SI
Első alkalommal láthat a magyar nagyközönség El Greco
életművét átfogóan bemutató kiállítást Budapesten. A tárlat célja, hogy
széles körű áttekintést adjon az európai művészet történetének egyik
legkiemelkedőbb mestere, El Greco, azaz Domenikosz Theotokopulosz (1541–1614)
életművéről, bemutatva a festő teljes formai komplexitását és nagy ívű
stílusfejlődését. Az összesen csaknem hetven művet bemutató kiállításon a
látogatók több mint félszáz alkotást láthatnak a spanyol-krétai
mestertől.
A Szépművészeti Múzeum őrzi a kontinens egyik legjelentősebb spanyol
festészeti gyűjteményét, benne többek között Spanyolországon kívül
Európában a legtöbb, öt darab saját kezű El Greco-festménnyel. A
Szépművészetiben látható művek mellett a tárlatra több mint negyven
magán- és közgyűjtemény, például a madridi Museo Nacional del Prado és a
Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, a toledói Museo del Greco, a párizsi
Musée du Louvre és a londoni National Gallery kölcsönzött alkotásokat.
A nagyszabású bemutatóra olyan kiemelkedő művek érkeznek Budapestre, mint például a Szent Sebestyén a palenciai katedrálisból, a Krisztus megkeresztelése a madridi Pradóból, a Szent Lajos francia király egy apróddal a párizsi Louvre-ból, A kufárok kiűzése a templomból a londoni National Gallery-ből, az Idősebb Szent Jakab mint zarándok a
toledói Érsekséghez tartózó San Nicolás de Bari-templomból, vagy
szintén Toledóból, a Santo Domingo el Antiguo-kolostorból kölcsönzött, Krisztus feltámadása című oltárkép, amely eddig még sosem hagyta el a várost.
A tárlat időrendben vezeti végig a nézőt azokon a földrajzi helyeken,
művészeti központokon, ahol a mester megfordult: különös tekintettel a
festői formálódását döntően befolyásoló itáliai városokon, Velencén és
Rómán keresztül egészen Toledóig, ahol élete több mint felét töltötte és
ahol művészete a maga teljességében kibontakozott. A február közepéig
nyitva tartó tárlat hét tematikus szekcióban és kronológiai sorrendben
mutatja be a kiállított műveket, azzal a szándékkal, hogy általuk,
valamint a fal- és szekciószövegek, képfeliratok és audiovizuális
eszközök segítségével a látogatók behatóan megismerkedhessenek a
spanyol-krétai mester egyedülálló munkásságával.
A tárlaton látható, félszáz saját kezű remekmű a művész korai,
itáliai éveiben, a bizánci ikonfestészet hagyományait még erősen magukon
hordozó, kis méretű fatáblákra festett képeitől indulva a már
Spanyolországban készült, nagy méretű oltárképeken, a magánáhítatot
szolgáló, közvetlenebb vallásos ábrázolásokon, valamint világi portrékon
át, egészen utolsó korszakának látomásszerű alkotásaiig mutatja be
munkásságát és páratlan stílusfejlődését, köztük több emblematikus, már
El Greco életében nagy népszerűségnek örvendő kompozícióval. A
nagyszabású kiállítás El Greco életművének átfogó bemutatásán túl kitér a
különböző művészeti közegekre is, melyekben a művész élt és tanult, és
bemutatja, miként sajátította el és építette be saját alkotásaiba több
velencei és római mester tanításait és a tőlük átvett mintaképeket;
továbbá ismerteti két, biztos attribúciójú művekkel rendelkező
tanítványa, Luis Tristán, illetve fia, Jorge Manuel Theotokopuli munkáit
is.
