2012. november 1-én lesz 89
éves. Volt egy időszak hazánk kulturális életében, amikor neve mindenki számára
ismert volt. Szobrai vagy maradéktalan elismerést arattak, vagy a szakkritika
negatív kereszttüzében álltak. Délceg
alakja hol a Parlamentben - ahol 1980-tól tíz éven át független országgyűlési
képviselőként is dolgozott -, hol az újságokban, hol a televízióban tűnt fel,
de az is tény, hogy rendkívüli intelligenciája nem tette könnyűvé a vele való
interjút készítők munkáját.
Egyedülálló tehetségét bizonyító
alkotásai lassan nyilvánvalóvá tették, hogy a huszadik század magyar
szobrászatának zsenije él közöttünk.
Varga Imre, immár a
kilencvenedik évéhez közeledve, még mindig dolgozik, a nyár folyamán (2012.
június 22. ) avatták fel Siófokon Széchenyi emlékművét és készíti Vörösmarty
portréját is.
A Balaton fővárosának nevezett
Siófok, szülővárosa a mesternek. Szerencsére a település méltóképpen becsüli
meg világhírű fiát, 1985-ben Siófok Város Tanácsa elsőként őt választotta
Siófok Város Díszpolgárává, és ma már Varga Imre tizenöt alkotását, vagy azok
tökéletes másolatát láthatják az érdeklődők a város különböző pontjain.
Nézzük a sort:
Múló idő, Mártírok, Szt. Flórián,
Golgota, Esernyősök, Czóbel Béla
Mementó a Magyar Hadseregért,
Bartók Béla, Sarlós Madonna, II. Rákóczi
Ferenc, Vénusz születése, La
Charonge, Krúdy Gyula,
A professzor, Kálmán Imre.
Művészi pályája viszonylag későn
kezdődött. 1956-ban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán Pátzay Pál és Mikus
Sándor növendékeként. Első egyéni kiállítására 1967-ben került sor és ettől
kezdve pályája egyenesen ívelt fölfelé.
Már 1969-ben Munkácsy díjjal tüntették ki. 1972-es tihanyi kiállítása
egy csapásra ismertté tette nevét. 1973-ban Kossuth díjat kapott, két évvel
később Érdemes Művész lett, 1977-ben – fővárosi köztéri alkotásaiért - a Pro
Arte kitüntetést, 1979-ben a Kiváló Művész címet nyerte el, s 1982-ben pedig
megkapta a Herder-díjat. 1983 óta önálló
múzeuma működik Budapesten a Laktanya utcában. 1984-ben SZOT-díjjal tüntették
ki. Hazai és külföldi tereken és templomokban, középületekben mintegy 300
alkotását helyezték el. Szobrai állnak Belgiumban, Franciaországban,
Lengyelországban, Németországban, Norvégiában.
Egyedülálló elismerés, hogy Izraelben
engedélyezték – a zsidó vallás szokásaival ellentétben - Raul Wallenbergről
készült alkotásának felállítását, hiszen a svéd diplomata, a második
világháború idején, félelmet nem ismerve állt az üldözöttek mellé. Soha nem
múló háláját fejezte ki a zsidó állam azzal, hogy Varga Imre Wallenberg
emlékműve számára helyet biztosított Tel Avivban. 1989-ben elnyerte a Francia
Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi fokozatát és az Olasz
Köztársaság Érdemrendjének lovagi fokozatát is, valamint a Lengyel Kultúráért
kitüntetést. Hajdúböszörmény díszpolgára és 1991 óta az Európai Akadémia tagja.
2001-ben Hazám-díjat kapott. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend
középkeresztjét (polgári tagozat) vehette át, s még ugyanebben az évben a Prima
Primissima díjat is megkapta. Ez az év még egy kitüntetést hozott Varga Imre
életében. Az Egyesült Királyság-beli Portrészobrászok Társasága neki ítélte a
társaság legrangosabb emlékérmét a Jean Masson Davidson díjat. 2004-ben
Budapest díszpolgára lett.
Az elismerések, a kitüntetések
tömege nem tette elbizakodottá. Elképesztő munkabírása segítette abban, hogy
járja a saját útját, keressen új témákat, új technikákat, új anyagokat, hogy
művészi elképzeléseit maradéktalanul meg tudja valósítani.
