Domaházi dalok
Asiye
"Kis dalok a nagyvilágból" c. műsorában (azonos című, készülő albumáról) Gerák Andrea kíséret nélkül énekel népdalokkal Magyarországról Törökországba, Írországba, a Salamon-szigetekre, Peruba és más helyekre viszi hallgatóit. Néhány dallamot egymáshoz, illetve más műfajokhoz is kapcsol (pop, dzsessz). Mesél mindegyik dalnak a történetéről, táncol, valóban kommunikál a közönséggel. (angolul és/vagy magyarul, a közönségtől függően)
Bensőséges hangulatú est (kitűnő tea és kiszolgálás!)
Helyszín: Vörös Oroszlán Teaház Budapest, XI. Villányi út 12. (a Körtértől 1 percre)
Időpont: augusztus 15. szombat, 20:00 Belépő: 500/300.-
(a belépő nem tartalmazza a fogyasztást)
További információ: Vörös Oroszlán Teaház illetve a KAPCSOLAT oldalon
Tel.: 06 1 279 1133, 06 70 4023173
Rendelés, információ:
Gerák Andrea
+36 70 4023172
+46 73 0245566
Skype: andrea.gerak
http://www.gerakandrea.com
http://gerakandrea.lap.hu
http://andreagerak.blogspot.com/2009/08/ujra-szolokoncert.html
2009. augusztus 11., kedd
A 105 éves Lossonczy Tamás festőművész köszöntése a Magyar Nemzeti Galériában
A Magyar Nemzeti Galéria tisztelettel meghívja Önt
2009. augusztus 12-én 16 órára
a 105 éves Lossonczy Tamás festőművész köszöntésére és kiállításának megnyitójára.
A „100 év után…” című kiállítást megnyitja:
Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész
Budavári Palota A épület
A kiállítás megtekinthető 2009. szeptember 6-ig.
The Hungarian National Gallery requests the pleasure of your company on
12th August 2009 at 4 p.m.
to celebrate the 105th birthday of the painter Tamás Lossonczy and to the opening of his exhibition.
The exhibition “After Hundred Years…” will be opened by:
Mihály Szegedy-Maszák, literary historian
2009. augusztus 12-én 16 órára
a 105 éves Lossonczy Tamás festőművész köszöntésére és kiállításának megnyitójára.
A „100 év után…” című kiállítást megnyitja:
Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész
Budavári Palota A épület
A kiállítás megtekinthető 2009. szeptember 6-ig.
The Hungarian National Gallery requests the pleasure of your company on
12th August 2009 at 4 p.m.
to celebrate the 105th birthday of the painter Tamás Lossonczy and to the opening of his exhibition.
The exhibition “After Hundred Years…” will be opened by:
Mihály Szegedy-Maszák, literary historian
2009. augusztus 7., péntek
Meghívó az OKIT Országos kiállítására az Ujpest Galériába
Mohainé Burián Mária Ágnes "Mágnes" festménye: Labdarózsák
2009. július 24., péntek
Dvora Bochman kiállítása az Austeria Galériában
Az Austeria Galéria
Szeretettel meghívja
Dvora Bochman festőművész kiállítására
„All creatures great and small”
2009. július 29 szerda 18 órakor
Megnyitja: Demeter Judit
Magyar Nemzeti Galéria muzeológusa
Kiadó és Könyvesbolt Krakkó-Budapest
1072 Nagydiófa utca 30-32.
T: 788-5292
Web: www.austeria.hu
| Hétfő: | 12-18 |
| Kedd: | 12-18 |
| Szerda: | 12-18 |
| Csütörtök: | 12-18 |
| Péntek: | Zárva |
| Szombat: | Zárva |
| Vasárnap: | Zárva |
| | |
http://www.dvorabochman.com/
Austeria | Könyvkiadó és Könyvesbolt
Különleges hely a budapesti zsidó negyed szívében, a Nagydiófa utcában. A krakkói Austeria Kiadó új budapesti boltja a Klauzál tértől pár méterre található. Az egyedi hangulatú könyvesboltban a judaika széles választékát, lengyel nyelvű kortárs irodalmat, magyar, angol, német, francia nyelvű szépirodalmat illetve tudományos műveket, útikönyveket, régi térképeket, fotókat, albumokat, művészi képeslapokat, CD-ket, filmeket kínál.
A galériában kortárs lengyel és magyar képzőművészek kiállításai láthatók.
| Nyitvatartás: hétfőtől csütörtökig 12-18 között.
| Telefon: (1) 788-5292
| Email: austeria@austeria.hu
| Cím: 1072 Budapest, Nagydiófa utca 30-32 (térkép)
2009. június 10., szerda
A Múlt és Jövő Kiadó legfrissebb ajánlatai
A Múlt és Jövő Kiadó 2009. évi kínálata bőséges irodalmi csemegét kínál az érdeklődő olvasónak.
