Jane Haining emlékére
Jane Haining emlékére nyílt kiállítás a Holokauszt Emlékközpontban 2017. október 25-én.
Hetvenegy éve, a mai napon gyilkolták meg Auschwitzban a Budapestről odahurcolt Jane Haining missziós nővért, a Skót Episzkopális Egyház tagját, akinek embermentő tevékenységét később a Világ Igaza díjjal ismerték el.
A holokauszt történetében a vészkorszakhoz való viszonyulást tekintve három csoportot szokás megkülönböztetni: az áldozatokat, az elkövetőket és a passzív szemlélőket. Ezt a hagyományos felosztást egészíti ki utóbbi időszakban egy negyedik csoport: az embermentőké.
A magyarországi zsidóüldözés és a vészkorszak históriájában az embermentők, az üldözöttekért aktívan kiálló, segítő személyek a társadalmon belül döntő kisebbséget alkottak. A két világháború között jelentkező politikai antiszemitizmus, amely az 1930-as évek elejétől, a náci Németország hatására megváltozott és kiteljesedett, megmételyezte a társadalom tömegeit. Sztójay-kormány 1944-ben hozott zsidóellenes rendeleteit, a zsidónak tekintett lakosság gettóba terelését és deportálását is közönnyel fogadta. Mindez egyrészt megfélemlítettségből, másrészt a megüresedett egzisztenciák megszerzésére irányuló törekvésből, vagy éppen a szélsőjobboldali eszmékkel való rokonszenvből táplálkozott.
A mondottak dacára is akadtak azért szép számmal olyan hősök, akik 1944-ben és 1945 elején életük kockáztatásával mentették a zsidónak minősülő személyeket. Körükből is kiemelkedik azonban Jane Haining, aki skót állampolgár létére beírta magát a magyar történeti emlékezetbe is. Alakját máriaüveg-ablak örökíti meg a glasgow-i Queen's Park templomban és van emléktáblája szülővárosa, Dunscore plébániatemplomában is.
Jane Haining (Dunscore, Skócia, 1897. június 6. – Auschwitz, 1944. augusztus 16.) a „budapesti skót misszió mártírja”, az internátus vezetőjeként nőket és gyerekeket bújtatott, de később velük együtt deportálták Auschwitzba, ahol gázkamrában meggyilkolták.
Jane Haining Ötéves korában elvesztette édesanyját. Felnőve tíz évig egy fonodában dolgozott Paiseleyben. 1932-ben a Skót Episzkopális Egyház budapesti misszióján kezdett dolgozni. A misszió mintegy 400 zsidó és keresztény gyermek számára működtetett iskolát. Haining 1939-ben éppen szabadságon volt Nagy-Britanniában, amikor a háború kitört, de ennek ellenére visszatért Budapestre. Amikor a németek 1944-ben megszállták Budapestet, a misszionáriusok azt az utasítást kapták, hogy térjenek haza, de Haining ezt megtagadta, mert nem akarta a nehéz helyzetben magukra hagyni a rábízott gyermekeket. Egy feljelentés nyomán az SS átkutatta a missziót, és Haininget a briteknek való kémkedés vádjával letartóztatták, majd Auschwitzba deportálták. Karjára a 79467 sorszámot tetoválták, majd 1944. augusztus 16-án gázkamrában meggyilkolták. A német hatóságok a skót egyházat arról értesítették, hogy Jane Haininget Németország elleni kémkedés vádjával letartóztatták, majd egy bélbántalomból származó sorvadásos betegség következtében kórházban halt meg 1944. július 17-én.
Emlékére nevezték el Budapesten az alsó rakpart egy szakaszát és a volt Skót Misszió Vörösmarty úti iskolájában is rendszeresen megemlékeznek tevékenységéről.
Halálának évfordulóján, Iain Lindsay brit nagykövet és Heisler András a MAZSIHISZ elnöke jelenlétében Prof. Dr. Szita Szabolcs igazgató helyezte el a Holokauszt Emlékközpont nevében az emlékezés virágait.
