Válogatás a könyvekből.
Ma már tudom: életemben különös fénnyel ragyog fel az a néhány hónap, amikor megírtam e kötet novelláit. Első igyekezetem csupán annyi volt: szerény betűszobrot állítani rokonaimnak, szlovák szülőfalumnak, egy régi korszaknak, amelyik már nincs. Aztán ahogy múltak az évek, s ezek az írások megjelentek Németországban, Izraelben, Kanadában, Svájcban, az Egyesült Államokban, Pozsonyban, rá kellett jönnöm: ez az idő tér is, határok nélkül. Most, hogy ajánló sorokat írok a negyedik, változatlan magyar kiadás elé, csak azt mondhatom: a befogadás titka egyszerű. Mindenki szívében ott rejtőzik megannyi elfeledett családi emlék, sok-sok sorstörténet, vágy és szeretet. És ezek az írások talán ösztönzően hatnak, hogy ki-ki újragondolja a sajátját.
A regény a szerző huszadik könyve egy kiváló orvos, pontosabban
belgyógyász-pszichiáter életéről, de tágabb értelemben a huszadik század
elképesztő irracionalizmusáról szól.
Fábián Artúrt, a lobogó hajú szegedi egyetemistát, Szent-Györgyi Albert
Nobel-díjas rektor-professzor tanítványát a század viharai először a
jugoszláviai Bor kő- és rézbányájában szorítják rabszolgamunkára, majd a
partizánok fogságába kerül, ahol önkéntese lesz az antifasiszta
harcnak. Később a katonai kórház sebészének segédjéből Tito
kezelőorvosává emelkedik. Ebből aztán Rákosi Magyarországán csak baja
származik.
Megpróbáltatásai után végül ez már a kádári idő megbízzák egy
elmekórház speciális osztályának vezetésével. Ide hozzák be a túlságosan
elfáradt, idegileg összeomlott pártvezetőket, a kormány egyik-másik
tagját, vállalati csúcsvezetőket, sőt még egy egyházi főméltóságot is. A
kivételes betegeket persze az állambiztonság kivételes erővel
ellenőrzi. Hamar kiderül: mindenki figyel mindenkit, és jelent.
A rendkívül kalandos életút izgalmas állomásai megállíthatatlan
folyamként bontakoznak ki a regény lapjain. Fábián Artúr különleges
sorsa végül váratlan tragédiába torkollik, de ez a könyv mégsem szomorú,
pesszimista. Sőt! Derűvel, reménységgel, humorral, s persze finom
iróniával szól azokról az évtizedekről, amelyek meghatározták egy
generáció sorsát.
Benedek István Gábor sokféle műfajban alkot, de a magyar novellairodalom
hagyományait követő rövidebb terjedelmű, kivételes finomságú írásai
életművének minden bizonnyal legmaradandóbb részét képviselik. Új
novelláskötetében összegyűjtötte azokat az írásait, amelyek egy régi, de
sosem feledhető háborúról szólnak. A szerzőt hétévesen elvitték
Ausztriába, Németországba, Csehországba, és történetei ennek a
szürreális utazásnak az állomásait elevenítik meg. Az események
tragikus voltát azonban átlengi az író kivételes derűje, a mesélés
élvezete és varázsa, a különös sorsok felmutatásának öröme. A szerző
tizenöt novellát fűzött össze. Ezek az írások többnyire a magyar zsidó
élet színterein kezdődnek, de ha hősei átlagosak is, a megpróbáltatások
során kivételes sorsot és tanulságot mutatnak fel. Vagyis merőben új
emberi dimenziót öltenek. Ilyenformán hiába veszi körül a szereplőket
drótkerítés, életük gyökerei a kincses hagyományokba nyúlnak, és a lélek
felemelkedik a csodák magasságába
Michelangelo állítólag több éven át csak nézte, nézte a hatalmas
csillogó márványtömböt. Aztán egyetlen - végtelen - lendülettel
kifaragta belőle a szobrot, Dávidot. Dávid királyról sok könyvet írtak
már, és még sokat fognak. Benedek István Gábor regénye azonban - a
dávidi kor díszletei közül - a ma emberéhez szól. Aki sokféle hatalmat
átélt, a hit természetéről is tapasztalt mély, nem egyszer ellentétes
dolgokat, tudja, mi a háború, a megszállás, a pogányság, a bűnös és az
emelkedett szerelem, és ismeri az egyén és az állam bonyolult viszonyát.
Dávid ugyanis sok mindennek a kezdetén áll, mint Mózes. Már-már széteső
törzseket kell egyesítenie, országot építenie, szervezeteket
létrehoznia, társadalmat alkotnia. S közben kamasz fiúból férfivé érik. A
cselekmény a nagy király sorsának nem teljes ívét fogja át: Góliát
különös megölésétől Bát-Séba elcsábításáig tart. Mindenesetre ez az ókor
egyik legizgalmasabb meséje. És ezt az életet mutatja be BIG vérbő,
színes és szellemesen derűs cselekménnyel, kalandos, már-már krimiszerű
fordulatokkal.
A történelmet fenyegető legveszedelmesebb fegyver a feledés. Volt egy
pogrom Miskolcon, 1946-ban. Alig több mint egy évvel a második
világháború után, azok után, hogy hatmillió zsidót, köztük háromszázezer
magyart a nácik, a nyilasok, és az emberek közönye elpusztított. Az új
forint megjelenése előtti napon történt. Hogy ki volt a felbujtó, ki
szította az indulatokat, miért oltottak ki négy életet, kinek álltak
érdekében a kegyetlen gyilkosságok azóta sem derült ki. Benedek István
Gábor felkavaró regénye Pelle János történész tanulmányával ezt a sötét
titkot igyekszik most megfejteni. Nincs könnyű dolguk, a végeredmény
mindenesetre érdekes és fontos. Egy döntő lépés a feledés ellen.
