Chagall – Háború
és béke között
Ámos Imre, a "magyar
Chagall"–-
a
háború örvényében 1937–1944
Magyar Nemzeti
Galéria, A épület
2013. szeptember 13 –
2014. január 5.
2013. szeptember 13-tól Marc Chagall
és Ámos Imre műveit bemutató tárlat látható a Magyar Nemzeti Galériában. Marc Chagall és Ámos Imre az a két
művész, akinek életművében sorsa, vallása, zsidó identitása központi szerepet
játszik. Chagall az öreg, a mindent és mindenkit túlélő mester, Ámos pedig a
fiú, a fiatalon meghalt mártír. Mindkettőjük művészete hiteles, mélyen a
kelet-európai hagyományokban és történelemben gyökerező életmű, és nem kevésbé
ilyen a sorsuk is. Az emigráns oroszé és a mártírhalált halt magyar zsidóé.
Kettejük sorsa és művészete annak ellenére is közös, hogy csupán egyszer
találkoztak, Párizsban, 1937. október 4-én, néhány termékenyen együtt töltött
óra erejéig.
A
Magyar Nemzeti Galériában szeptembertől két, egymást kísérő kiállítást
tekinthet meg a közönség. Az egyik a párizsi Musée du Luxembourg ez év július
végéig látogatható Chagall-kiállításának alapján Budapest számára összeállított,
több mint hatvan művet felvonultató tárlat. A Marc Chagall – Háború
és béke között című párizsi bemutató középpontjában a művész Biblia-illusztrációi,
valamint az orosz szülőföld zsidóságának életéből és az azokon alapuló
élményekből táplálkozó alkotásai állnak. A
budapesti kiállítás igazi szenzációja azonban az a több mint háromszor négyméteres
vászon, ami csak erre a kiállításra érkezik Saint-Paul de Vence-ból. Ez a
dél-franciaországi városka volt Chagall otthona életének utolsó húsz évében. Az
itteni Fondation Maeght múzeumát, amely a festő számos jelentős művének ad
otthont, most először hagyja el Chagall
1964-ben festett fő műve, Az Élet (La Vie). A színpompás, mintegy nyolcvan
figurát felvonultató mozgalmas alkotás a művész életének lenyűgöző összefoglalása.
Chagall alapvetően derűs és optimista
művészetének képezi ellenpontját Ámos Imre világa. Az Ámos Imre, a „magyar Chagall” – a
háború örvényében 1937–1944 című kiállításunk a művész legtragikusabb
alkotásait mutatja be. A nagykállói zsidó világ emlékképei mellett a
munkaszolgálat és a háború borzalmait megjelenítő festményekből és grafikákból a
zsidóság életének egy másik, tragikusabb útja elevenedik meg.
A
kettős kiállítás két jelentős művész munkáit állítja párhuzamba. A két
kiállításon két, hol egymás mellett, hol egymástól eltérő pályákon futó, de
mindenképpen a 20. századra jellemző sorsot ismerhetünk meg. Két olyan sorsot,
melyben a tradíció és vallásosság szervesen épül bele a modernizmus újfajta
művészi hagyományába. A Chagall csaknem egész életművét, valamint az Ámos Imre
legjelentősebb alkotásait áttekintő közös kiállításban költészet és dráma,
humor és tragédia, derű és elkeseredettség, életöröm és rettegés kettősségén
keresztül szembesülhetünk az európai zsidóság sorsával, és végső soron 20.
századi történelmünkkel.
