2019. június 30., vasárnap

Az ELTE oktatói és kutatói az Akadémia mellett

SI




Az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatói és kutatói csatlakoztak a Szegedi Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Debreceni Egyetem, az ELTE Természettudományi Kara, a Pécsi Egyetem és a Corvinus Egyetem professzorainak tiltakozásához az Akadémia kutatóhálózatának átalakítását célzó törvényjavaslat elfogadása ellen. Nyílt levelüket, mellyel az Országgyűlés képviselőihez fordulnak, teljes egészében közöljük.
2019. június 29.
Címzett: a magyar Országgyűlés képviselői
Mi, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatói és kutatói, felszólítjuk a magyar Országgyűlés képviselőit, hogy ne szavazzák meg a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek elszakítására, vagyonának államosítására, az Akadémia irányításának átalakítására vonatkozó törvénytervezetet.
Ne adják hozzájárulásukat olyan törvényhez, amely lerombolja a magyar tudomány 200 éves hagyományait és felszámolja a tudományos kutatás szabadságát.
Ne adják hozzájárulásukat olyan törvényhez, amely ellehetetleníti az alapkutatást, a politikától függővé teszi a tudományos munkát, és kutatók százait taszítja létbizonytalanságba, kényszeríti elvándorlásra vagy pályaelhagyásra.
Felhívásunkkal csatlakozunk a Szegedi Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Debreceni Egyetem, az ELTE Természettudományi Kara, a Pécsi Egyetem és a Corvinus Egyetem professzorainak tiltakozásához.


https://mta.hu/mta_hirei/az-elte-oktatoi-es-kutatoi-az-akademia-mellett-109858

Alapkutatási kiskáté - Lovász László írása a felfedező kutatások fontosságáról

SI

https://mta.hu/tudomany_hirei/alapkutatasi-kiskate-108879

Alapkutatási kiskáté - Lovász László írása a felfedező kutatások fontosságáról

Miben különbözik az alap- és célzott kutatás? Ha az alapkutatások eredményei nemzetközileg is szabadon elérhetők, miért kell nekünk, egy kis és nem túl gazdag országnak ebben részt vennünk? A Magyar Tudományos Akadémia elnökének írása.
2019. március 18. Lovász László
A töknek csak a termése hasznos, irtsuk tehátszorgalmasan gyökerét, szárát, levelét!(Péter Rózsa)

Mi az alapkutatás, és mi a célzott kutatás?

A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvény (2014. évi LXXVI. törvény) szerint: az alapkutatás olyan felfedező jellegű kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban jelenségek, tapasztalatok és megfigyelések megértéséhez szükséges új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását vagy felhasználását.
A jogi definíció mellett sok más azonos vagy legalábbis rokon meghatározás is van: felfedező, a tudós kíváncsisága által motivált, alulról építkező (bottom-up) kutatás. Önmagában kicsit mindegyik félrevezető, de együtt megvilágítják a lényeget.
Egy tudományos kutatásnak két fő motivációja, hajtóereje lehet: vagy a társadalom, gazdasági élet, ipar által felvetett kérdésekre keres választ, vagy olyan kérdést vizsgál, amelyet a tudomány belső logikája diktál. Az előbbit könnyű megérteni: Mekkora a globális felmelegedés? Milyen öntözéses gazdálkodás valósítható meg hazánkban? Hogyan lehet minél több rákbeteget meggyógyítani? Nyilván a végtelenségig sorolhatók ezek a fontos kérdések. Az ilyen kutatásokat nevezzük célzott vagy megrendelés hajtotta (top-down) kutatásnak.
A tudomány belső logikájából fakadó kérdéseket nehezebb jellemezni, és nehezebb példákat is hozni, legalábbis a laikus számára. Néhány nagy kérdést azért fel lehet idézni: ilyen az „Humán Genom Projekt”, az emberi DNS bázissorrendjének meghatározása vagy a gravitációs hullámok mérése. De a kutató nap mint nap találkozik olyan kérdésekkel, amelyeket talán még a szomszéd szobában dolgozó kollégája számára is nehéz volna megfogalmaznia, de amelyekről érzi, hogy megértésük, megválaszolásuk nélkül nem tud továbblépni.

Aki alapkutatással foglalkozik, az tehát szabadon választja meg a témáját, csak a kíváncsiságától hajtva?

Nem szeretem a „kíváncsiság hajtotta kutatás” kifejezést. Itt nem arról a hétköznapi értelemben vett kíváncsiságról van szó, hogy: „Vajon mit csinál a szomszédom?” A tudományban a jól feltett kérdés ugyanolyan értékes lehet, mint a rá adott válasz.
Ha szabad saját területemről, a matematikából hozni példát, Erdős Pál kiváló eredményein túl azzal lett a 20. század egyik legnagyobb hatású matematikusa, hogy szinte megszámlálhatatlan új problémát (matematikai tolvajnyelven „sejtést”) fogalmazott meg, amelyeknek a megoldásán fiatal matematikusok egész generációja nőtt fel, itthon és külföldön egyaránt. Biztosan nem látta előre, hogy ezek az eredmények többek között a számításelmélet alapjává válnak, de azt látta, hogy itt van a matematikának egy tág területe, amit nem ismerünk, nem értünk; lássunk hát neki, értsük meg! Egy méltatója írta, némi panaszos éllel, hogy ezekkel a sejtésekkel Erdős azoknak a hatalmas metatételeknek az egyszerű következményeit közli velünk, amelyek a tudatalattijában élnek.
Röviden: az alapkutatási témák kiválasztásánál a kiváló kutatók tudására és tehetségére kell építeni; csak ezzel lehet ezt a felhalmozott tudást igazán hasznosítani!
A „tudomány szabadsága” kifejezés is félrevezető lehet. A tudós szabadsága nem olyan, mint mondjuk, egy playboy szabadsága. Az alapkutatásnak szabadnak kell lennie a politikai nyomástól és – amennyire lehet – a gazdasági nyomástól is. Ezek helyett a kutatás témáját a tudomány belső logikája és a kutatások világszerte elért legfrissebb eredményei diktálják. Aki rosszul választja meg a témáját, a legkisebb ellenállás irányában haladva érdektelen vagy túl könnyű témát választ, az nem kapja meg a közösségtől az elismerést, nem nyer pályázatot, kikopik a kutatásból. (Nem ez a helye, hogy a „tudományos divatok” és a „megcsontosodott hagyományok” Szküllájáról és Kharübdiszéről beszéljek, bár ez is kapcsolódna a témához.)