Szomory Dezső: Zene és ének hangjainálKiadás ideje: 2009
Műfaja: zenei írások
Könyv ára: 3200 Ft
Szomory Dezső, bár a muzsikusi helyett az írói pályát választotta, örökre elkötelezettje lett a zenének; és nem csupán azért, mert két évig a Zeneakadémia növendéke volt: “A Zeneakadémiába beiratkozván, vad szőke sörényem sok zongora, sőt orgona fölött lobogott, mert énekhangomon kívül, mely a legszebb szopránok egyike volt, harmóniát és fúgát kultiváltam. Írói csillagfutásom e zenékből fakadt, s ezért olyan fényes és melodikus. De la musique avant tou, ez lett a jelszavam…” “Szavai pianissimo- és fortissimo-i leginkább a muzsika hullámaira emlékeztetnek. Írásmodora egyenesen lisztferenci.” Írta Kosztolányi Szomory Dezsőről, és nem ő az egyetlen, aki műveit zenének hallja. A Szomory-irodalom bővelkedik a szövegeit értelmező zenei szakszavakban, és művei – A párizsi regény, Levelek egy barátnőmhöz -- egyes részletei is a zene felől várnak magyarázatot. E kötet, mely a Színházi Élet folyóirat Zene és Ének hangjainál sorozatban megjelent írásait foglalja egybe, egyrészt az ez ideig ismeretlen muzsikus Szomory bemutatkozása, másrészt azok közé a Szomory-munkák közé tartozik, amelyek életének lezáruló szakaszában utoljára mutatták fel vállaltan zenei ihletésű, zenei töltésű, zenei hangvételű, zenei lüktetésű, utánozhatatlan irodalmi stílusát. A Zene és Ének hangjainál Szomory minden külső és belső zenéjének, beszédes csöndjeinek és zengő magányainak bölcs összefoglalása.
Somlyó Zoltán: Zsidó mezőkön Kiadás ideje: 2009
Műfaja: versek
Könyv ára: 3200 Ft
„Somlyó Zoltán, lapunk jeles poétája, Zsidó mezőkön címmel adja ki az ősszel az Egyenlőségben megjelent szép és maradandó, zsidó témájú verseit. Köztük vannak az „Előbb, mint mások”, „Hajnali imádság”, „Egy zsidó imáiból”, „Egy régi imakönyvhöz, „Kaddis”, „Erős váram nékem az Isten!”, „Egy régi Roshasonó”, „Pászka-dal”, „Fragmentum a Kenyér című zsidómisztériumból” című és más ismert és népszerűvé vált zsidó poémák. A poéta verskönyvéhez Kosztolányi Dezső, a kiváló kritikus, a következő nagyérdekű előszót írta: …. Somlyó új kötetére, mely a magyar-zsidó költészetben új étappe jelzője lesz, felhívjuk olvasóink figyelmét. Előfizetések Dick Manó könyvkereskedésében (Erzsébet körút 12.) intézendők.“
Ez a felhívás közel 100 éve, az Egyenlőség 1912. július 14-i számában jelent meg. Egy évszázad elmúltával ideje, hogy rekonstruáljuk és megjelentessük ezt a kötetet. Aktualitásából szépségéből semmit sem veszített. Sőt. És ha már leereszkedtünk a zsidó kulturális tér Atlantiszához, felhoztuk onnét a "jeles poéta" többi kincsét is. Egy teljes -- másik -- életművet.
Hámutál Bár-Joszéf: Szentjánosbogár-éjszakán
Kiadás ideje: 2009
Műfaja: válogatott versek
Könyv ára: 1500 Ft
Ezekből a versekből jelentős költő lép elénk, körülötte a viszonylag fiatal ország panorámaképe, és a zaklatott koré. A költő életrajzából annyi derül itt ki, amennyi a felnőtt olvasóra tartozik. A családból kiszakított gyerekkor, a vadonatúj anyanyelv traumái, a háborúzás, az elesett fivér, a gyász másmilyensége, a vigasztaló tengeri táj. Az érzékien izzó szerelem, az érzékiséggel átitatott növények, a tenger és a fiatalság. Az anyaság mardosó tapasztalata. A régmúlt, az orosz pogromok. A zene. A muzsikus fiú, aki fölcseréli a hangszerét fegyverre. Talán ezért olyan muzikálisak Hámutál Bár-Joszéf versei.
Kérem az olvasót, kövesse őket, kövesse szeretettel.
Gergely Ágnes
Heller Ágnes: Filozófiám története Kiadás ideje: 2009
Műfaja: Filozófiai önéletrajz
Könyv ára: 3200 Ft
Heller Ágnes nem bíz semmit a véletlenre, sem másokra. Ebben a 80. születésnapjára megjelenő könyvben önmaga kutatójaként és filozófia-történészeként tárta és mérte fel egy roppant életmű termését, amely történetesen a sajátja. Kivételes autenticitását ki is vitatná, hiszen olyasvalaki reflexióiról van szó, akihez ez az életmű a legközelebb áll. Heller Ágnes gondolkodói bátorságára vall, hogy erős lélekkel és kellő távolságból élte és olvasta újra az életművét, hogy azt kritikus attitűddel összegezze. Maga tartott szigorú rostát felette, hogy mit tart belőle – ma – értékállónak, s mit nem. Filozófiai regényt tarthatunk a kezünkben, mégpedig olyan regényt, amelyben életrajzi tényeket nélkülözve, pusztán a gondolatok fejlődése köré építi narratíváját.
