2012. november 30-án a Magyar Újságírók
Országos Szövetségének Életmód Szakosztálya Dr. Szalontai Éva Aranytollas
Újságíró, Szakosztály elnök szervezésével megtartotta záró sajtóbeszélgetését.
Mint minden, ezt megelőző szakosztályi
rendezvény, ez is nagyon érdekes volt.
A "Népművész a Nyírségből"
címmel Székely Marika beszélt élete fontosabb, de alapvetően meghatározó
tevékenységeiről. Egy 200 lelkes kicsi, szatmári faluban, Császló községben
született. Nem akármilyen hely ez, mivel itt él - reméljük még sokáig - Európa
legidősebb somfája, úgy tartják, 400 éves.
Édesanyjától "anyai
örökség"-ként kapta a hímzés tudományát és szeretetét. Kedvenc,
leggyakrabban készített mesterműveit keresztszemes hímzési technikával varrja.
Specialitása a maga fejlesztette betűk hímzése, de szívesen foglalkozik régi
minták felújításával is. A "Magyar Úriasszonyok Lapja" egy 1920-as
számában talált például egy régi mintát. Kiállításainak se szeri, se száma. S
mivel tagja a Panoráma Világklubnak, alkotásait nem csak hazánkban, de
külföldön is ismerik. Munkája már sok országba elkerült, nemrég Venezuelába,
Svédországba is.
Sok ismerősének, barátjának vagy híres
embernek varrt már az illető személyére jellemző, csak neki szóló ajándékot. 2010-ben
készített "Adventi naptárával" egy Pátyod községi pályázaton I.
helyezett lett. Munkáival bekerült a 2012. évi Hungarikumok könyvébe is.
Előadása közben gyönyörködhettünk hímzéseiben,
melyet projektorral vászonra vetített.
A kézimunkázás mellett
másik szenvedélye a gyors- és gépírás...
1973-ban tudomására jutott egy megyei
rendezésű gépíróverseny Nyíregyházán. Jelentkezett, sikert ért el és ez
meghatározta élete további szakaszát. Sokat gyakorolt, 1973-ban tagja lett a
Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségének, ekkor kezdődött versenyzői
pályafutása is.
Marika gépírási tudását olyan magas
szintre fejlesztette, hogy "tízujjas" mesternek, művésznek nevezik,-
ő a GÉPÍRÓ szót felelné bizonyára.
Számára egyáltalán nem jelent nehézséget,
hogy mechanikus vagy elektronikus írógépen kell-e a percenkénti 400 leütést
hibátlanul teljesíteni.
Világbajnokságon először 1991-ben vett részt, melyet Brüsszelben rendeztek. Ezt követte Amszterdam, Isztambul, Bonn, Lausanne, Róma, Bécs, Prága, Párizs. 2003-tól már csak számítógépen zajlottak a versenyek. 2007-ben Prágában 30 perces másolás során 12.300 betűt ütött le Marika, ebben a nagy mennyiségű szövegben mindössze két hiba, "félreütése" volt.
Gyorsírás kategóriában is rendszeresen és
sikerrel versenyez.
Két lánya is nagyon jól gépel, Tünde 1995-ben az amszterdami világbajnokság gyorsíró versenyében 2. helyezést ért el az ifjúsági korcsoportban, ennek itthoni elismeréseként parlamenti gyorsíró-jegyzőkönyvvezető lett öt éven át.
Hajnalka lánya is "tízujjas",
számítógépes munkakörben dolgozik. Több olyan verseny is volt, amikor mindhárom
Székely "lányt" megtalálhattuk a nevezettek között.
Székely Marika fontosnak tartja, hogy e
szakmában is legyen jól képzett utánpótlás. Kedves modora és jó pedagógiai
érzéke vonzza a gyerekeket, több tanulót készített már fel országos versenyre
"gyermek" kategóriában. Legutóbb 2012 decemberében kaptak elismerést hibátlan
munkájukért Budapesten.
A beszámolót a
rendezők ezen a ponton pár percre megszakították. Rövid időre rehabilitáltak
egy, már hosszú ideje a MÚOSZ vitrinben pihenő írógép matuzsálemet - talán
Optima típusút - , letették az előadói asztalra, hogy Marika gépelési bemutatót
tarthasson. Ő néhány gyakorlott mozdulattal, néhány másodperc elteltével
működőképessé tette a múzeumi darabot, és 10 ujja alatt vidáman kopogtak az
írógép billentyűi.
Civilként is "boldog ember",
ahogy a Mátészalkai Művészetbarát Egyesület lapja, a Mécsvilág 2012. júniusi
számában Pénzes Ottó jellemezte.
Kaktuszgyűjteménye egyik nap egyszerre
160 tölcséres virággal "köszönte meg" a gondoskodást.
A sütés-főzésben is örömét leli, specialitása
a "kötött tészta" leves, a nyírségi gasztronómia.
Székely Marika testvérével, Évával a sajtóbeszélgetés végén nyírségi ízekkel kedveskedett a megjelent kb. negyven érdeklődőnek, újságírónak. Hoztak saját készítésű ételeket, süteményeket, italokat. Nekem a "nemtudom" szilvából, üstben főzött lekvárral töltött hájas tészta volt a legkülönlegesebb.
A rendezvény végén mindenki "jó
szájízzel" távozhatott, ami nem meglepő, ha a házigazda a mindenre
odafigyelő, fáradhatatlan dr. Szalontai Éva.
Ez a találkozó igazolta beszámolóm címét,
mert a derűt, kiegyensúlyozottságot és életkedvet sugárzó Székely Lászlóné
Marika szorgalmával valóban SORSÁNAK KITŰNŐ KOVÁCSA.
Budapest, 2013. január 8.
Kárpáti
Éva