Miben különbözik az alap- és célzott kutatás?

Sok mindenben. Kezdem a kutatások eredményével. A felfedező kutatások eredménye nem megjósolható; a legfontosabb eredmények gyakran oldalágként, meglepetésként, néha egyszerű bosszúságként adódnak. A célzott kutatások eredménye sem biztos (ha előre tudnánk az eredményt, nem kellene kutatni), itt azonban a remélt eredmény nagyjából előre látható, amit vagy sikerül elérni, vagy nem.
Az alapkutatások eredményét tudományos cikkek vagy monográfiák formájában publikáljuk. Ettől kezdve ez az eredmény az emberiség közkincse: közös kincsünk Eukleidész Elemeitől az Humán Genom Projekt eredményeiig, Kant filozófiai gondolataitól a 2. világháború történetét feldolgozó számos monográfiáig minden fontos tudományos eredmény.
A célzott kutatásoknál a megrendelő mondja meg, mi történjen az eredménnyel. Ha közérdekű a megrendelés (egy világgazdasági elemzés vagy egy mindenkit érintő klímakutatás), akkor általában ez is közzétehető; de ha a versenyszféra valamelyik résztvevője rendeli meg a kutatást, akkor az eredmények közzététele időben vagy a részletek tekintetében korlátozott lesz.
Egy kutatásnak fontos eleme az is, hogy mennyi ideig tart. Az alapkutatások időskálája nagyon változó. A nagy ötlet jöhet egy perc alatt, de lehet, hogy 100 évet kell rá várni; a matematikában vannak 2000 éves megoldatlan problémák is, amelyek ma is intenzív kutatás tárgyai.
Egy alapkutatási probléma nehézségét nemigen lehet előre megjósolni. A négyszín-tételt eleinte könnyű fejtörőnek gondolták, de bizonyítása több mint 100 évet vett igénybe; sokan még ma sem tekintik teljesen megoldottnak, mert a megoldás nagyon nem „elegáns”, nem mutat rá a lényegre (az elegancia szerepére még visszatérek). Viszont az informatika matematikai alkalmazásának fejlődéséhez jelentősen hozzájárult.
Célzott kutatásból 5-10 évnél hosszabb idejű szinte nincsen. Általában a kitűzött célban benne van a rendelkezésre álló idő is; a megrendelő előre megjósolható, mérhető előrehaladást vár el.
Egy kutatási eredménytől azt várjuk, hogy előbb-utóbb a gyakorlatban is hasznosuljon, a belefektetett pénz és energia megtérüljön. De mit jelent az „előbb-utóbb”? Az alapkutatások területén hasonló a helyzet, mint a kutatáshoz szükséges idő esetében: az eredmények gyakran 50-100 évvel később válnak alkalmazhatóvá. A célzott kutatás költsége (legalábbis a megrendelő célkitűzése szerint) a kutatás után azonnal megtérül.

Ezek szerint az alap- és célzott kutatások a „haszontalan” és „hasznos” jelzőkkel is illethetők?

