SI
Falusi Mariann
Agota Kristof: Az analfabéta
Önéletrajz
dalban és mondatokban
Fordította:
Petőcz András
ősbemutató
Agota
Kristof? Kristóf Ágota? Ágota? Kristóf? Hogyan történhet meg egy magyar íróval,
hogy a nevét látva a magyar olvasó még a nemét illetően is bizonytalankodik?
Hogyan történhet meg egy magyar íróval, hogy közé és a szövegei közé egy
fordítót is be kell iktatnia a magyar olvasónak? Hát hol élünk? És mikor?
Itt
élünk, ahol szoktunk, és most, meg tegnap, a 20. század második felében, amikor
az apák börtönben ültek, a gyerekek internátusban éltek vagy túléltek. Amikor a
forradalom után megnyílt a határ, szaladtak a boldogabb élet után. A menekülés
azonban nem a letelepedéssel ér véget. Kristóf Ágota, aki négyévesen már
olvasott, huszonegy évesen, Agota Kristofként megint analfabéta lett, aki nem
ismer rá a francia szavakra. És ennek már soha nem lesz vége, hiába kezd el
franciául írni, hiába lesz francia írónő, mindig ott a szótár az íróasztalán.
Van e a szó végén? Van az o-n egy olyan kis háztető?
Ki lehet
ezt bírni? Ha ír az ember, mindent ki lehet bírni. Talán ha énekel, akkor
is.
A szerző 21 éves volt,
amikor 1956 végén, a forradalom leverése után egy kisgyerekkel a karján az
zöldhatáron keresztül elhagyta hazáját, végül Svájcban telepedett le. Második
férjével és az új házasságából származó gyerekeivel már franciául beszélt. Verseit
magyarul írta, de történeteit, néhány kísérlettől eltekintve, franciául.
Ahhoz, hogy francia nyelvű
író lehessen, újra kellett tanulnia az olvasást, mint egy analfabétának.
Szimbolikus történetek a kötet írásai: eljutunk attól a stabil értékrendtől,
hogy mindenki magyarul, tehát „érthető nyelven” beszél, addig, hogy a
kivándorlónak, az alkotónak új nyelvet kell elsajátítania, mint egy
tudatlannak, mint egy analfabétának, ahhoz, hogy létezni tudjon a világban.
A kényszerű
menekülés, az önként vállalt száműzetés krónikája. Az analfabéta jelenleg is aktuális témákat feszeget, szól
asszimiláció és a gyökértelenség problémaköréről; az identitás, az
országhatárok, a nyelv, és a művészet kapcsolatáról.
Szereplő: Falusi Mariann
Közreműködik: Födő Sándor „Fodo”
Színpadra átdolgozta: Galgóczy Judit
Díszlettervező/ jelmeztervező: Varsányi
Anna
Zenei tanácsadó: Fáy Miklós
Zeneszerző: Födő Sándor „Fodo”
Rendező: Galgóczy Judit
Támogató: Az 1956-os forradalom és
szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság
Bemutató: 2017. március 28. kedd 19.30
Hossz: 65 perc egyben
www.szalon.rozsavolgyi.hu
Következő előadások
- március 28. 19:30 Bemutató
- április 10. 19:30
- április 11. 19:30
- április 18. 19:30
- május 2. 19:30
- május 3. 19:30
- május 15. 19:30
2017. márciusi programok
-
26. vasárnap
16:00
Jean-Marie Chevret
Amazonok
- Náray Erika
- Györgyi Anna
- Auksz Éva
- Ozsgyáni Mihály
- Héricz Patrik
-
26. vasárnap
19:30
Jean-Marie Chevret
Amazonok
- Náray Erika
- Györgyi Anna
- Auksz Éva
- Ozsgyáni Mihály
- Héricz Patrik
-
28. kedd
19:30
-
29. szerda
19:30
Eric Assous
Mesterhármas
- Bozó Andrea
- László Zsolt
- Kocsis Gergely
-
30. csütörtök
19:30
Yasmina Reza
- Scherer Péter
- Terhes Sándor
- Száger Zsuzsanna
- Urbanovits Krisztina
-
31. péntek
19:30
Lucy Prebble
Mellékhatás
- Tóth Ildikó
- Lengyel Ferenc
- Sodró Eliza
- Porogi Ádám
RÓZSAVÖLGYI SZALON Arts & Café
1052 Budapest, Szervita tér 5.
Jegyinformáció, közönségszolgálat:
Tel: +36-1-266-8337
Tel.: +36-30-463-8822