Önkéntesek tárlatvezetése angolul
19. századi művészet
A 19. századi gyűjtemény a Nemzeti Galéria első emeleti központi tereiben, két kiállítási egységben tekinthető meg.
A reformok korától a századfordulóig
A reformok korától a századfordulóig
A magyar képzőművészet 1810 és 1900 közötti időszakának újrarendezett állandó kiállítása a múzeum főépületének első emeleti körbefutó teremsorában kapott helyet. A közel 150 festményt, 40 szobrot, 40 érmet és 33 iparművészeti tárgyat felvonultató új tárlaton új szempontok szerint, új válogatásban találkozunk a jól ismert remekművekkel, és mellettük, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A 19. század a nemzeti művészet megszületésének, az alapvető művészeti intézmények – múzeum, akadémia, kiállítások, művészeti díjak, műkritika, szaksajtó – kialakulásának a nagy korszaka. Ferenczy István, Szinyei Merse Pál, Izsó Miklós, Barabás Miklós és mások a magyar nemzeti művészet szinte ikonszerűen ismertté vált alakjai, az olyan alkotások, mint a Pásztorlányka, a Majális, a Búsuló juhász, vagy a Vásárra induló román család pedig a közös magyar képi emlékezet kitörölhetetlen és mindenki által ismert példái.
Az újrarendezett kiállítás a 19. század elejétől a századfordulóig követi végig a korszak legfontosabb alkotóit és törekvéseit. A 14 szekcióba csoportosított anyagban találunk kronológiai (magyar művészet a 19. század elején, nemzet és művészet), stílustörténeti (a biedermeier, a Kelet vonzásában, a szabadban, naturalizmus) tematikus (a modern élet heroizmusa, Itália földjén, egzotikum és erotikum) és műfaji (a természettől a tájig, a portré fénykora) szempontú blokkokat, a teremsor közepét pedig egy kultúrtörténeti-intézménytörténeti szekció foglalja el. Ez A kultúra színterei címet viselő terem a kiállítás izgalmas újdonsága, itt ismerheti meg a közönség a 19. században kialakult művészeti intézményeket, amelyek lehetővé tették a művészeti élet kibontakozását hazánkban. Az egyes szekciók anyagában olyan egységek is szerepelnek, amelyek egy-egy fontos művész (például Ferenczy István, Markó Károly, Izsó Miklós, Barabás Miklós, Lotz Károly, Szinyei Merse Pál, Stróbl Alajos) hangsúlyozott bemutatásán alapulnak.
A festmény-, szobor- és éremanyag mellett az újrarendezett állandó kiállításon bútorok és kerámiatárgyak is láthatók többek között az Iparművészeti Múzeum és a Zádor Anna Alapítvány gyűjteményeiből; a korabeli enteriőrök a korszak hangulatát idézik meg.
A kupolacsarnokból nyíló két külön kiállítási egységben egy-egy jelentős műtárgycsoport kapott helyet egyfelől a 19. század magyar festészetét nagymértékben meghatározó nemzeti romantika az Egri nők, a Hunyadi László siratása, vagy a Vajk megkeresztelése mellett Madarász Viktor, Liezen-Mayer Sándor, Székely Bertalan, Benczúr Gyula legjelentősebb történeti festményeivel. Másfelől itt találkozhatunk a század végén Münchenben és Nagybányán alkotó Hollósy Simon, Csók István, Iványi Grünwald Béla és Ferenczy Károly képein keresztül a modernizmus kezdeteit jelentő plein air naturalizmus reprezentatív alkotásaival.
A kiállítás kurátorai: Hessky Orsolya és Krasznai Réka
mng.hu
Szenvedély és irónia
Meller Péter és a grafikai képzelőerő
2017. június 22. - 2017. szeptember 03.
Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai kiállítótér
Meller
Péter (1923–2008) művészettörténészt ismeretlen oldaláról mutatja be a
kiállítás. Kevesen tudják, hogy kutatómunkája mellett Meller
szenvedélyesen rajzolt és a saját maga által kidolgozott technikával
nyomatokat készített. A mostani tárlat legszebb grafikáit mutatja be:
hagyatékából és magángyűjteményekből mintegy hetven alkotás látható a
Magyar Nemzeti Galéria grafikai kiállítóterében.