Történelmileg visszatekintve, célzott kutatások is lehetnek eredménytelenek, haszontalanok. Régi példa erre az alkímia, aminek olyan hatalmas céljai voltak, mint az aranycsinálás és az örök élet a Földön. Érdemes megjegyezni, hogy ma már tudunk aranyat csinálni (de nem érdemes), és ennek az alapját a világunkra vonatkozó alapvető felfedezések jelentik (kémiai elemek, radioaktivitás, elemi részek). Az élet lényeges meghosszabbítása még csak a sci-fi világában szerepel, de ha valaha megvalósul, azt vagy a biológia (betegségek és gének kutatása), vagy az informatika (tudatunk elektronikus másolata) fogja lehetővé tenni. Ma is lehet sok példát hozni eredménytelen vagy feleslegesen pazarló célzott kutatásokra.
Az alapkutatásra rátérve, a fentiek alapján bizony úgy tűnhet, hogy nem érdemes vele bajlódni: Nem tudni, mennyi időt kell szánni rá, nem tudni, milyen eredményre vezet, és nem tudni, mikor fog megtérülni. De ha a megtérülés mértékét tekintjük, akkor az alapkutatások fölényesen nyernek: jelentős alapkutatási eredmények, ha a gyakorlatban alkalmazhatóvá válnak, szinte nem is mérhetően sokszorosan adják vissza a befektetést. Ki tudja felmérni, hogy mekkora például az elektromosság megismerésének a haszna? Faradaytől (az elektromosság kutatásának talán legnagyobb alakjától) azt kérdezte William Gladstone (későbbi angol miniszterelnök) 1850-ben, hogy mi a haszna az elektromosságnak. Faraday válasza: „Uram, egy napon majd meg tudja adóztatni.” Nem kell részleteznem, hogy ma mi minden múlik az elektromosságon, akár adóztatják, akár nem.
A már említett Humán Genom Projekt hatalmas, de jellegében alapkutatási projekt volt, amely olyan kaput tárt szélesre a biológia, az orvostudomány és talán más tudományágak (pl. informatika) előtt, amelyen át évtizedeken keresztül fognak áramlani a fontosnál fontosabb eredmények és izgalmasnál izgalmasabb tudományos kihívások.
A példákat sokáig lehet sorolni. Ezt meg is tette Eric Lander, aki Obama elnök tudományos tanácsadója volt; tőle idézek még néhányat.[1] A genomnál tartottunk; iszonyú fontos módszer a PCR (polymerase chain reaction), mely lehetővé tette a genom gyors feltérképezését, és ma a rák gyógyításától a kriminalisztikáig naponta milliószor használják. Nos, ez a módszer onnan ered, hogy néhány kutató megvizsgálta, hogyan képesek baktériumok a Yellowstone park tűzforró vizű forrásaiban megélni. Ez nemcsak hogy alapkutatás – ez nagyon speciális alapkutatás! De a hozadéka felmérhetetlen.
Hasonló súlyú felfedezés egy nemrég elterjedt rendszer (CRISPR/Cas – clustered regularly interspaced short palindromic repeats, azaz „halmozottan előforduló, szabályos közökkel elválasztott palindromikus ismétlődések”), amely egy látszatra teljesen „gyakorlati haszon nélküli”, nagyrészt negyedszázada elfelejtett bakteriológiai kutatásból ered. Ma (az elmúlt 4-5 évben) viszont ennek a kutatási eredménynek az alapján óriási potenciális gyógyítási lehetőséget jelentő sikeres génterápiára-génjavításra nyílik lehetőség.
Ugyancsak hihetetlen előrelépést jelent sok betegség okának és gyógyíthatóságának feltárásában az a szimbionta baktériumpopuláció, amellyel együtt élünk (mikrobióta), és amelynek zavara számos daganatos, autoimmun, metabolikus és pszichiátriai betegség alapjának bizonyult.
Saját tudományterületemről, a matematikából is lehet nagyon elgondolkodtató példákat hozni. Godfrey Harold Hardy, a 20. század első felének kiemelkedő angol matematikusa meggyőződéses pacifista volt, és félt, hogy felfedezéseit gyakorlati célokra fogják használni, hogy előbb-utóbb katonai célokat fognak szolgálni. Ezért a prímszámok elméletével foglalkozott, mert úgy gondolta, hogy annak az eredményei soha nem lesznek a gyakorlatban alkalmazhatók. Hardy megjegyezte, hogy egy másik tudományterület, mely soha nem lesz a gyakorlatban alkalmazható, az általános relativitáselmélet. Nos, akinek a zsebében okostelefon lapul, az mindkét terület alapkutatási eredményeit használja! Eléggé közismert, hogy a kriptográfia, a titkosírások tudománya, ami a számítógép-hálózatok biztonságának alapja, a prímszámok elméletén alapul. Kevésbé közismert, hogy a GPS-szolgáltatások igénybevételéhez az általános relativitáselmélet törvényeit is figyelembe véve végzi a számításokat a telefon.
Még mindig a matematikánál maradva, következzen egy rövid magyar nyelvű összefoglaló egy saját eredményemről, mely nagyon is a témába vág (feláldozva a szerénységet a hitelesség kedvéért). Részletesen angolul jelent meg egy Springer-könyv fejezeteként.[2] Az 1980-as években egy német és egy holland kollégámmal kombinatorikus optimalizálásról és geometriai algoritmusokról írtunk monográfiát.[3] Eközben előjött egy nem nagyon jelentős probléma: az alapalgoritmus működéséhez egy mellékfeltételt kellett feltennünk („a megoldások tartományának van belső pontja”), ami konkrét esetekben szinte mindig megvalósítható volt ad hoc trükkökkel (vagyis gyakorlati jelentősége nem volt), de az „eleganciaérzékünket” bántotta.
Hamarosan rájöttem, hogy a kérdés egy klasszikus számelméleti problémára vezet (19. századi, teljesen elméleti), és végül két (másik) holland matematikussal együtt kidolgoztuk a megoldását, amit ma LLL-algoritmusnak hívnak (Lenstra–Lenstra–Lovász). Ezzel el lehetett hárítani a fenti „elegancia”-problémát, és ezenkívül is adódtak érdekes alkalmazásai, például a polinomok algebrájának területén. De még ez is az elméleti matematikán belül maradt.
Két amerikai matematikus azonban egy éven belül észrevette, hogy az algoritmussal fel lehet törni az akkoriban kifejlődőben lévő nyilvános kulcsú kriptográfia egyik kódolási módszerét, és ettől kezdve robbanásszerűen elterjedt az algoritmus használata kriptográfiai rendszerek tesztelésére. Ma is az egyik fő eszköz ezen a területen. Az eredeti cikknek több ezer hivatkozása van (matematikában ez ritka), megjelenésének 25. évfordulóján Franciaországban konferenciát rendeztek (egyik szerző sem francia!), könyvet adtak ki róla, stb. (Ha néhány évvel később születik ez az eredmény, és szabadalmaztattuk volna, akkor ma talán milliomos lennék. Akkoriban nem lehetett algoritmust szabadalmaztatni; ezt néhány évvel később nyomta át az AT&T a jogrendszeren.)

Ha az alapkutatások eredményei nemzetközileg is szabadon elérhetők, miért kell nekünk, egy kis és nem túl gazdag országnak ebben részt vennünk? Miért nem elég a nemzetközi tudományos folyóiratokat figyelni, és a bennük közzétett eredményeket hasznosítani?

Vannak olyan területek, ahol ez eleve lehetetlen: vagy mert a nemzetközi közösség nem foglalkozik speciális „hungarikumokkal”, mondjuk, a magyar irodalom vagy népművészet kutatásával, vagy mert a kutatásokban néhány általános elv mellett speciális magyar szempontokat is figyelembe kell venni; például pedagógiai kutatásoknál a nyelv és a kultúra szerepe nagyon fontos.
De nem szabad az alapkutatásokból kimaradni olyan, szinte teljesen nemzetközi tudományágakban sem, mint a fizika vagy a matematika. A tudomány előrehaladása olyan, mint egy ismeretlen földrész felfedezése (idézzük fel a „felfedező kutatás” elnevezést!). Aki az élvonalban van, az akkor is rögtön érti és értékeli az új, jelentős felfedezést, ha nem ő érte el; tovább tudja vinni, beépítve saját kutatási tervébe, és rögtön el tudja magyarázni diákjainak, hogy mi is a lényege. Aki csak kényelmesen, otthon, a sajtóból értesül róla, az menthetetlenül lemarad: mire odaér, az élvonalbeli felfedezők már régen birtokba vették.
Ugyanilyen fontos szerepe van az alapkutatásoknak a fiatalok oktatásában, vagyis a kutatási kapacitások fejlesztésében. Az alapkutatás olyan olimpia, ahol csak aranyérmet osztanak (bár szerencsére nagyon sok sportágban). Semmit sem ér újra felfedezni azt, ami már fel van fedezve. (Ez nem teljesen igaz, mert a kísérletek megismételhetősége és ellenőrzése fontos része a tudományos munkának, de az első felfedezés és annak ellenőrzése nagyon különböző elismerést hoz.) Azok a diákok, doktoranduszok, fiatal kutatók, akik ebben a versenyben részt vesznek, megtanulják a legmodernebb elméleteket, módszereket, megismerik a legújabb kutatási eszközöket. Amikor végeznek, ezt a tudást magukkal viszik, és felhasználják ott, ahova kerülnek (ipari fejlesztésben, gazdaságirányításban, szervezésben, tanításban).