Ez a „fejlődés“-regény négy, 15 éves szakasz -- fejezetet – pillérére támaszkodik. A „tanulóévek“ során felfedezte és kipróbálta a születésével kapott képességeit – a mester, Lukács György műhelyében. „A dialógus évei“ a Budapesti (Lukács) Iskola közösségi munkájáról és eredményeiről számol be. „Az építkezés és az intervenció évei“ fejezet azt a szakaszt világítja meg, amelyben -- magányra ítélve vagy áldva – felépítette filozófiai rendszerét.
Pontosabban „dekonstrukciós“ eljárás alá vette mindazt, ami idáig történt vele – olvasmányai és egyéni gondolkodása terén. Ezzel párhuzamban – férjével, Fehér Ferenccel -- a szocialista rendszer átélt tapasztalataira építve, a baloldali rendszerek átható kritikáját is nyújtották. A napjainkkal záródó „Vándoréveim“ a nagy filozófiai (etikai) építkezést követő sokfelé kalandozó kirándulások számbavétele, az irodalomelmélet, és a „bibliai filozófia“ területeiről is. Szabadon és színpompásan, túl a nagy építkezés terhén.
A következő periódushoz, amelynek szálai és irányai már fölrajzolódnak, sok sikert és egészséget kívánunk – 120 évig.
Róheim Géza: Ádám álma Kiadás ideje: 2009
Műfaja: Tanulmánykötet
Könyv ára: 3200 Ft
Milyen lélektani mechanizmus áll az ember és Isten, ember és ember közötti szövetségek hátterében? Mitől esnek pánikba az istenek? Miért vonzódunk a Holdhoz? Mit mondanak a mesék a pszichoanalitikusnak? Min alapszik a telepátia? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kínálnak választ a Róheim Géza életművéből válogatott kötet írásai. Az etnopszichoanalízis és a pszichoanalitikus antropológia megalapítójának könyvtárnyi munkássága részben – itthon is – indokolatlanul ismeretlen és föltáratlan maradt. Róheim nagyban hozzájárult ahhoz a máig tartó kísérlethez, amelynek célja, hogy értékítéletek nélkül kezeljük népek, kultúrák különbözőségét, hogy a genetikai és kulturális keveredéseket, átvételeket érzelmi felhangok nélkül, tényszerűen tudjuk szemlélni; és képesek legyünk meglátni a sokszínűség inter- és intrakulturális szépségét is – azt a szépséget, ami a kutató tudóst elbűvöli, és elkötelezi az egyetemes emberiségből és emberségből kiágazó és oda visszafonódó saját gyökerei mellett.
Forrás: www.multesjovo.hu
2009. május 3., vasárnap
Szépművészeti Múzeum Géniuszok és remekművek új kamarakiállítás
Rembrandt: Péter tagadása
2009. április 30 – 2009. június 1.
Rembrandt egyik főműve, a Péter tagadása című alkotás áll a Szépművészeti Múzeum kamara-kiállításának középpontjában. A Géniuszok és remekművek című kiállítás-sorozatba illeszkedő tárlaton az amszterdami Rijksmuseumból érkezett bibliai tárgyú festmény mellett a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből válogatott további 13 művet láthat a nagyközönség. A „Nincs lehetetlen” című Holland Kultfeszt keretében nyíló kiállítás május végéig várja a látogatókat.
A Szépművészeti Múzeum még 2006-ban, a centenáriumi évében indított el egy különleges kamara- kiállítás-sorozatot, melynek keretében a világ legnagyobb és legrangosabb múzeumainak gyűjteményéből válogatva mutat be nálunk eddig még nem látott mesterműveket. A Géniuszok és remekművek kamara-kiállítás sorozat célja, hogy fókuszba helyezzen egy-egy alkotást, egy-egy témát pedig rendhagyó módon járjon körül. Ez a célja a mostani bemutatónak is, elsősorban Rembrandt nagyszerű festményére irányítva a figyelmet. A korszak holland festészetének bővebb megismeréséhez a Régi Képtár második emeleti állandó kiállítása nyújt segítséget, ahol 240 holland festményt láthat a közönség, szisztematikus elrendezésben.
A holland „arany évszázad” legnagyobb, egyszersmind az európai festészet történetének is egyik kiemelkedő géniusza volt Rembrandt, akinek érett korszakából származik ez az 1660-as keltezésű, Péter tagadása című festmény.
