Aki igaz ember volt és maradt az embertelenségben.
Emlékezetes ünnepség volt a Deák téren a Sztehlo Gábor szoboravatás.
A Magyarországi Evangélikus Egyház, a Sztehlo Gábor Alapítvány és a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség hívta meg a megemlékezőket az avatásra.
Az ünnepségen részt vett és beszédet mondott Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, Donáth László lelkész, Merényi Zsuzsanna tanár, Demszky Gábor Főpolgármester, Horváth Ádám televízió rendező egyetemi tanár, megjelent Horváth Csaba, alpolgármester, Sztehlo Gábor leszármazottai és sokan mások.
A szobrot Sztehlo Ildikó és Sztehlo Gábor, a lelkész gyermekei, valamint Breuer Katalin gyülekezeti felügyelő leplezték le. A szobrot a megemlékezők virágai borították el, koszorúzott többek között Demszky Gábor a főváros nevében, a Szlovák Nagykövetség és a megmentettek, akik virággal, és kövek elhelyezésével rótták le tiszteletüket.
A szobor jelképezi azt a szembenállást, harcot, amit a lelkész folytatott árvái megmentéséért egy embertelen világban. Erre utal, ahogyan lelkészi köpenye alá rejti az életveszélynek kitett gyermekeket. Vígh Tamás, Kossuth-díjas szobrászművész – akinek testvére egykor „Sztehlo-gyermek” volt – Sztehlo Gábor születésének századik évfordulójára köztéri alkotással akart emlékeztetni a lelkész egykori gyermekmentő tevékenységére. A szobor talapzatán olvasható magyarul és angolul, hogy több mint 1500 gyermeket mentett meg az üldözések elől. A Sztehlo Gyermekek, ahogy magukat nevezik összefogtak és elhatározták, hogy megörökítik megmentőjük emlékét, Donáth László lelkésszel együtt. A Fővárosi Önkormányzat támogatta tervüket.
Történetüket először Bozóki Éva Nők Lapjában megjelent írásából ismerhettük meg,
Sztehló Gábor a megmentett, bújtatott gyermekekből közösséget teremtett és igazi demokratikus köztársaságot építettek fel közösen a gyerekekkel, Gaudiopolist, Örömvárost miniszterelnökkel miniszterekkel, és kinevezett szülőkkel. Minden gyereknek meg volt a felelőssége egymásért, társaiért, munkája, jutalma vagy büntetése. Korosztályuknak megfelelően külön voltak elhelyezve és iskolába járhattak, gondoskodott elhelyezésükről, tanításukról, élelmezésükről. Rendkívüli erőfeszítéssel és szervezettséggel tudta elérni ezt. Nem szólt bele a miniszterek munkájába, csak, ha kérték őt, mondta az egyik megemlékező. Gondoskodott kultúráról, és játékról is. Weiss Manfréd családja segítségével birtokba vehették a Weiss család nagy parkban levő, nyaraló épületeit. A gyermekek így biztonságban érezhették magukat a külső támadások elől. Itt alakult meg az önkormányzó ifjúsági állam, amit a gyermekek maguk irányítottak: államfővel, miniszterekkel, saját törvényekkel. Az általa megmentett gyermekek közül többen híresek, lettek és hoztak dicsőséget később Magyarországnak. Mindegyikük számára példa volt, útmutatás, egy tartás, méltóságot adott az üldözött gyermekeknek.
1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezte meg a gyermekek elhelyezését és ellátását. Ezért a tevékenységéért kapta meg 1972-ben a Világ Igaza címet. A jeruzsálemi Yad Vashemben, az „Igazak ligetében" örökzöld fát ültettek emlékére. 1945 tavaszán a Weiss Manfréd családja által felajánlott területen megszervezte a Pax gyermekotthont. A rádió ismertetőjében elhangzott, hogy a háború után a másik oldalról is fogadott olyan gyermeket, aki időlegesen vagy véglegesen egyedül maradt.
A Gaudiopolis eszménye nem veszett el, jelenleg a csillaghegyi evangélikus idősek otthona viseli ezt a nevet. Számunkra is példaértékű volt az ő tette, és vigasz is, hogy volt olyan ember, aki ember tudott maradni az embertelenségben. Akik a Deák téren járnak, megállnak, és tisztelettel gondolnak az embermentőre.
Az avatás előtt ünnepi beszédet mondott Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, aki aláhúzta: Sztehlo Gábor minden pillanatban az életével játszott, hogy emberi életeket mentsen. „Áldott legyen Sztehlo Gábor neve és emlékezete” – szólt a jelenlévő ünneplő gyülekezethez.
Sztehlo Gáborra különösen érvényes a talmudi idézet:
„Aki egy életet megment, egy világmindenséget ment meg."
Simon Ernst Éva
Források:
Wikipédia
http://del.lutheran.hu/portletek/2009-sztehlo-ev
