Most, 2014. január 5-én volt öt éve, hogy elbúcsúztattuk a 20. század
legnagyobb magyar tenoristáját, Ilosfalvy Róbertet.
Egyedülállóan gyönyörű, fényes, tökéletes technikával megszólaló hang
volt az övé. Operaházi szereplései után rövidesen meghívták először Bécsbe,
majd az akkori Nyugat-Németországba, s ezek után a világ-karriertől sem
mentette meg semmi. San Franciscótól Londonig kápráztatta el a közönséget, de
soha nem lett hűtlen Magyarországhoz. Járta a világot, de rendszeresen
hallhattuk itthon, szerepelt a tv-ben, koncertezett a Zeneakadémián, és
láthattuk-hallhattuk legnagyobb szerepeiben, az Operaházban, az Erkel
Színházban.
Hálát adok a sorsnak, hogy személyesen ismerhettem, számos előadásán
tapsoltam lelkesen, és sikerült még aktív korában, - bár már 70 éves volt, -
portré-filmet forgatni vele.
Ezt a filmet fogjuk az Óbudai Társaskörben levetíteni 2014. január
15-én, délután 16 órakor, hogy méltóképpen emlékezzünk arra a művészre, aki
annyi gyönyörűséget szerzett a zenekedvelő százezreknek.
Ilosfalvy Róbert a filmben nem csak emlékezik pályájáról, hanem archív
felvételekről megszólalnak a legnépszerűbb áriák is. 70. születésnapján Erkel
Bánk bánját énekelte az Operában, és mi rögzítettük ebből az előadásból a mindenki
által ismert részletet, a Hazám, hazám áriát.
Remélem január 15-én sokan jönnek el az Óbudai Társaskörbe, hogy
felidézzük Ilosfalvy Róbert emlékét, és újra halljuk szépséges tenorját.
László Zsuzsa