Milyen arányban kell alapkutatásokat és célzott kutatásokat finanszírozni?

Erre természetesen nem lehet egyetlen számmal válaszolni, hogy mondjuk, 50-50%-ban. A fentiekből következik, hogy egy kutatóintézetben (legalábbis a természettudományok és az élettudományok területén) csak élvonalbeli alapkutatást érdemes végezni. (Ezt nem egyénekre lebontva értem; nekem is volt idősebb kollegám, nem is egy helyen és nem is egy, aki már nem publikált cikkeket, de nagyon hasznosan, a legmagasabb szinten segítette, tanította a fiatalabb kutatókat.)
Az is következik a fentiekből, hogy az élvonalbeli alapkutatást támogatni kell! Vagyis a kérdésre a választ az adja meg, hogy hány olyan kutatónk van, aki élvonalbeli alapkutatást végez. A legfontosabb konklúziók: Nyújtsuk a lehető legjobb képzést tehetségeinknek, a közoktatásban, a felsőoktatásban és posztdoktori szinten egyaránt! Tartsuk őket itthon, megfelelő anyagi és intellektuális viszonyok biztosításával! Erősítsük meg kutatóbázisunkat más országbeli fiatal (és idősebb) kutatókkal! Maradjunk benne a tudományos alapkutatások nemzetközi hálózataiban!

Jegyzetek

[1] Lásd például: http://www.msri.org/system/cms/files/132/files/original/Lander-Case_for_Research.pdf és https://mta.hu/tudomany_hirei/a-csodagyar-barack-obama-tudomanyos-fotanacsadoja-az-alapkutatasokrol-108840
[2] https://www.springer.com/gp/book/9783642022944
[3] Grötschel, M., Lovász, L., Schrijver, A.: Geometric Algorithms and Combinatorial Optimization. Springer, 1988.
Hallgassa meg az alapkutatások fontosságáról Simon Tamást, az MTA Kommunikációs Főosztályának vezetőjét:
A cikkben említett Eric Lander beszédének bő kivonata az mta.hu-n olvasható az alábbi ábrára kattintva (maga az ábra itt letölthető nagyméretű PDF-ben is):
forrás:
 https://mta.hu/tudomany_hirei/alapkutatasi-kiskate-108879

2019. június 27., csütörtök

Budapesti Corvinus Egyetem professzorainak nyilatkozata az MTA átszervezése ügyében

SI

Budapesti Corvinus Egyetem 37 volt és jelenlegi professzorának nyilatkozata az MTA átszervezése ügyében

Nyilatkozat
Alulírottak, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) professzorai csatlakozunk az MTA átszervezése ügyében tárgyalásokat sürgető egyetemi tanárokhoz, és egyben szolidaritást vállalunk az MTA kutatóintézeteinek dolgozóival. Támogatjuk az MTA idei közgyűlésének határozatát. Kérjük a döntéshozókat, hogy a törvényjavaslatot vegyék le napirendről és induljon széleskörű társadalmi egyeztetés a kutatói közösség valamennyi résztvevőjének bevonásával!
Budapest, 2019. június 26.

A nyilatkozat pdf-ben innen tölthető le.

forrás: mta.hu
https://adf2019.com/2019/06/27/a-budapesti-corvinus-egyetem-37-volt-es-jelenlegi-professzoranak-nyilatkozata-az-mta-atszervezese-ugyeben/?fbclid=IwAR2K_vmZNwzar9o5KfowCax0A5E5CaOX3uQk123s3Bk-mv-QR1-Fp59-pmw

A Pécsi Tudományegyetem professzorai is szolidaritást vállaltak az Akadémiával

SI

Az MTA Pécsi Területi Bizottságának tagjai és a Pécsi Tudományegyetem professzorai is szolidaritást vállaltak az Akadémiával

A pécsi tudósok kérik a döntéshozókat, hogy a törvényjavaslatot vegyék le a napirendről és induljon egy széleskörű társadalmi egyeztetés a kutatói közösség valamennyi résztvevőjének bevonásával. Korábban a Debreceni Egyetem számos professzora, és az ELTE Természettudományi Karának több egyetemi tanára csatlakozott ahhoz az állásfoglaláshoz, amelyet a Szegedi Tudományegyetem hozott nyilvánosságra az MTA átszervezése ügyében. Később már a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzorai is kérték, hogy az Országgyűlés ne fogadja el az MTA-t érintő előterjesztést.
forrás:
https://mta.hu/mta_hirei/az-mta-pecsi-teruleti-bizottsaganak-tagjai-es-a-pecsi-tudomanyegyetem-professzorai-is-szolidaritast-vallaltak-az-akademiaval-109843

2019. június 26., szerda

Az MTA kutatása az antibiotikum rezisztenciáról

SI

Már egy generáción belül katasztrofális következményei lehetnek az antibiotikum-rezisztenciának

Világszerte 700 ezer ember hal meg évente antibiotikum-rezisztens fertőzések következtében, közülük több mint 30 ezer Európában. Ha nem történik változás, pesszimista becslések szerint ez a szám 2050-re 10 millióra emelkedhet, a világ vezető halálokai közé emelve az antibiotikum-rezisztenciát. Az antibiotikum-rezisztencia fejlődésének biológiai hátteréről, a probléma globális jelentőségéről, a helytelen és ellenőrizetlen antibiotikum-használat elterjedéséről és következményeiről Méhi Orsolya, az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének tudományos munkatársa írt a tudomany.hu számára összefoglalót.