El Greco Kréta gazdag művészeti közegében nőtt fel és tanult. A
szigeten a 16. század közepén számos festőműhely működött, amelyek
főként hordozható ikonok készítésével foglalkoztak. Az ábrázolások
szemléletmódjukban és szimbolikus jellegükben egyrészt a bizánci
művészet hagyományaihoz kötődtek, másrészt már a nyugati, főként itáliai
reneszánsz újfajta formanyelve és kompozíciós modelljei is feltűntek
rajtuk. El Greco kis méretű táblákon temperával dolgozott, ötvözve a
helyi tradíciókat a velencei festésmód iránti érdeklődésével. Itáliai
tartózkodása alatt egyre jobban megismerte a nyugati művészetet. A
Velencében töltött három év meghatározó iskolának bizonyult számára, bár
Itália más részein, főként Rómában is folytatott hosszas és jelentős
tanulmányokat. A vászonalapú olajfestésben szerzett jártasság mellett a
nyugati művészet más alapvető aspektusait is elsajátította, a
színkezelést, a jelenetfelépítést, vagy a táj és a tér koncepciójának
beható vizsgálatát. El Grecónak Spanyolországban nyílt lehetősége
kibontakoztatnia egy érett festő teljes alkotóképességét és eszköztárát.
Első toledói megbízásai a nagyszabású és bonyolult kompozíciójú művek
kivitelezésében szerzett rendkívüli képességről tanúskodnak.
El Greco az 1580-as évek elejére vitathatatlanul a toledói vallásos
művészeti közeg meghatározó alakjává vált. Letelepedésétől 1614-ben
bekövetkezett haláláig egy kisebb műhelyt vezetett, melyben a bonyolult
kivitelezésű retablók (oltárfelépítmények) mellett vallási témájú
képeket is festettek. A művész a kor kasztíliai vallásosságának
leghatásosabb témáinak képi megjelenítéseit alkotta meg: a Szent
Család-, a Keresztvivő Krisztus-, a Krisztus az Olajfák hegyén-, az
Angyali üdvözlet- vagy a Krisztus a kereszten-jelenetekről számtalan
ismétlés és replika készült a műhelyben. Szintén gyakoriak voltak a
szenteket ima vagy eksztatikus látomás közben, félalakos és a nézőhöz
közeli beállításban ábrázoló festmények, melyek intenzív
kifejezőerejüknek köszönhetően nagymértékben előrevetítették a spanyol
barokk esztétikáját. El Greco tudatában volt e művei kedvező
fogadtatásának, és – minden bizonnyal a nagy itáliai mesterek
(Raffaello, Tiziano, Michelangelo) példájára – rézmetszetek útján
próbálta művészetét és hírnevét tágabb körben terjeszteni. Ez a fajta
önreklámozás kétségkívül elősegítette legnépszerűbb kompozícióinak
sikerét. El Grecónak köszönhető továbbá Toledóban egy olyan műfaj
bevezetése, amely Spanyolországban a király környezetében és az udvarban
született: ez a világi portré. A festő a velencei arcképfestészet
eszközeit a spanyol ízléshez és igényekhez igazítva, élénk
kifejezőerővel teli portrétípusokat alkotott, melyek a reneszánsz
legjelentősebb arcképfestői közé emelték. A kiállítás El Greco végső
alkotószakaszára koncentráló válogatással zárul. Utolsó korszakában
egyre inkább műhelye jelentős közreműködésével dolgozott, ugyanakkor e
periódusból származik néhány legibkább zavarbaejtő alkotása is, amelyek
bizonyítják, hogy szüntelenül kereste az új kifejezésmódokat. Késői
művein a tér és az alakok formai játékokká olvadnak össze, amivel
évszázadokkal előre megelőlegezte a modern művészet megközelítésmódját.
A kiállítás különlegessége, hogy a krétai-spanyol mester életművéből csupán négy rajz maradt fenn, ezekből kettő, a Keresztelő Szent János és a Szent János evangélista című alkotások is megcsodálhatók a tárlaton.
A kiállítás kurátora dr. Leticia Ruiz Gómez, a spanyolországi
Patrimonio Nacional Királyi Gyűjteményének igazgatója, a készülőben
lévő új El Greco-életmű-katalógus szerzője.
https://www.szepmuveszeti.hu/kiallitasok/el-greco/