A főszereplő, Péter apostol, világos köpenybe burkolt, monumentális alakja egy gyertya fényétől válik felismerhetővé. A kiállításon Jan Miense Molenaer festménye és két, Daniel Seghers képe után készült metszet szemlélteti, hogy milyen módon dolgozták fel a történetet más mesterek, pár évtizeddel Rembrandt előtt.
A festmény témájához kapcsolódóan a Szépművészeti Múzeum Grafikai gyűjteményéből válogatott Rembrandt rézkarcokat és metszeteket mutat be a kiállítás. Krisztus szenvedéstörténetének egyes jeleneteit Rembrandt pályafutása során többször is feldolgozta grafikai műveken. Ezek a különböző technikai megoldásokat kutató, méretben és kifejezésmódban is változatos lapok elmélyült szemlélődésre hívják a látogatót.
A tárlat kurátora Ember Ildikó, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának vezetője.
A kiállítás támogató partnere a Holland Királyság Budapesti Nagykövetsége.
A „Nincs lehetetlen” Holland Kultfeszt programjairól a www.nlfesztival.hu oldalon találhatóak információk.
2009. április 30 – 2009. június 1.
Rembrandt egyik főműve, a Péter tagadása című alkotás áll a Szépművészeti Múzeum kamara-kiállításának középpontjában. A Géniuszok és remekművek című kiállítás-sorozatba illeszkedő tárlaton az amszterdami Rijksmuseumból érkezett bibliai tárgyú festmény mellett a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből válogatott további 13 művet láthat a nagyközönség. A „Nincs lehetetlen” című Holland Kultfeszt keretében nyíló kiállítás május végéig várja a látogatókat.
A Szépművészeti Múzeum még 2006-ban, a centenáriumi évében indított el egy különleges kamara- kiállítás-sorozatot, melynek keretében a világ legnagyobb és legrangosabb múzeumainak gyűjteményéből válogatva mutat be nálunk eddig még nem látott mesterműveket. A Géniuszok és remekművek kamara-kiállítás sorozat célja, hogy fókuszba helyezzen egy-egy alkotást, egy-egy témát pedig rendhagyó módon járjon körül. Ez a célja a mostani bemutatónak is, elsősorban Rembrandt nagyszerű festményére irányítva a figyelmet. A korszak holland festészetének bővebb megismeréséhez a Régi Képtár második emeleti állandó kiállítása nyújt segítséget, ahol 240 holland festményt láthat a közönség, szisztematikus elrendezésben.
A holland „arany évszázad” legnagyobb, egyszersmind az európai festészet történetének is egyik kiemelkedő géniusza volt Rembrandt, akinek érett korszakából származik ez az 1660-as keltezésű, Péter tagadása című festmény.
A főszereplő, Péter apostol, világos köpenybe burkolt, monumentális alakja egy gyertya fényétől válik felismerhetővé. A kiállításon Jan Miense Molenaer festménye és két, Daniel Seghers képe után készült metszet szemlélteti, hogy milyen módon dolgozták fel a történetet más mesterek, pár évtizeddel Rembrandt előtt.
A festmény témájához kapcsolódóan a Szépművészeti Múzeum Grafikai gyűjteményéből válogatott Rembrandt rézkarcokat és metszeteket mutat be a kiállítás. Krisztus szenvedéstörténetének egyes jeleneteit Rembrandt pályafutása során többször is feldolgozta grafikai műveken. Ezek a különböző technikai megoldásokat kutató, méretben és kifejezésmódban is változatos lapok elmélyült szemlélődésre hívják a látogatót.
A tárlat kurátora Ember Ildikó, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának vezetője.
A kiállítás támogató partnere a Holland Királyság Budapesti Nagykövetsége.
A „Nincs lehetetlen” Holland Kultfeszt programjairól a www.nlfesztival.hu oldalon találhatóak információk.
Fedezék és menedék Budapesten. Kiállítás az Üvegházban és Amerikában.
Carl Lutz svájci diplomata Budapesten, 1944-ben Európa egyik leghatékonyabb zsidómentési akciósorozatát hajtotta végre. Alkonzuli rangban 1942 elején érkezett Budapestre, hogy itt a Magyarországgal hadban álló államok, illetve polgáraik érdekeit képviselje. Az idegen érdekek képviseletére előzőleg brit mandátumterületen, Palesztinában szerzett gyakorlatot, ahol a semleges Svájc megbízottjaként a háború kitörése után a német konzulátusok felszámolását, a diplomaták és a családtagok, valamint ott dolgozó német állampolgárok (tanárok, mérnökök, kereskedők) hazautazását intézte. A német külügyminisztérium köszönete alapozta meg a budapesti német diplomatákkal kialakuló jó kapcsolatait.
Svájc a háború alatt 15 állam képviseletét látta el, közöttük volt Nagy Britannia és az Egyesült Államok. Lutz konzulátusi osztályán idővel munkatársak százait vette igénybe. Egykori főnöke úgy emlékezett meg róla, hogy minden olyan ügyben, amely személyes bátorságot és nagy körültekintést igényelt, a lehető legjobban helytállt.