Az antibiotikum-rezisztencia kifejezés valószínűleg sokak számára ismerősen hangzik, de tudjuk-e, hogy miről is van szó pontosan, és mennyire súlyos problémát jelent?

https://tudomany.hu/cikkek/mar-egy-generacion-belul-katasztrofalis-kovetkezmenyei-lehetnek-az-antibiotikum-rezisztencianak-109742

Nem hatott az érvelés: megszavazta az országgyűlési bizottság az MTA-t érintő kormányzati előterjesztést

SI

Nem hatott az érvelés: megszavazta az országgyűlési bizottság az MTA-t érintő kormányzati előterjesztést

Több ponton ellentétes Magyarország Alaptörvényével, sérti a jogbiztonság követelményét, a tulajdonhoz való jogot, valamint a tudományos kutatás szabadságát és autonómiáját – indokolta az Országgyűlés Kulturális Bizottsága előtt elmondott felszólalásában Lőrincz Viktor, az Akadémiai Dolgozók Fórumának képviselője azt, miért nem szolgálja a magyar tudományosságot a kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges törvények módosításáról szóló javaslat.
2019. június 19.
„Közel kétszáz éve, 1825. november 3-án Széchenyi István személyesen ajánlotta fel saját vagyona egy részét a későbbi Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. (…) Széchenyi felajánlásának köszönhetően egy tudós társaság jött létre, mert az felelt meg az akkori tudományos normáknak. A Magyar Tudományos Akadémia ma emellett független kutatóintézeti hálózat is nemzetközi kapcsolatokkal, mert ma ez az, ami a tudományt legjobban szolgálja” – mondta az ADF képviselője a törvényjavaslat részletes vitájában.
Szerinte az MTA története idáig jellemzően gyarapodástörténet volt. A jelenlegi javaslat azonban minden bizonnyal csak nyitánya egy jövendő csonkítás- és pusztulástörténetnek. A tervezet ugyanis a magánalapítványként létrehozott Magyar Tudományos Akadémia vagyonának megszerzésére irányul. A kisajátítás akkor is kisajátítás, ha ezt a törvény másként nevezi.
„Nem kétséges az sem, hogy ez a javaslat a tudományos kutatás szabadsága ellen is irányul. A javasolt vezető testület kinevezési szabályai az egyetemi autonómia védelmi szintje alatt maradnak” – mondta a kutató, aki emlékeztetett arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlése – az MTA legfontosabb döntéshozó testülete egyértelműen nemet mondott az Akadémia megcsonkítására. Nem értenek ezzel egyet a legkiválóbb fiatal kutatókból álló Lendület-kutatócsoport-vezetők, a hazai és a nemzetközi tudományos Az Akadémiát támogató levelek és nyilatkozatokközvélemény, valamint az akadémiai dolgozók sem.
Lőrincz Viktor tévesnek nevezte azt az állítást, hogy az Akadémia kutatóhálózata 80 éve változatlan formában működne, valamint azt is, hogy a kutatóhálózat alulteljesítene. Mint mondta, adatok és elemzések tömege bizonyítja, hogy az MTA-é Magyarország és Közép-Kelet-Európa legsikeresebb kutatóhálózata, ha az elnyert európai uniós pályázatokat vagy akár a legjelentősebb folyóirat-publikációkat nézzük. Sőt, ez utóbbi tekintetében az Akadémia kutatóhálózata még a legtöbb – példaként felhozott – nyugat-európai kutatóintézetet is felülmúlja. Végül az sem igaz, hogy a kormányzat nem lát rá az MTA-ban folyó kutatásokra és az Akadémia gazdálkodására. A kutatóhálózat felügyeletét ugyanis az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa (AKT) látja el, amelybe három tagot a Kormány delegál. Az AKT-ban tehát 20%-ban kormányzati delegáltak vannak, ami jelenlegi állapotában inkább megfelel a sokat emlegetett Max Planck Társaság modelljének. E tagok tudtunkkal eddig nem jelezték, hogy gond lenne a hálózat működésével.
Az Akadémia ellenőrzött és átlátható módon gazdálkodik, munkájáról minden évben beszámolót küld a Kormánynak, kétévente az Országgyűlésnek.
„Ez a törvényjavaslat több ponton ellentétes Magyarország Alaptörvényével, sérti a jogbiztonság követelményét, a tulajdonhoz való jogot, a tudományos kutatás szabadságát és autonómiáját. A javaslat megalapozatlan, nem támasztják alá tények. Nem derül ki belőle, hogy a tervezett intézkedések pontosan hogyan segítik elő a tudományos fejlődést” – mondta végül a kutató, aki arra kérte a képviselőket, hogy ne szavazzák meg az előterjesztést.
Korábban, a parlamenti frakcióvezetőknek küldött levelében Lovász László, az MTA elnöke is azt kérte a képviselőktől, hogy fontolják meg: a törvénytervezet jelen formájában alkalmas-e elfogadásra.
Az akadémiai kutatóhálózat vezetőinek állásfoglalása szerint a javasolt törvénymódosítások nem felelnek meg az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia között lezajlott tárgyalásokon elfogadott megállapodásoknak és a sokszor hivatkozott német főhivatású kutatóhálózati modelleknek.
Az MTA Felügyelő Testülete pedig 2019. június 12-én elfogadott határozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy a „törvényjavaslat országgyűlési elfogadása esetén a súlyos aggályokra tekintettel az MTA részéről elengedhetetlen az alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának kezdeményezése”.
A bizottság többsége ugyanakkor A törvényjavaslat részletes vitájáról szóló bizottsági jelentéstámogatta az előterjesztést, míg a szocialista Hiller István és a független Mellár Tamás által benyújtott, a kutatóhálózat jövőbeni irányító testületének összetételével kapcsolatos módosító indítványokat elutasította.
Az ADF képviselőjének felszólalása teljes terjedelmében itt olvasható.
 https://mta.hu/mta_hirei/nem-hatott-az-erveles-megszavazta-az-orszaggyulesi-bizottsag-az-mta-t-erinto-kormanyzati-eloterjesztest-109838

Az MTA elnökének levele a parlamenti frakcióvezetőknek

SI

Lovász László, az MTA elnökének levele a parlamenti frakcióvezetőknek

„A Kormány nem akarja azt, hogy az Akadémiáról a kutatóintézetek – ahogy ez más országokban megtörtént – leválasztásra kerüljenek” – ezt Palkovics László, az ITM minisztere mondta egy évvel ezelőtt, az MTA Elnökségének 2018. június 15-i rendkívüli ülésén. A miniszter további kijelentései is szerepelnek abban a levélben, amelyet Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke küldött a parlamenti frakcióvezetőknek 2019. június 11-én. Az elnöki levelet teljes terjedelmében közöljük.
2019. június 12.
„Tiszta lélek, tiszta szándék, akár siker, akár nem.”
Széchenyi István, 1834