1965-ben készítettem első
televíziós tudósításomat Varga Imre Prometheusz c. alkotásáról, amellyel
képzőművészeti életünket oly módon rázta fel, döbbentette meg, varázsolta el –
kit, hogyan – amihez hasonlót addig nem tapasztalt a közönség.
Harangozó Márta művészet-történész
a mesterről írt kiváló könyvében, többek között, így méltatja a szobrot: Ez a Prometheusz összeégettsége ellenére sem
nyomorúságos: nem földre szorított vesztes, hanem a kiteljesedett ember, a
megvalósított tett szimbóluma. Nem bukott, hanem győztes lázadó… a Prometheusz
figura hivalkodóan erejét meghaladó méretű lángokat emel a feje fölé, fontosabbnak mutatva a tüzet, mint a tettet,
vagyis azt, hogy az isteni parancs ellenére megszerzi és átadja a tudását a
halandó embernek.
Engem elvarázsolt a szobor
monumentalitásában is emberi és ragyogó figurája, úgy, hogy azóta is
tisztelettel figyelem a mester munkásságát. Megadatott, hogy többször
készíthettem vele interjút, és minden alkalommal sokféle tudással gazdagodva,
több ismerettel jöttem el tőle.
Ahogyan telnek az évek, úgy
hozza az élet, hogy sorra veszítjük el barátainkat, ismerőseinket, kollégáinkat,
rokonainkat, s járunk egyre többet temetőbe. Van egy hely Budapesten, ahol a
búcsúzás szertartásait, a veszteségeinket talán könnyebben tudjuk elviselni. Ez
a hely Budapesten, a kelenföldi plébániatemplom és temetkezőhely kertje, ahol az
ott látható Varga szobrokkal valóságos modern múzeumban érezhetjük magunkat. Ezek
az alkotások, talán segítenek visszatérnünk a fájdalomból a való életbe. A mindannyiunk számára ismert Szent Gellért
püspök halála Varga Imre megfogalmazásában nem a kínhalál, hanem a belenyugvás
a megváltoztathatatlanba. Gellért alakját átöleli és fölé magasodik az angyal,
lábai alatt nagy üvegkövek formájában a Duna, a lét vize folyik csendesen. Az
alkotást megtekintve talán felismeri mindenki, hogy a vég mindannyiunk számára
elérkezik, és ebbe bele kell nyugodnunk.
A kertben öt Árpád-házi szent
fogadja a belépőket. Olyan történelmi alakokat formált meg Varga Imre, akikről
semmiféle ábrázolás nem maradt fenn, legendájukat ismerjük csupán, de ezeket a
legendákat tudta a mester elénk varázsolni.
Szent Istvánt meglett férfiként,
kicsit hátraszegett fejjel, kemény uralkodónak mutatja, aki megnyerte a
kereszténységért vívott csatáját, és mégis a mindenható felé tekint, remélve,
hogy maradandót alkotott.
Szent László arcvonásai a
Győrben látható hermát idézik, de portréja misztikusabb hatású.
Szent Imre a világos bronzból
öntött, arany ragyogású portré a legendák szentjét mutatja meg nekünk.
Szent Erzsébet portréján a
gyönyörű ifjú nő kalapot visel, melyről lágyan omlik le a fátyol. Tudjuk, hogy
a 18 évesen már három gyermekes édesanya rövid életét jótékonysággal töltötte.
Ezt a szentté vált ifjú nőt sikerült méltóan ábrázolnia Varga Imrének.
Szent Margit apáca ruhájába
burkolózik, belső magány sugárzik belőle. A Nyulak szigetének valóban szentként
élő Margitja ennél tökéletesebb portrét nem kaphatott volna.
A művész igazi múzeuma Óbudán a
Laktanya utcában található. Varga Imre a mai napig minden szombat délelőtt ott
várja a látogatókat, s csak akkor megy haza, ha már nincsenek olyanok, akik a kiállított
művein kívül, személyére is kíváncsiak.
Nem messze a múzeumtól a Fő-tér
szomszédságában találkozhatunk a művész egyik legismertebb kompozíciójával. A
Várakozás címet viselő alkotást a nagyközönség az „Esernyős nők” jelzővel
illeti, hiszen a négy, bronzból öntött nőalak krómacél lemezből hegesztett
esernyőt tart feje fölé.