Meller
Péter budapesti értelmiségi családban született, nagybátyja a szintén
művészettörténész Meller Simon volt. Az egyetemen klasszika-filológiát
és művészettörténetet tanult. Tanulmányai befejezését követően, egy
zürichi és római magyar akadémiai ösztöndíj után 1948-ban rövid időre a
Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményébe került, majd 1949-től a Szobor
Gyűjtemény modern részének lett a kurátora. Meller 1957-ig dolgozott a
Múzeumban, ekkor családjával együtt emigrált. Több mint egy évtizedes
bécsi és firenzei tartózkodás után, 1968-ban a Santa Barbara-i
University of California oktatói állását elfogadva az Egyesült Államokba
költözött. Nyugdíjba vonulásáig a neves amerikai egyetem
művészettörténész-professzora, az itáliai reneszánsz művészet
nemzetközileg elismert kutatója volt.
Bár
Meller rendszeresen készíttet grafikákat, műveit életében csupán
néhányszor állították ki, és nem is nagyon törekedett arra, hogy
grafikusművészként ismerté váljon. Több ezer lapot számláló művészi
hagyatékát csak halála után rendszerezték. Grafikáit 2012-ben Santa
Barbarában, majd 2013-ban Londonban állították ki, Magyarországon most
első alkalommal kerülnek az alkotásai a nagyközönség elé.
Meller
Péter grafikái hűen tükrözik sokrétű tanultságát és összetett
személyiségét. Kiválóan ismerte az antik és görög kultúrát, a reneszánsz
művészetet és a humanista irodalmat. Grafikáin a mitológiából és
művészetből átvett ábrázolásokat rendszerint aktualizálta, mai
kontextusba helyezte, különös humort kölcsönözve ezzel lapjainak. Az
antik istenek és hősök esendő és hétköznapi emberekként tűnnek fel,
karikatúraszerűen megjelenítve, néha a grafikák alá írt pár sor a
klasszikus antik időmértékes verselés ellenére ugyancsak a prózai
mindennapokra reflektál.
Széles körű
ismeretei révén Meller témaválasztásában nem feltétlenül használt
közismert forrásokat, ennek ellenére ironikus ábrázolásmódja, a
szereplői közötti egyszerű grafikai eszközökkel létrehozott, az életből
ismert kapcsolatok megjelenítése mindenféle előképzettség nélkül bárki
számára azonnal értelmezhető.
Meller magyar témákat is gyakran ábrázolt, ő illusztrálta a János vitéz angol kiadását, és Krúdy Gyula Álmoskönyvéhez is tervezett grafikákat; ezekből szintén látható válogatás a kiállításon.
Még
Budapesten mintegy négy hónapig dolgozott restaurátorműhelyben
Gyakorlatias szemlélete nagyrészt ennek az élménynek köszönhető. A
rendelkezésére álló eszközökkel sajátos grafikai technikákat dolgozott
ki, radírból metszett pecsétnyomókat, melyekből többet vörös festékkel
nyomtatott le, tudatosan utalva a görög vörös alakos vázák világára.
A
kiállítás kurátora: Robert Williams művészettörténész-professzor,
Department of History of Art and Architecture, University of California,
Santa Barbara
A kurátor munkatársai: Szőcs Miriam és Rózsavölgyi Andrea művészettörténészek, Szépművészeti Múzeum
Bár
Meller rendszeresen készíttet grafikákat, műveit életében csupán
néhányszor állították ki, és nem is nagyon törekedett arra, hogy
grafikusművészként ismerté váljon. Több ezer lapot számláló művészi
hagyatékát csak halála után rendszerezték. Grafikáit 2012-ben Santa
Barbarában, majd 2013-ban Londonban állították ki, Magyarországon most
első alkalommal kerülnek az alkotásai a nagyközönség elé.