Tisztelt Képviselő Asszony, tisztelt Képviselő Úr!
Az Országgyűlés tárgysorozatában T/6359. számon, A kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról” címen feltüntetett törvényjavaslat kapcsán kérem, ismerje meg a Magyar Tudományos Akadémia álláspontját.
Az MTA a központi költségvetésből finanszírozva kutatóhálózatot[1] működtet, melyben mintegy 5000 kutatót és a kutatást segítő személyt foglalkoztat. Tevékenysége átlátható, évente írásban beszámol a Kormánynak, kétévente az Országgyűlésnek, a részletes tudományos beszámolók az MTA honlapján mindenki számára elérhetőek. Az Akadémia működtetése az önkormányzatiság és a testületi irányítás elvén alapul. A kutatóhálózat tevékenységét segítő, véleményező és egyes kérdésekben döntést hozó 15 tagú testületbe (Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa) a Kormány három tagot tanácskozási joggal, „személyre szólóan delegál az oktatásban, a kutatásban, a fejlesztésben, az innovációban, valamint a gazdaságfejlesztésben és a versenyképesség-politikában fontos szerepet játszó miniszterek olyan vezető munkatársai közül, akik gazdálkodási, igazgatási, kutatási, kutatásszervezési vagy államigazgatási gyakorlatuk és tapasztalataik alapján hozzájárulhatnak a kutatóhálózat hatékony igazgatásához”[2].
A felsorolt garanciák mellett működő kutatóhelyek a maguk tudományterületén nemzetközi összehasonlításban is elismertek, számos kutatójuk eredményei Európában és a világban is kimagaslóak.[3] A kutatóhálózat szakmai munkáját független testületek rendszeresen, a nemzetközi normák szerint értékelik. Az Akadémia Székháza és kutatóhelyei nyitottak a tudomány iránt érdeklődők előtt. A magas szintű értékközvetítés mellett a tudományt népszerűsítő rendezvények[4] bárki által látogathatóak.
Az Akadémia működésével szemben semmilyen kormányzati kifogás vagy javaslat nem érkezett a benyújtott beszámolóink értékelésekor, ennek ellenére az Innovációs és Technológiai Minisztérium az MTA-val való érdemi egyeztetés nélkül, a 2019. évi költségvetési törvény alapján magához vonta a kutatóhelyek költségvetési forrását. A kifizetés ütemezése azóta kiszámíthatatlan, ami komoly problémákat okoz a kutatóhelyek működésében, és ellehetetleníti kutatóink részvételét a nemzetközi pályázatokon.
A jelen törvényjavaslat elvonni tervezi az MTA-tól a kutatóhálózatát. A tervezet hatásvizsgálatát[5] nem kaptuk meg, így nincs ismeretünk a társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásáról, a jogszabály megalkotásának szükségességéről, elmaradásának várható következményeiről. Ami a legfontosabb: nem ismerjük az elfogadásra váró törvény célját.
Érveink az törvénytervezettel szemben:
  1. Az Akadémia kutatóhálózatából létrehozandó Eötvös Loránd Kutatási Hálózat irányító intézménye az ELKH Titkárság, melynek egyetlen közfeladata: „intézményes keretek között folytatott kutatások intézményrendszerének fenntartása, működtetése”[6]. Az ehhez szükséges feltételeket a törvényjavaslat szerint az MTA biztosítja.[7] Ilyen feltételek mellett megmagyarázhatatlan az új intézmény felállításának igénye, szükségessége, továbbá az eredményesség szempontjából rendkívül kockázatos a kutatóhelyek kivonása a minősített tudományos irányítás alól.
  1. Az új intézmény Irányító Testületébe az MTA minden törekvése ellenére sem került be az irányított kutatóhálózat képviselete, ami ellentmond az eddigi és indokolt önkormányzatiságnak.
  1. Az MTA tulajdonát mindenkor a tudomány szolgálatába állította és állítja, annak gondos őrzője és fejlesztője. Kutatóhálózatának elhelyezéséről akkor is körültekintően fog gondoskodni, ha annak irányításában már csak delegáltak útján vehet részt. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően egyedi magánjogi szerződések keretében kívánja – a szükséges mértékben – biztosítani jelenlegi intézményei számára a tulajdonában lévő vagyontárgyak használatát. Az MTA a jelenleg is kutatási célokat szolgáló ingatlanai és más vagyontárgyai után hasznot húzni nem kíván, de e közfeladat ellátásához az MTA költségvetési támogatásában rendszeres forrást szükséges biztosítani a vagyonelemek fenntartási és fejlesztési költségeire. A köztestület tulajdongyakorlásának ettől eltérő módon történő korlátozása az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésébe ütközhet, ellentételezés nélküli kisajátításként értelmezhetően.
  1. Megkerüli a tervezet az ELKH intézményeiben foglalkoztatottak személyi bérének nem pályázati úton történő biztosítását. Elengedhetetlen, hogy az alapvetően felfedező kutatást végző kutatóhelyek határozatlan időre, kiszámítható és tervezhető módon foglalkoztathassanak kutatókat, ne csupán egyes projektekhez kötve. Ellenkező esetben semmi sem indokolja az ingatlanok és más vagyonelemek folyamatos használatának biztosítását az ELKH-kutatóhelyek számára.
  1. Az MTA Közgyűlése határozott arról, hogy kutatóhálózatát saját szervezetén belül kívánja tartani, egyben a köztestület kész arra, hogy a kutatóhálózat irányítását olyan szervezet kezébe adja, amelyben az állam a nemzetközi gyakorlat szerinti arányban képviselteti magát. Ezzel megőrizhető a kutatóhelyek nevében a tudományos világban jól ismert MTA brand. Ettől és az MTA egészére jellemző szinergiáktól megfosztani a kutatókat az egész társadalmunkra kiható értékvesztést okozna.
  1. Báró Eötvös Loránd (1848 – 1919) fizikus, egyetemi tanár, miniszter, az MTA tagja és volt elnöke nevét számos jeles intézmény viseli ma Magyarországon, köztük az egyik legrangosabb és legnagyobb felsőoktatási intézmény, az Eötvös Loránd Tudományegyetem is. Mindezek ismeretében kérdéses, hogy kellően megkülönböztetné-e a névhasználat az ország e jelentős intézményeit.
Kérem Önt, hogy a fentiek alapján fontolja meg, hogy a törvénytervezet jelen formájában alkalmas-e elfogadásra. Figyelmébe ajánlom Palkovics László miniszter úr kijelentését az MTA Elnöksége 2018. június 15-i rendkívüli ülésének hitelesített jegyzőkönyve alapján: „…a Kormány nem akarja csökkenteni az Akadémia költségvetését, nem akarja átvenni az akadémiai kutatóintézeteket, és átadni sem az egyetemeknek, a továbbiakban is az Akadémia autonóm döntése marad, hogy ezeket az intézeteket hogyan kívánja a jövőben menedzselni. A Kormány nem akarja, hogy az Akadémia kutatóintézetei csak azokkal a tudományterületekkel foglalkozzanak, amelyek a technológia és innováció területei közé sorolhatóak. A Kormány nem akarja azt, hogy az Akadémiáról a kutatóintézetek – ahogy ez más országokban megtörtént – leválasztásra kerüljenek.” Miniszter úr kiemelte, hogy a magyar Kormány az Akadémiát és kutatóintézeteit értéknek tekinti.
Budapest, 2019. június 6.
Lovász László
[1] 10 kutatóközpont, 5 önálló jogállású kutatóintézet, egyetemeken és közgyűjteményekben 96 támogatott kutatócsoport, 93 Lendület-kutatócsoport.
[2] A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény (MTAtv.) 17. § (5)
[3] Az elnyert H2020-támogatások alapján az MTA kutatóhálózata a legsikeresebb hazai intézmények közé tartozik. Emellett a legrangosabb, az Európai Kutatási Tanács (ERC) által kiírt pályázatokon a 18 legsikeresebb hazai intézmény közül 11 került ki az MTA kutatóhálózatából, az összes magyar pályázat közel felét akadémiai kutatók nyerték el.
[4] World Science Forum; Magyar Tudomány Ünnepe; szakmai konferenciák
[5] A jogalkotásáról szóló 2010. évi CXXX. törvény 17. § (1)–(2) ezt kötelezővé teszi.
[6] Tervezet 13/B § (3)
[7] Tervezet 16/B § (5)
forrás:
 https://mta.hu/mta_hirei/lovasz-laszlo-az-mta-elnokenek-levele-a-parlamenti-frakciovezetoknek-109806

