
születési éve megjelölésével. Az én számításaim szerint 1902-1908 között
születhetett, de erről soha nem kérdeztem, és nem is volt igazán fontos. Remek
állapotban volt, kiváló fogalmazási készséggel megáldva, nem felejtett el
semmit, ami a saját vagy a családja életében fontos volt. Szerencsére négy
évvel halála előtt sikerült elkészíteni a filmet.
Végül
is a tévé vezetősége úgy döntött, hogy kérjünk fel egy filmrendezőt, hátha az
segít majd a portréfilm elkészítésében.
Makk
Károlyra esett a választás. Mi személyesen nem ismertük akkor még egymást.
Elolvasta az általam írt forgatókönyvet, azt mondta rendben van, de előbb csak
beszélgessünk Lilikével kamera előtt, azután majd meglátjuk tartjuk-e magunkat
a forgatókönyvhöz, vagy más alakul ki. Korlátlanul kaptunk nyersanyagot – akkor
még filmre forgattunk, nem volt elektronika, – kaptunk stábot, időt a
forgatásra. Kértem, hogy Butsko György legyen az operatőr, Makk egyetértett velem.
Felvonultunk Lilike lakásába a Deák téren. Ő leült a kanapéra, mi Makkal, vele
szemben a földre, a szőnyegre. A kamerával mellettünk állt Gyuri, ott volt a
világítás, az asszisztencia, a hangmérnök, a forgatás előtt még a sminkes is
dolgozott, és amikor mindennel készen voltunk, elkezdtük a beszélgetést.
Makk
nem szólt bele, azt mondta én kérdezzek közbe ha valami kimaradt, hiszen jobban
ismerem az egész életművet mint ő.
Budapest, 1940-es évek : Neményi Lili
operaénekesnő (szoprán), színésznő Fotó: MTI /Várkonyi László
Hétfőtől
csütörtökig így forgattunk, majd Makknak el kellett mennie valahova külföldre,
így az én irányításommal folytattuk a felvételt. Amikor már szinte minden
témát kimerítettünk, akkor kértem Lilikét, vegye fel az édesanyjától örökölt
japán kimonót, hiszen a mama is játszotta fiatal korában Cso-cso-szánt,
Lilinek pedig a legnagyobb és legsikeresebb szerepe volt a Pillangókisasszony.
Amikor ott állt előttünk a kimondóban, akkor mintegy összefoglalásként gyönyörű
mondatokkal örvendeztetett meg bennünket. Tudtam, hogy megvan a film
befejezése.
De
mivel kezdjük?
Leültettük
Lilikét egy nagy fotelbe, mellé a szekrényre tettem a magnót, beleraktam a vele
készült Vilja dal felvételt Lehár Víg özvegy c. operettjéből. Megkértem Gyurit,
hogy ha elindítom a zenét, ő vegye teljes közeliben a művésznő arcát, bármi
történik, ő csak forgasson. Lilike azt hitte, hogy mi csak készülünk a
felvételre és ábrándozva kezdte hallgatni a saját éneklését. Ahogy szólt a
zene, egyre inkább átélte azt, s a végén elsírta magát és kirohant a
fürdőszobába.
Csodálatos
lett a felvétel. Tudtam, hogy megvan a film kezdete.
…Makk
Károly meg volt elégedve mindennel és azt kérte, hogy a végén a stáblistára ne
írjuk ki, hogy ki milyen munkát végzett, hanem abc-sorrendben legyenek a nevek,
őt se írjuk ki rendezőnek. A filmet azóta sokszor ismételték, egyszer még
az egykori Híradó moziban is vetítették.
Hogy
hányban született Neményi Lili, azt a mai napig nem tudjuk, de azt igen, hogy a
születésnapja november 28-án van. Öröm számomra, hogy most ezen a napon
újból láthatják az érdeklődők, és így emlékezhetünk a század nagyszerű
művészére, Thália igazi papnőjére. Remélem a mai nézőnek is élményt nyújt
majd a film.”