1942 és 1944 között, brit kérésre hivatala ellenőrizte a palesztinai beutazási engedéllyel rendelkezők személyazonosságát. A levéltári adatok szerint az eljárás sok veszélyeztetett magyar, szlovák és lengyel zsidó gyerek kimenekítését segítette elő.
A német megszállás után Carl Lutz az amerikai követség Szabadság téri épületébe, ahol a hivatala működött, befogadta a Sztójay kormány által betiltott Palesztina Hivatal titkárát, Krausz Miklóst, akinek kezdeményezésére kérte a magyar kormánytól a vízummal (a beutazási engedély akkori neve: certifikát) rendelkezők, kivándorlásának engedélyezését. Hasonló kérésekkel jelentkezett a svéd Vöröskereszt, a spanyol kormány, az amerikai menekültügyi bizottság. Nyáron, a vidéki zsidóság deportálása után, más diplomáciai fellépések (amerikai demarsok, svéd király távirata, a nuncius és a Vöröskereszt tiltakozása, nyugati sajtókampány) és nem utolsó sorban a hadi helyzet (a második front megnyitása, a szovjet hadsereg előre nyomulása) hatására Horthy kormányzó leállította a deportálást. A magyar minisztertanács korlátozott számú zsidó kivándorlására hozott elvi elhatározást.
Carl Lutz alkonzul és Maximilian Jaeger svájci nagykövet 1944. július 21-én felkereste Sztójay miniszterelnököt, és kérték az engedéllyel rendelkező zsidók kivándorlásának garanciáit. A tárgyalás eredményeként a svájci követség az idegen érdekek képviselete keretében kivándorlási osztályt hozott létre, amelynek egyik feladata kollektív útlevél összeállítása volt.
A kollektív kiutazási engedélyt a belvárosi, Vadász utca 29. számú házban, az úgynevezett Üvegházban rendezték be. Ezzel a Weiss Arthur vezette építészeti üveg nagykereskedés épülete diplomáciai védelmet kapott. A házat a továbbiakban Lutz védelme alatt cionista vezetőség irányította: Salamon Mihály, Dr. Geyer Albert, Groszmann Sándor és Fränkl Jenő.
1944. július végére el is készült az első kollektív útlevél, de a kiutazás halasztódott. Augusztus 23. után Románia átállt a szövetségesek oldalára, arrafelé nem lehetett indulni, a többi terület német megszállás alatt volt, és – természetesen – hiányzott, és később sem érkezett meg a német területeken történő átutazáshoz szükséges engedély. A kollektív, fényképes útlevélben szereplő személyek igazolást kaptak arról, hogy kiutazásuk intézése folyamatban van, ezért (hatósági értelmezés szerint) nem vonatkoznak rájuk a zsidók terhére hozott deportálási és egyéb rendelkezések. Ezeket az iratokat később az Üvegházban is, és a cionista ifjúság irathamisító műhelyében is nagy számban állították elő, és adták a veszélyeztetett zsidóknak.
A védlevéllel rendelkezőket úgynevezett védett házakba költöztették, a város szívében, a Dunával párhuzamos Pozsonyi út környékén ezek alkották a nemzetközi gettót. A svájci felségjellel ellátott lakóházak egészségügyi és műszaki ellátását részben az Üvegházban menedéket talált orvosok, mérnökök, szerelők végezték.
Carl Lutz megteremtette a diplomáciai feltételeket, a Weiss család odaadta a házát, de mindez csak a kerete volt a nagy mentési akciónak. A cionista mozgalmak kezdettől fedezéknek használták az Üvegház diplomáciai védettségét. Az ifjúsági mozgalmak illegális munkája tette valóságossá és tömegessé az egész Európában páratlan eredményességű zsidó önmentést és ellenállást. A tekintélyes és ismert cionista személyiségek mellett a fiatalok az Üvegházba gyűjtötték a vidéki deportálás elől megszökött társaikat, közöttük szlovák és lengyel menekülteket, innen is szervezték az illegális határátlépést, embercsempészést (ez volt az. ú. n. tijul), és az itteni gyerekek (sokan alig 13-14 évesek voltak) futárszolgálatot láttak el, vitték az életmentő okmányokat a munkaszolgálatos századokba vagy a másutt megbúvó zsidóknak. Az egyik 15 éves futárt, Fürst Kálmánt a nyilasok a ház előtt lelőtték.