Az MTA állásfoglalása

SI

MTA Felügyelő Testület: a törvényjavaslat nem elfogadható, visszavonása messzemenően indokolt

„A törvényjavaslat országgyűlési elfogadása esetén a súlyos aggályokra tekintettel az MTA részéről elengedhetetlen az alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának kezdeményezése.” 2019. június 12-én ülést tartott az MTA Felügyelő Testülete. Az ülésen egyhangúlag meghozott határozatukat az alábbiakban szó szerint közöljük.
2019. június 14.
11/2019. (VI. 12.) számú FT-határozat
Állásfoglalás a Kormány nevében benyújtott, a kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatokkal kapcsolatban
  1. A módosítási csomag nem veszi figyelembe az ITM és az MTA közötti egyeztetés során megtárgyalt és konszenzussal elfogadott elemeket, lényegében egyoldalúan felülírja azokat.
  2. A Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában lévő vagyonelemek használatára vonatkozó szabályozás kiemelten nem elfogadható.
  3. A törvényjavaslat tükrözi azt a szemléletet, amely indokolhatatlan mértékben háttérbe kívánja szorítani az „alapkutatást”, a „bottom up” módon felmerülő, problémaorientált, az érdeklődés vezérelte, új összefüggéseket feltáró, eredeti tudást eredményező felfedező kutatást.
  4. A törvényjavaslat érvényesülése esetén a támogatásról szóló döntés torz, a tudományosságnak és a kutatói közösségnek minimális részvételt biztosító eljárásrend szerint születik meg.
    Ez a szemlélet elfogadhatatlan a hazai és az egyetemes friss tudásért, tudományosságért felelős MTA számára.
Összegezve: a törvényjavaslat nem elfogadható, visszavonása messzemenően indokolt. A törvényjavaslat országgyűlési elfogadása esetén a súlyos aggályokra tekintettel az MTA részéről elengedhetetlen az alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának kezdeményezése.
Budapest, 2019. június 12.

Röviden a Felügyelő Testületről

A Felügyelő Testület feladata az akadémiai gazdálkodás szabályszerűségének és ésszerűségének ellenőrzése, az Akadémia éves költségvetési irányelveinek, az éves költségvetési beszámolónak a vizsgálata.
forrás?
 https://mta.hu/mta_hirei/mta-felugyelo-testulet-a-torvenyjavaslat-nem-elfogadhato-visszavonasa-messzemenoen-indokolt-109820

2019. június 21., péntek

A Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása Camera Lucida

SI

Camera Lucida

A épület, földszint - 2019. június 22. – augusztus 25.

