Szikora János rendezésében január 19-én
mutatja be a Magyar Állami Operaház Wagner: A bolygó hollandi című operáját.
A produkciót az osztrák származású
Ralf Weikert dirigálja. Maestro Weikert Wagner műveinek avatott
tolmácsolója: korábban a zürichi Operaház főzeneigazgatójaként, majd
2006 óta a Welsi Wagner Fesztivál zeneigazgatójaként – A bolygó hollandi
mellett vezényelte a Parsifalt, a Trisztán és
Izoldát és a Walkürt –, különösen elmélyült a szerző műveinek
tanulmányozásában. A Magyar Állami Operaházban a darab 1841-ben
keletkezett úgynevezett ősváltozatának előadását irányítja.
A
főszerepekben a Magyar Állami Operaház szólistái mellett a Hollandi
megformálójaként Európa legjelentősebb operaházainak gyakori
vendége, a német származású Thomas Gazheli lép színpadra. A
hősbariton Wagner e címszerepét Montrealban és Pekingben is játssza
ebben a szezonban. A bemutatón a női főszerepet
Lukács Gyöngyi énekli, aki pályafutása során először áll Wagner-szerepben közönség elé.
A
darab rendezője, Szikora János kiemelte: „Ha hűek akarunk lenni Wagner
alkotói szelleméhez, akkor mindenekelőtt
a záróképet kell komolyan vennünk és ebből kell kiindulnunk. A kép a
Férfi és Nő egymásra találásának apoteózisa. Ezért volt minden küzdelem
és szenvedés, erre várt Senta egész életében. Platóntól származik az
idea, hogy valaha nem léteztek férfiak és nők,
hanem gömb-emberek léteztek teljes egységben, kielégülésben. Zeusz
azonban kettévágta őket és azóta minden ember csak fél-ember és a másik
felét keresi egész életében. Ez a primitív, mégis hatásos szimbolika
vezérel Senta és a Hollandi egymásra találásának
mitikus történetében, hogy a Férfi és Női princípium egyesülésre és
ebben az egyesülésben beteljesülésre vágyó örök keresését
ábrázolhassam.”
A
produkció zenei irányítója, valamint a premier és az utána következő
három előadás dirigense, Ralf Weikert
szerint az a tény, hogy az Operaház A bolygó hollandi 1841-ben írt
ősváltozatát (Urfassung) állítja színpadra, számára is újdonság és
kihívás. A Maestro eddig már több mint ötven alkalommal vezényelte ezt a
Wagner-művet, de mindig a két évvel későbbi, drezdai
változatot. Weikert szerint a legnagyobb kihívás az lesz a budapesti
bemutatóban, hogy a zenekar rézfúvós szólamait jelentősen halkabbra kell
venni, mivel az ősváltozat még régi típusú rézfúvós hangszerekre
íródott, amely a mai, modern hangszereken túl hangosan
szólna. Az osztrák karmester szerint az is lényeges szempont, hogy a
budapesti bemutató teljesen hűen, húzások és módosított instrukciók
nélkül adja vissza az eredeti Wagner alkotást, tehát tulajdonképpen
olyan produkció jön létre a Magyar Állami Operaházban,
amelyet a világon eddig így, ebben a formában senki sem hallhatott.
A
Hollandi szerepére Budapestre érkezett német Wagner-hősbariton, Thomas
Gazheli arról számolt be a sajtónak,
hogy karakterét nem valóságos személynek, hanem egyfajta „mítosznak”
tartja. Az örök vándor, az örök kereső, ha úgy tetszik, kicsit az örök
művész szimbólumának, aki a megváltás után sóvárog, és a szerelemben
próbál rálelni saját nyugalmára. Gazheli szerint
azonban A Hollandi egy „elveszett lélek”, akinek saját, erőteljes
maszkulin szellemisége végül Senta lágy nőiségével forr egybe, és bár a
megváltás megtörténik, ez mégsem hozza meg számára a valódi boldogságot
és megnyugvást.
Georg (Erik) szerepét egy ifjú, ígéretes amerikai Wagner-tenor,
Cory Bix énekli, aki hangsúlyozta, hogy a misztikus-mítikus
történetben az ő karaktere a legvalóságosabb. Bix úgy fogalmazott, hogy
Georg egy „valódi férfi, szenvedélyes érzelmekkel, olykor nyers
megnyilvánulásokkal, aki igaz szerelmet érez Senta iránt,
és szeretné őt megmenteni végzetétől, ám ez végül mégsem sikerül neki.”
Bix emelett kiemelte, hogy a Wagner tenorszerepek az olasz zenei
hagyományból táplálkoznak, ám a szöveg bonyolultsága és a vezérmotívumok
kidolgozottsága mégis jóval nehezebbé teszi ezeket
a szerepeket, amelyek komoly erőfeszítéseket igényelnek az énekesektől.
Az Operaház a 19-ei bemutatót követően még hat alkalommal, kettős szereposztásban játssza a művet, a főbb szerepeket
a fent említett művészek mellett Bretz Gábor, Palerdi András, Rálik Szilvia,
Fekete Attila és Kálmándi Mihály alakítja Szendrényi Éva díszleteiben és
Berzsenyi Krisztina jelmezeiben, az utolsó három előadást Kovács János vezényli.
A Magyar Posta a Wagner-bemutató
alkalmából jelentette be, hogy 2013 márciusában Richard Wagner és Giuseppe Verdi születésének 200. évfordulója tiszteletére „hangos” postabélyeget hoz forgalomba. A két négycímletű bélyegkisívet
Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész tervezte. A 235 és 315
forint névértékű bélyegkisívek egyenként 200 ezer példányban készülnek
az Állami Nyomdában. A bélyegkibocsátás attól különleges, hogy magyar
postabélyegen először jelenik meg úgynevezett
QR-kód. A kód és okostelefon segítségével a Magyar Állami Operaház
honlapján található hangzó és olvasható bicentenáriumi információkat
tudják majd elérni a bélyeg- és zenerajongók március 5-étől.
www.opera.hu