Benedek István
Gábor
A Varázs című regény cselekménye 1800-ban játszódik. A könyv egyib hőse párizsi pénzember. Napóleon bizalmasa. a másik egy fiatal karaita zsidó, aki Odesszában megöli kenyéradóját, ezért családjával együtt menekülnie bell. A nagy ívű regény két vezérszála Moldván és Erdélyen keresztül Magyarországra. Tiszahajósra vezet. hogy majd itt dőljön el: vállalják-e a Magyarországon már megtelepedett, megállapodott, jövőt alapozó zsidó családok, hogy Szardínia szigetén. a császár tervének megfelelően zsidó államot hozzanak létre.
A Varázs című regény cselekménye 1800-ban játszódik. A könyv egyib hőse párizsi pénzember. Napóleon bizalmasa. a másik egy fiatal karaita zsidó, aki Odesszában megöli kenyéradóját, ezért családjával együtt menekülnie bell. A nagy ívű regény két vezérszála Moldván és Erdélyen keresztül Magyarországra. Tiszahajósra vezet. hogy majd itt dőljön el: vállalják-e a Magyarországon már megtelepedett, megállapodott, jövőt alapozó zsidó családok, hogy Szardínia szigetén. a császár tervének megfelelően zsidó államot hozzanak létre.
A kötetben szereplő interjúk a magyar történelemnek egy eddig kevéssé
ismert fejezetét kívánják az olvasóval megismertetni. Változékony
történelmünk furcsasága (vagy törvényszerű következménye?), hogy az
1944-es budapesti antifasiszta ellenállás e mindeddig elhanyagolt
epizódjának koronatanúi Izraelben élnek.
A történet, amit néhány Budapesten élő egészít ki, éppoly igaz, mint az az abszurditás, hogy a fiatal cionisták 1944-es tettei hiányoznak a magyar köztudatból. A magyar zsidókat máig úgy tartják számon, mint akik sorsukba belenyugodva szinte birka módjára mentek a vágóhídra, holott az egész, nácik által leigázott Európában páratlan eredményességű ellenállási mozgalom működött.
A történet, amit néhány Budapesten élő egészít ki, éppoly igaz, mint az az abszurditás, hogy a fiatal cionisták 1944-es tettei hiányoznak a magyar köztudatból. A magyar zsidókat máig úgy tartják számon, mint akik sorsukba belenyugodva szinte birka módjára mentek a vágóhídra, holott az egész, nácik által leigázott Európában páratlan eredményességű ellenállási mozgalom működött.
Bródy Sándor szelleme mindig élt a családunkban. Igazándiból nem volt
tíz szónál több, ami áthagyományozódott rám, de hogy rokoni példának
tekintettem, ösztönzésnek, az biztos. Én magam a közvetlen családból
személyesen csak Andrást ismerhettem, az ezerkilencszázötvenes évek
közepén, végén. (...) Fivéremmel, dr. Benedek Pállal olykor írtunk
egy-egy töredéket a családi albumból, de csak mostanában éreztem elég
öregnek magam ahhoz, hogy hosszabban elidőzzek az Íriás árnyékában.
Semmiképp sem életrajz ez. Mesék és álmok keveréke inkább, nem egyszer
föltételezések és kitalációk, évszámok nélkül fennmaradt emlékekből
szabott anekdoták, kávéillatú gyönyörűségek..."
Ismét háborúban áll a világ. A fegyveres erőszak immáron globálisan veszélyezteti a civilizációt. A terrorizmus kizárólag katonai erővel nem győzhető le, még a jól szervezett titkosszolgálati tevékenység is csak átmeneti sikerek elérésére képes. Csakhogy a terror (üzleti) világpiacán új helyzet állott elő: a terrorszervezetek irányt és stílust váltottak, a titkosszolgálatok pedig eltévedtek az önmaguk építette labirintusban. A "modern pestis" ellen vívott küzdelmet helyenként az önfenntartásukért vívott titkosszolgálati testvérháborúk váltották fel. Miközben a terroristákkal kötött paktumokról, a vétlen áldozatokról alig beszél valaki... Ez a könyv róluk is szól.
Rövid életemben ezek az írások egyszer már megjelentek. Kitöltötték a
maguk helyét, szívemnek kedves nyomófelületét különböző napilapokban,
folyóiratokban. Először arra gondoltam, közlöm a lap nevét, és a dátumot
is persze, de a végén hagytam a bibliográfiát. A tárcák akkor, ott, jó
helyen voltak, és jó időben. Most viszont, így együtt, merőben mást
mutatnak, legalábbis remélem. Darabnyi, de azért pontosan összefüggő,
fontos világot.A Tisztelt Olvasót éppen ezért kérhetem arra: ne fossza
meg magát az eredetiség, az újdonság élményétől. A meglepetések rendre
előkerülnek a sorok közül. Ha mégsem sikerül a kísérlet, legfeljebb azt
mondhatjuk déjá vu.
Aranyhomok
Benedek István Gábor
Tevan Alapítvány, 2014
Az
énregény egy fiatal újságíró gyakornok kecskeméti találkozása az 50-es
évek vidéki társadalmával.Megmutatja, hogy az 56 előtti változó
politikai viszonyok milyen hatással vannak a kor embereire, a
kisemberre, a művészekre, a vezető pártfunkcionáriusra.Körüljárja a
zsidóság identitási problémáit az adott korban.