A nyilas hatalomátvétel napját (október 15.) követően a zsidók közvetlen életveszélybe kerültek. Az Üvegház relatív biztonságot nyújtó menedékké vált, ahol a hónap végére már mintegy 800 ember húzódott meg, de novemberben már a ház minden zugát emberek töltötték meg. A pincékben, a raktárakban, a padlásokon minden helyet elfoglaltak. A cionista (somér) pincében akkora volt a zsúfoltság, hogy a társaság egy része csak fél éjszakát aludhatott, addig a többiek a kapu alatt ácsorogtak, majd helyet cseréltek. A város ostroma decemberben már szükségessé tette, hogy mindenki a pincékbe húzódjon, akkor áttörték a szomszédos irodaház pincefalát, és vagy 1200 ember a további napokat ott töltötte el. Addigra a létszám a ház vezetői szerint emelkedett. Egy-egy alvóhely mindössze két arasz széles volt. A hihetetlen zsúfoltság enyhítésére néhány család átköltözött a svájciak másik épületébe, a Wekerle Sándor utcába. Amikor az első szovjet katonák megérkeztek, az USA nagykövetség épületébe és a Wekerle utcába Carl Lutz által befogadott emberek teljes létszáma még több lehetett. A védett házakban több ezer zsidó szorongott, többségük valódi vagy hamis svájci védlevéllel.
December elején csendőrök, szilveszterkor és újév napján fegyveres nyilasok támadtak az Üvegházra. A vaktában lövöldözőknek négyen estek áldozatul, közöttük Scheiber Lajosné, a híres rabbi édesanyja, és Fenákel Jónás, aki röviddel előbb azzal bíztatta a lányát, hogy hamarosan véget ér a kín, és felszabadulnak.
A magyar hatóságokkal egyeztetett legális ügyintézést irányító Carl Lutz, veszélyeztetve saját biztonságát, tekintélyével fedezte a cionisták illegális cselekményeit. Példát adott az utókornak, ahogyan a palesztinai zsidó ügynökség köszönő levele kifejezi: a becsület és a bátorság példáját. Carl Lutz tevékenységét a svájci felettesek a háború alatt visszafogottan támogatták, félve (több-kevesebb joggal) a semlegesség kockáztatásától. Miután 1945 áprilisában Carl Lutzot kiutasították Magyarországról, otthon arra figyelmeztették, hogy a budapesti zsidómentő akcióval túllépte a hatáskörét. Svájc hivatalosan csak 1958-ban ismerte el, hogy Carl Lutz nagy szolgálatot tett az emberiségnek. 1964-ben a Jeruzsálemi Jad Vashem intézet a Világ Igazai közé emelte. 1991-ben Budapest Főváros Önkormányzata emlékművet avatott a tiszteletére, Szabó Tamás alkotását, amely az egykori gettóban, a Dob utca 12. mellett áll.
A cionista ifjúsági mozgalmak budapesti ellenállását és a zsidó önmentés páratlanul eredményes példáját Magyarország is csak 55 év késéssel ismerte el. Hatan (Neska Goldfarb, Perec Révész, Mose Alpan, Efraim Agmon, Rafi Bensalom (özvegye) és David Gur) 1998. február 24-én vehették át a Bátorságért érdemjelet, azóta újabb 133 egykori aktivista kapta meg a kitüntetést.
Budapesten a Carl Lutz Alapítvány azért jött létre, hogy megőrizze azok emlékét, akik több ezer magyar zsidó életének megmentésében részt vettek. Az alapítvány az Üvegház egyik földszinti szobájában, a hajdani garázs helyén alakította ki emlékszobáját, amelyben kiállítás látható a hatvan évvel korábbi eseményekről. A kiállítás tiszteleg az alapítvány névadója előtt, felidézi, fényképeken megjeleníti a Carl Lutz munkáját segítő, de az illegális módszereket is alkalmazó cionista mozgalmak ifjú hőseit, és bemutatja magát az épületet. Lehetőség van korabeli iratok és újságcikkek olvasására. A kiállítás minden nap délután 13 -16 óra között látogatható.
A ház Kozma Lajos tervei alapján, a múlt század harmincas éveiben épült. A modern építészet e gyöngyszeme az ott forgalmazott építkezési üveg-féleségek felhasználásával készült el. A háromszintes épület homlokzatát üveglapok burkolták, alsó szintjét változatos üvegtéglák alkották. Különleges lépcsőházának a falát üvegcsempével burkolták, hatalmas ablakának minden kockája más-más színű katedrálüveg, és maga a lépcső is átlátszó, belga üvegből van. A háznak a későbbi átépítéseket túlvészelő része még mai, lepusztult állapotában is kivételes élményt nyújt.
A ház homlokzatán emléktábla emlékeztet a mártírokra: Weiss Arthurra és a nyilas támadás közvetlen áldozataira. 2006-ban, Carl Lutz születésének évfordulóján új emléktáblát avatott fel az alapítvány, amely az igaz ember humánumát és a cionisták cselekedeteit hirdeti.
Az Üvegház világszerte ismert. Nyáron jelentős lapok (pl. a The Guardian, a Washington Post) írtak róla. A történetét bemutató kiállítással már nem csak Budapesten, hanem Amerikában is megismerkedhet a közönség. Az Alapítvány először New Yorkban, az ENSZ székházában, majd további hat városban mutatta be vándorkiállítását.
Vámos György
Svájc a háború alatt 15 állam képviseletét látta el, közöttük volt Nagy Britannia és az Egyesült Államok. Lutz konzulátusi osztályán idővel munkatársak százait vette igénybe. Egykori főnöke úgy emlékezett meg róla, hogy minden olyan ügyben, amely személyes bátorságot és nagy körültekintést igényelt, a lehető legjobban helytállt.