Meller
Péter grafikái hűen tükrözik sokrétű tanultságát és összetett
személyiségét. Kiválóan ismerte az antik és görög kultúrát, a reneszánsz
művészetet és a humanista irodalmat. Grafikáin a mitológiából és
művészetből átvett ábrázolásokat rendszerint aktualizálta, mai
kontextusba helyezte, különös humort kölcsönözve ezzel lapjainak. Az
antik istenek és hősök esendő és hétköznapi emberekként tűnnek fel,
karikatúraszerűen megjelenítve, néha a grafikák alá írt pár sor a
klasszikus antik időmértékes verselés ellenére ugyancsak a prózai
mindennapokra reflektál.
Széles körű
ismeretei révén Meller témaválasztásában nem feltétlenül használt
közismert forrásokat, ennek ellenére ironikus ábrázolásmódja, a
szereplői közötti egyszerű grafikai eszközökkel létrehozott, az életből
ismert kapcsolatok megjelenítése mindenféle előképzettség nélkül bárki
számára azonnal értelmezhető.
Meller magyar témákat is gyakran ábrázolt, ő illusztrálta a János vitéz angol kiadását, és Krúdy Gyula Álmoskönyvéhez is tervezett grafikákat; ezekből szintén látható válogatás a kiállításon.
Még
Budapesten mintegy négy hónapig dolgozott restaurátorműhelyben
Gyakorlatias szemlélete nagyrészt ennek az élménynek köszönhető. A
rendelkezésére álló eszközökkel sajátos grafikai technikákat dolgozott
ki, radírból metszett pecsétnyomókat, melyekből többet vörös festékkel
nyomtatott le, tudatosan utalva a görög vörös alakos vázák világára.
A
kiállítás kurátora: Robert Williams művészettörténész-professzor,
Department of History of Art and Architecture, University of California,
Santa Barbara
A kurátor munkatársai: Szőcs Miriam és Rózsavölgyi Andrea művészettörténészek, Szépművészeti Múzeum
mng.hu
2017. április
1-től az egyik legismertebb és legkeresettebb kortárs német képzőművész,
Georg Baselitz műveiből látható kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A
budapesti Goethe Intézet közreműködésével létrejött kiállítás több mint
80 műalkotást mutat be nemzetközi és hazai köz-, illetve
magángyűjteményekből.
Állandó kiállítások
A magyarországi
szárnyasoltárok, táblaképek és faszobrok legnagyobb múzeumi együttesét a
Magyar Nemzeti Galéria őrzi. A D épület földszintjének kiállítása e
gyűjtemény 1300 és 1500 közé keltezhető műtárgyait mutatja be
A késő középkori faszobrok és táblaképek földszinti kiállítása az első
emeleten, a királyi palota egykori tróntermében és a hozzá kapcsolódó
két melléktérben folytatódik.
Lapidáriumunk a
Magyar Nemzeti Galéria legkorábbi emlékeit őrzi: szobortöredékeket,
szobrászi értékű épületfaragványokat, valamint sírkőtöredékeket a
magyarországi kőfaragás 11. századi kezdeteitől 1526-ig.
A késő reneszánsz
és barokk művészet állandó kiállítása közel 250 év magyarországi és
közép-európai művészetét tekinti át, az 1600 körüli évek Bécsben,
Prágában, készült manierista alkotásaival kezdődően.
A 19. századi gyűjtemény a Nemzeti Galéria első emeleti központi tereiben, két kiállítási egységben tekinthető meg.
Állandó
kiállításunk új tematikus egységeként a múlt század fordulójától az
1920-as évek közepéig készült fehérmárvány szobrokból mutatunk be néhány
jellegzetes aktábrázolás-típust a gyűjteményünkben lévő remekek közül.
Külön teremsor
mutatja be Munkácsy Mihály munkásságát, valamint a nyomdokain haladó,
realista irányzatot követő magyar festők művészetét.
A múzeum
felújított, második emeleti központi tereiben látható a 20. századi
állandó kiállítás, amely a századfordulótól a második világháború végéig
terjedő időszak legfontosabb alkotóit és törekvéseit mutatja be.
Az 1945 utáni
magyar művészet története egymáshoz kapcsolódó generációk,
művészcsoportok és egyéni utat kereső alkotók munkásságának a
láncolatából áll.
A felújítási
munkák miatt három évre bezárt Szépművészeti Múzeum fő műveiből nyújt
gazdag válogatást a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása.
mng.hu
