Magyarázatok P. számára

Szüts Miklós kiállítása
1085 Horánszky utca 5.
megnyitja: Rényi András
2016. szeptember 30. / 19:00

megtekinthető: 2016. október 21-ig
H - P : 12:00 - 18:00

Az akvarell („…azért a víz az úr!”) a közhiedelem szerint a legnehezebb festői technika, mert a festés során nagyon sok az esetlegesség. A kép nem üzenet, nem tükör, nem elbeszélés. A kép egy tárgy. Egy tárgy, amin mindenféle különös dolgok történtek: az ecset és a festék botladozásának nyomait hordozza. Ezeken a véletleneken kell a festőnek úrrá lenni, vagy éppenséggel hagyni, hogy ők vegyék át az uralmat. Soha nem lehetsz biztos a dolgodban, bármikor megbokrosodhatnak a foltok, a vonalak, csak győzz utánuk loholni. Olykor csoda történik, a kis csoda is csoda, és a festő leesett állal, hunyorogva áll: Mi történt? Ki segített? Bár a terpentin szaga néha hiányzik, hét éve csak akvarelleket festek, kicsiket és nagyokat, hárommétereseket és tízcentiseket.

It is widely thought that watercolor (“…the water rules”) is the most difficult painting technique, because it involves so much that is accidental. The picture is not a message, mirror, or narrative. The picture is an object. It is an object on which a number of peculiar things have occurred: it bears the tracers of the stumbling brush and paint. These are the accidents that the painter must control or, as the case may be, let them take control. You can never be entirely sure; spots and lines can cast off the reins at any moment – catch them if you can. Sometimes a miracle happens – a small miracle is no less a miracle, – and the painter just stands there, gaping and blinking: What happened? Who helped? Although I do miss the smell of turpentine sometimes, I have painted nothing but watercolors for the past seven years – large and small, from ten feet to four inches in size.