1942 és 1944 között, brit kérésre hivatala ellenőrizte a palesztinai beutazási engedéllyel rendelkezők személyazonosságát. A levéltári adatok szerint az eljárás sok veszélyeztetett magyar, szlovák és lengyel zsidó gyerek kimenekítését segítette elő.
A német megszállás után Carl Lutz az amerikai követség Szabadság téri épületébe, ahol a hivatala működött, befogadta a Sztójay kormány által betiltott Palesztina Hivatal titkárát, Krausz Miklóst, akinek kezdeményezésére kérte a magyar kormánytól a vízummal (a beutazási engedély akkori neve: certifikát) rendelkezők, kivándorlásának engedélyezését. Hasonló kérésekkel jelentkezett a svéd Vöröskereszt, a spanyol kormány, az amerikai menekültügyi bizottság. Nyáron, a vidéki zsidóság deportálása után, más diplomáciai fellépések (amerikai demarsok, svéd király távirata, a nuncius és a Vöröskereszt tiltakozása, nyugati sajtókampány) és nem utolsó sorban a hadi helyzet (a második front megnyitása, a szovjet hadsereg előre nyomulása) hatására Horthy kormányzó leállította a deportálást. A magyar minisztertanács korlátozott számú zsidó kivándorlására hozott elvi elhatározást.
Carl Lutz alkonzul és Maximilian Jaeger svájci nagykövet 1944. július 21-én felkereste Sztójay miniszterelnököt, és kérték az engedéllyel rendelkező zsidók kivándorlásának garanciáit. A tárgyalás eredményeként a svájci követség az idegen érdekek képviselete keretében kivándorlási osztályt hozott létre, amelynek egyik feladata kollektív útlevél összeállítása volt.
A kollektív kiutazási engedélyt a belvárosi, Vadász utca 29. számú házban, az úgynevezett Üvegházban rendezték be. Ezzel a Weiss Arthur vezette építészeti üveg nagykereskedés épülete diplomáciai védelmet kapott. A házat a továbbiakban Lutz védelme alatt cionista vezetőség irányította: Salamon Mihály, Dr. Geyer Albert, Groszmann Sándor és Fränkl Jenő.
1944. július végére el is készült az első kollektív útlevél, de a kiutazás halasztódott. Augusztus 23. után Románia átállt a szövetségesek oldalára, arrafelé nem lehetett indulni, a többi terület német megszállás alatt volt, és – természetesen – hiányzott, és később sem érkezett meg a német területeken történő átutazáshoz szükséges engedély. A kollektív, fényképes útlevélben szereplő személyek igazolást kaptak arról, hogy kiutazásuk intézése folyamatban van, ezért (hatósági értelmezés szerint) nem vonatkoznak rájuk a zsidók terhére hozott deportálási és egyéb rendelkezések. Ezeket az iratokat később az Üvegházban is, és a cionista ifjúság irathamisító műhelyében is nagy számban állították elő, és adták a veszélyeztetett zsidóknak.
A védlevéllel rendelkezőket úgynevezett védett házakba költöztették, a város szívében, a Dunával párhuzamos Pozsonyi út környékén ezek alkották a nemzetközi gettót. A svájci felségjellel ellátott lakóházak egészségügyi és műszaki ellátását részben az Üvegházban menedéket talált orvosok, mérnökök, szerelők végezték.
Carl Lutz megteremtette a diplomáciai feltételeket, a Weiss család odaadta a házát, de mindez csak a kerete volt a nagy mentési akciónak. A cionista mozgalmak kezdettől fedezéknek használták az Üvegház diplomáciai védettségét. Az ifjúsági mozgalmak illegális munkája tette valóságossá és tömegessé az egész Európában páratlan eredményességű zsidó önmentést és ellenállást. A tekintélyes és ismert cionista személyiségek mellett a fiatalok az Üvegházba gyűjtötték a vidéki deportálás elől megszökött társaikat, közöttük szlovák és lengyel menekülteket, innen is szervezték az illegális határátlépést, embercsempészést (ez volt az. ú. n. tijul), és az itteni gyerekek (sokan alig 13-14 évesek voltak) futárszolgálatot láttak el, vitték az életmentő okmányokat a munkaszolgálatos századokba vagy a másutt megbúvó zsidóknak. Az egyik 15 éves futárt, Fürst Kálmánt a nyilasok a ház előtt lelőtték.