A Krúdy Gyula által megírt, a
múlt század eleji nosztalgikus hangulatot árasztó kompozícióban a hölgyek egy
villanyoszlop körül állnak olyan távolságra egymástól, hogy a nézelődők, az ott
sétáló mai emberek nyugodtan beléphetnek közéjük, így megvizsgálhatják
karakterisztikus arcukat, enyhe szomorúságot sugárzó egyéniségüket.
Számos barátot, vendéget,
külföldi kollégát vittem el ide, nem volt senki, akit ne babonázott volna meg ez
a csodálatos, bronzba öntött életkép. Innen már nem is kérdéses, hogy a
Laktanya utcában lévő Varga múzeumot meg ne tekintse a Várakozók hölgyeivel
megismerkedett képzőművész kedvelő, vagy csupán érdeklődő, kíváncsi városnéző.
Nem csak a fővárosban, hanem
országszerte is találkozhatunk a mester műveivel. Nehéz kiemelni közülük
néhányat.
Talán különös figyelmet
érdemelhet a Liszt Ferencről készített alkotása, amelyet Pécsett a püspöki
palota homlokzatán helyeztek el. A krómacélból hegesztett, rézből megformált
egész alakos figura úgy áll ott, mintha a korlát, amire támaszkodik, valóban az
épület erkélye lenne. Bal kézzel fogja, jobb karjával rákönyököl, krómacél
palástja borítja alakját, arca már az idősödő, megfáradt Liszté, aki figyeli az
évszakoktól függően újra éledő fák rügyeit, vagy a sárgán hulló faleveleket.
Varga Imrét nem csupán a
„hírhedett zenésze a világnak” életműve foglalkoztatta. A másik magyar
zseniális komponista, Bartók Béla figurája is művészi alkotásai sorát szaporította.
A zsebre tett kezű, nagykabátos, kalapos, életnagyságúnál valamivel nagyobb Bartók
szobor több példányát is láthatjuk, egyiket a budapesti Csalán utcai Bartók
Emlékház kertjében, egyet Makón, egyet Párizsban és egyet Siófokon. Ez a művész
még az alkotások delelőjén van, még nem érintette meg a század közepének számos
borzalma, még az emigráció előtte áll. A másik Bartók szobor Brüsszelben
látható. Hajadonfőtt, szorosan begombolt kabátban, fázósan összehúzódva áll. És
most ismét Harangozó Mártát idéznem: „Hiába
áll Európa fővárosának Európáról elnevezett terén, hiába fogadta be a világ,
így, elhagyatva, magában roskadtan, dúlt és megfáradt arccal igazán a miénk,
mert ez a Bartók már a tengeren túlra menekült nagy magyar, akit itthonról a
körülmények, a hazai, összetéveszthetetlenül magyar viszonyok elüldöztek… Akik ismerik a világban a zenéjét, és
találkoznak vele Brüsszelben, talán nem is értik, hogy egy ilyen egyetemes
muzsikus zseni fázósan hova botorkál, hiszen megérkezett a halhatatlanságba. Csak
éppen azt nem tudják, hogy ez a halhatatlanság – miként Varga emberi nagyságot
kifejező szobra érzékelteti – magyar halhatatlanság.”
Siófok neves muzsikus szülötte,
a magyar klasszikus operett kiváló komponistája, Kálmán Imre is megihlette a
szobrászművészt. A krómacélból és bronzból készült 200 cm-es ülő alak az
idősödő, a világhírnevet elért, elegánsan öltözött Kálmán Imrét mutatja meg.
Olyan, mintha Siófok város parkjában a számára készített hófehér zenepavilonban
a látogatókat várná. Mellette hajlított lábú kis asztalka és krómacélból
készült hatalmas burájú állólámpa. A rózsaszín operett világot műveiben bemutató komponista itt már a beérkezett
nagypolgár, aki pontosan tudja saját értékét.
Nem hagyhatjuk ki a római Szent
Péter Bazilika altemplomában látható és hazánk kultúráját képviselő István
királyt és Máriát a Magyarok Nagyasszonyát.
