Az Operaház május 17-én mutatja be az Ariadné
Naxoszban című Richard Strauss-operát.
Anger Ferenc rendező:
Mint ahogyan magát a darabot, a rendezői koncepciót
is alapvetően a kettősség, a komédia és a szomorújáték egyidejű
jelenléte határozta meg. Strauss maga is azt a kérdést feszegeti:
lehet-e, szabad-e gyakorlati szempontok érdekében műfajokat
összekeverni – nos, szerintem a válasz egyértelműen igen, sőt ezen
belül is muszáj új megközelítésekhez nyúlni.
Héja Domonkos mb. főzeneigazgató, a darab karmestere:
Strauss korábbi darabjait óriási zenekarra írta, az
Ariadnéban azonban mindössze harminchat zenekari művészt foglalkoztat. Az
énekesekre hihetetlenül nagy feladatot
ró, ugyanakkor hitelesen ábrázol emberi érzéseket. Az egész mű görbe
tükröt tart a művészek, és a gazdag sznobok elé.
Thomas Piffka
Először lépek fel Budapesten, és külön öröm számomra, hogy ilyen jó csapattal tehetem ezt – kompetenciájuk érezhető.
Magam is debütálok Bacchus szerepében, amelynek
egyik fő mondanivalója épp az, hogy az embernek saját magán kell
megtapasztalnia dolgokat, mindenkinek a saját leckéit kell megtanulnia
élete során. Én most egy jó leckét készülök megélni.
Vizin Viktória
Örülök neki, hogy részt vehetek a produkcióban. Erős,
férfias mentalitást igényel a szerep, Nemes
feladat, érzem, hogy teljes lényemet, minden energiámat beleadhatom.