A nyilas hatalomátvétel napját (október 15.) követően a zsidók közvetlen életveszélybe kerültek. Az Üvegház relatív biztonságot nyújtó menedékké vált, ahol a hónap végére már mintegy 800 ember húzódott meg, de novemberben már a ház minden zugát emberek töltötték meg. A pincékben, a raktárakban, a padlásokon minden helyet elfoglaltak. A cionista (somér) pincében akkora volt a zsúfoltság, hogy a társaság egy része csak fél éjszakát aludhatott, addig a többiek a kapu alatt ácsorogtak, majd helyet cseréltek. A város ostroma decemberben már szükségessé tette, hogy mindenki a pincékbe húzódjon, akkor áttörték a szomszédos irodaház pincefalát, és vagy 1200 ember a további napokat ott töltötte el. Addigra a létszám a ház vezetői szerint emelkedett. Egy-egy alvóhely mindössze két arasz széles volt. A hihetetlen zsúfoltság enyhítésére néhány család átköltözött a svájciak másik épületébe, a Wekerle Sándor utcába. Amikor az első szovjet katonák megérkeztek, az USA nagykövetség épületébe és a Wekerle utcába Carl Lutz által befogadott emberek teljes létszáma még több lehetett. A védett házakban több ezer zsidó szorongott, többségük valódi vagy hamis svájci védlevéllel.
December elején csendőrök, szilveszterkor és újév napján fegyveres nyilasok támadtak az Üvegházra. A vaktában lövöldözőknek négyen estek áldozatul, közöttük Scheiber Lajosné, a híres rabbi édesanyja, és Fenákel Jónás, aki röviddel előbb azzal bíztatta a lányát, hogy hamarosan véget ér a kín, és felszabadulnak.
A magyar hatóságokkal egyeztetett legális ügyintézést irányító Carl Lutz, veszélyeztetve saját biztonságát, tekintélyével fedezte a cionisták illegális cselekményeit. Példát adott az utókornak, ahogyan a palesztinai zsidó ügynökség köszönő levele kifejezi: a becsület és a bátorság példáját. Carl Lutz tevékenységét a svájci felettesek a háború alatt visszafogottan támogatták, félve (több-kevesebb joggal) a semlegesség kockáztatásától. Miután 1945 áprilisában Carl Lutzot kiutasították Magyarországról, otthon arra figyelmeztették, hogy a budapesti zsidómentő akcióval túllépte a hatáskörét. Svájc hivatalosan csak 1958-ban ismerte el, hogy Carl Lutz nagy szolgálatot tett az emberiségnek. 1964-ben a Jeruzsálemi Jad Vashem intézet a Világ Igazai közé emelte. 1991-ben Budapest Főváros Önkormányzata emlékművet avatott a tiszteletére, Szabó Tamás alkotását, amely az egykori gettóban, a Dob utca 12. mellett áll.
A cionista ifjúsági mozgalmak budapesti ellenállását és a zsidó önmentés páratlanul eredményes példáját Magyarország is csak 55 év késéssel ismerte el. Hatan (Neska Goldfarb, Perec Révész, Mose Alpan, Efraim Agmon, Rafi Bensalom (özvegye) és David Gur) 1998. február 24-én vehették át a Bátorságért érdemjelet, azóta újabb 133 egykori aktivista kapta meg a kitüntetést.
Budapesten a Carl Lutz Alapítvány azért jött létre, hogy megőrizze azok emlékét, akik több ezer magyar zsidó életének megmentésében részt vettek. Az alapítvány az Üvegház egyik földszinti szobájában, a hajdani garázs helyén alakította ki emlékszobáját, amelyben kiállítás látható a hatvan évvel korábbi eseményekről. A kiállítás tiszteleg az alapítvány névadója előtt, felidézi, fényképeken megjeleníti a Carl Lutz munkáját segítő, de az illegális módszereket is alkalmazó cionista mozgalmak ifjú hőseit, és bemutatja magát az épületet. Lehetőség van korabeli iratok és újságcikkek olvasására. A kiállítás minden nap délután 13 -16 óra között látogatható.
A ház Kozma Lajos tervei alapján, a múlt század harmincas éveiben épült. A modern építészet e gyöngyszeme az ott forgalmazott építkezési üveg-féleségek felhasználásával készült el. A háromszintes épület homlokzatát üveglapok burkolták, alsó szintjét változatos üvegtéglák alkották. Különleges lépcsőházának a falát üvegcsempével burkolták, hatalmas ablakának minden kockája más-más színű katedrálüveg, és maga a lépcső is átlátszó, belga üvegből van. A háznak a későbbi átépítéseket túlvészelő része még mai, lepusztult állapotában is kivételes élményt nyújt.
A ház homlokzatán emléktábla emlékeztet a mártírokra: Weiss Arthurra és a nyilas támadás közvetlen áldozataira. 2006-ban, Carl Lutz születésének évfordulóján új emléktáblát avatott fel az alapítvány, amely az igaz ember humánumát és a cionisták cselekedeteit hirdeti.
Az Üvegház világszerte ismert. Nyáron jelentős lapok (pl. a The Guardian, a Washington Post) írtak róla. A történetét bemutató kiállítással már nem csak Budapesten, hanem Amerikában is megismerkedhet a közönség. Az Alapítvány először New Yorkban, az ENSZ székházában, majd további hat városban mutatta be vándorkiállítását.
Vámos György
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)