A három részből komponált alkotás nem csupán a két főalakot mutatja be,
hanem a honfoglalás kori tarsolylemezek mintázatáról ihletett életfát, és a
hatféle csodaszarvas figuráját is csodálhatjuk az aranyragyogású domborművön.
1990-ben készült a Mártír
emlékmű, amelyet a budapesti Dohány utcai zsinagóga kertjében állítottak fel.
Elgondolkodtató a hatalmas szomorúfűz vastag bronz fatörzseiből szétágazó
vesszők sokasága és az ezeken lévő számtalan krómacél levél rezgése. Minden
levél egy-egy áldozat nevét viseli. Ahogy telnek az évek, a világ minden
részéből hazaérkező magyar áldozatok leszármazottai intézkedhetnek, hogy
egykori szeretteik neve, születési időpontja és szörnyű haláluk éve rákerüljön
egy-egy levélre. A fájdalmasan megrendítő emlékmű minden évben gyászszertartás
színhelye is.
Siófok város újabb művet rendelt
az idős mestertől. Amikor megkérdeztem tőle, mi ez az alkotás, amit a nyár
folyamán (2012. június 22-én délután) avattak fel, így válaszolt:
- Ez Széchenyi emlékmű. Siófok főterére kerül, ahol alatta mélygarázst
építettek. Tulajdonképpen annyiban Széchenyi emlékmű, hogy a balatoni gőz-
hajózás megindulása volt a témám. Ezért egy hajóra utaló elemekből létrehoztam
olyasmit, amit valamikor bizonyára csináltak a hajók építésénél. Annak idején
Széchenyi mindennap oda lovagolt az építkezések folyamatát ellenőrizendő. Ezzel
igen nagy népszerűségre tett szert. Amikor a hajótest elérte a legmagasabb
szintet, és az építők felállították az árbocot, akkor, ahogyan ez mindenütt
szokásban volt, bokréta-ünnepet csináltak. Széchenyi erre az ünnepre egy jó
nagy hordó bort vitetett, s ezzel csak növelte népszerűségét. Bár ő maga nem
értett tulajdonképpen semmihez, de figyelte és megismerte a világot, és tudta,
hogy ez a hajó így még kevés. Ezért megrendelt egy gőzgépet Angliából
Watts-tól, s ezt az egy lóerős gépet építették be ebbe a fa hajóba, amit Óbudán
állítottak össze. Ez a története az én Széchenyi emlékművemnek.
- Hogy van energiája, fizikummal hogy bírja?
Szerintem örökké dolgozik.
- Sajnos
nem, ez igaznak látszik, de nem. Mostanában sokkal kevesebbet.
- Hogy telik egy napja?
- Öt
órakor kelek.
- Hajnalban?
- Nem
hajnal az már, világosodik.
- Zavarják a madarak a kertben?
- A
madarak nem, inkább a mókusok szoktak zavarni néha, mert az ablakom
párkányán
törik meg a diót, meg a mogyorót. Hála Istennek nem szedem
össze, mert ez az ő táplálékuk. Egyébként az
öt órás felkelés lehetővé teszi a
reggeli teendőket. Általában nyolc körül meghallgatom a híreket, elolvasom
az újságot. Kilenc óra tájt
leballagok a házamnál lévő műtermembe. Ott
szoktam vázlatokat csinálni és a befejezéseket
ugyancsak ott.
- Most
min dolgozik?
- Pillanatnyilag egy Vörösmarty portrét
csináltam, de még egyelőre csak gipsz lesz. Annak a hölgynek szánom, aki kérte,
ő aztán oda teszi, ahova akarja. A hölgyet, ”meglepő módon” Vörösmarty Magdának
hívják, ő a leszármazott.
Nem akartam tovább fárasztani a
mestert, megköszöntem az interjút, mire a világhírű művész, a mai világban
szokatlanul, de a rá mégis annyira jellemző módon azt válaszolta: „Én köszönöm
az érdeklődést.”
László Zsuzsa
Németalföldön
a 16. században zajló viharos történelmi események idején óriási
változások következtek be a szellemi életben, a művészetben. Ebben az
évszázadban ment végbe a mélyebb szakadás a középkori és az újabb kori
kultúra között. Az új, emberközpontú értékrend kialakításában az itáliai
humanizmus és reneszánsz hatása jelentős szerepet játszott.