A Magyar Nemzeti Galéria időszaki kiállításaihoz kapcsolódó, tematikus, kortárs sorozatának harmadik kiadása a Fortepan-tárlatra reflektálva a fiatal és középgeneráció azon – nem csupán a hazai, de a nemzetközi kortárs képzőművészeti tájképet is aktívan alakító – tagjainak munkáit mutatja be, akiknek alkotói gyakorlatában meghatározó szerepet tölt be a családi archívum kutatása, az emlékezet és a múltfeldolgozás folyamatának vizsgálata.
A kiállításon hangsúlyossá válik a nézőpontváltás, mely ellentétben a társadalmi emlékezetkultúra egy-egy darabját megelevenítő és az elmúlt idő általános pátoszával átitatott, régi fényképek retrospektív narrativitásával, az introspektív látásmódra helyezi a hangsúlyt: a kortárs művek nem az időbe belevetett énre, hanem az időre fókuszálnak a változó énben. Nem elillanó emlékek rögzítésére vagy a mulandósággal szembeni ellenállásra, hanem az emlékek és az emlékezés szubjektív rendszerének megismerésére és leképezésére tesznek kísérletet.
Az efféle aktív, értelmező emlékezet és – az elmúlt két évszázad alatt az emlékezés helyettesítő funkciójává avanzsált – fotográfiai képalkotás által kondicionált gondolkodás között alapvető ellentmondás húzódik. A fényképezőgép által lehetővé tett – s egyben meg is szabott – gyors látás kritikai megközelítését sugallja a kiállítás címe is: a 19. század elején szabadalmaztatott optikai eszköz egy időben zajló folyamatot, a rajzolást volt hivatott segíteni és – a mai tükörreflexes kamerák elődjeként ismert – camera obscurától eltérően nem a valóság mechanikus leképezését szolgálta. Hasonló időbeli, tudatos alkotófolyamatként értelmezik az egyéni emlékezést a különböző képgrafikai eljárásokat idéző, részben vektoros vagy műszaki rajzokon alapuló kortárs művek, melyekben a fotók kisajátításának és átalakításának alkotói intervenciója mellett visszatérő motívumként jelenik meg a rajzolás, körberajzolás gesztusa is. A bergsoni oszthatatlan idő és a fotográfia alapvető ontológiai kérdéseiből kiindulva az emlékezet konstruktív természete áll a kiállítás középpontjában: a mediálisan változatos művészi pozíciók eltérő aspektusból világítják meg a tapasztalati tények és a képzeleti képek közti intuitív összeköttetésekre építő emlékezet struktúráját. Az építkezés szimbolikája – utalva a kognitív folyamatra – több síkon hatja át a kiállítás vizualitását.
A kiállított kortárs művek érdekessége, hogy az idő hagyományos, egy képi pillanatba sűrítése helyett nem csupán képi tartalmaik, hanem időbeliségük is önálló jelentéssel telítődik, mintha egy elképzelt idő-fenomenológiai kutatás rekvizitumaira bukkannánk a kiállítótérbe lépve. Akár egy Tarkovszkij-film: a tárlat megfosztja az időt a dramaturgiai objektivitástól, magára hagyva a nézőt az idővel.
Kiállító művészek: EMBER Sári, ESTERHÁZY Marcell, PUKLUS Péter, SCHULLER Judit Flóra, TRANKER Kata
Kurátor: HORVÁTH Lili

forrás:  https://mng.hu/kiallitasok/camera-lucida/

A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig az MNG új kiállítása

SI




A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig – Válság és újjászületés 1929-ben

C épület, földszint - 2019. június 28. – október 20.

A szürrealista mozgalom legismertebb alkotóinak munkáival találkozhatnak a látogatók a Magyar Nemzeti Galéria – a párizsi Pompidou Központtal közösen szervezett – kiállításán. A csaknem 120 festményt, grafikát, szobrot, fotót, filmet és dokumentumot felvonultató tárlat a mozgalom történetének eseményekkel teli időszakát, az 1929-es évet helyezi középpontba. Az október közepéig látható kiállításon többek között Salvador Dalí, Max Ernst, Joan Miró, Yves Tanguy, René Magritte, Pablo Picasso és Alberto Giacometti műveinek segítségével ismerhetik meg a látogatók az izgalmas korszakot.
A kiállítás a mozgalom történetének egy rendkívül izgalmas szeletére fókuszál: az 1929-es év eseménydús, személyes és művészi ellentétekben gazdag időszakán keresztül mutatja be a szürrealizmus fő tendenciáit, a csoport vezéralakjait, kiemelkedő alkotóit. 1929 történései közül érdemes kiemelni a katalán Salvador Dalí feltűnését a párizsi művészeti színtéren, aki rövidesen kulcsszerepet vállalt a csoport életében. Ekkor mutatják be a Louis Buñuellel együtt készített Un chien andalou (Andalúziai kutya) című filmjét, a szürrealista mozgóképművészet első remekművét, amely megmutatja, hogy a mozgalom által hirdetett rendhagyó látásmód, új alkotói felfogás a lehető legváltozatosabb technikai megoldásokkal alkalmazható.
A kiállítás széles, sokszínű áttekintést nyújt a szürrealista csoport ekkor készült munkáiból, olyan művészek felvonultatásával, mint Salvador Dalí, Max Ernst, Joan Miró, Yves Tanguy, René Magritte, Pablo Picasso, Francis Picabia, Alberto Giacometti, Jean Arp. A szürrealista fotóművészetet Man Ray, André Kertész és Brassai alkotásai képviselik, emellett olyan kevésbé ismert, de igen jelentős alkotókkal is megismerkedhet a közönség, mint Jacques-André Boiffard, Eli Lotard vagy Jean Painlevé.
A kiállítás hét nagyobb szekcióban tekinti át a szürrealizmust, illetve a mozgalom előzményeit. Az első kiállítási egység az 1929-es esztendőre és a párizsi helyszínre fókuszál. Az év a szürrealizmus történetében is fordulatot hozott: ekkor jelent meg Salvador Dalí a mozgalomban, ekkor született meg a szürrealista film, Dalí és Luis Buñuel remekműve, az Andalúziai kutya, s ekkor következett be az első szakadás a szürrealista művészek között. A második szekció a szürrealizmus előzményeit mutatja be. Itt különösen fontos a dadaizmus szerepe, mivel sok szürrealista művész, például Francis Picabia vagy Man Ray a dadaizmus radikálisan antikonformista világából érkezett. Ebben a szekcióban kapott helyet a metafizikus festő, Giorgio de Chirico is, akit a szürrealisták kezdetben mesterüknek tekintettek. A harmadik kiállítási egység középpontjában két művész áll: Max Ernst és Joan Miró. Új témáik, újfajta képalkotó technikáik, meghökkentően új látásmódjuk s nem utolsósorban elgondolkoztató, költői és humoros címadásaik révén mindketten meghatározó alkotói a szürrealizmusnak. A negyedik szekció elsősorban Salvador Dalíról szól. Talán ő az egész szürrealizmus legismertebb mestere. A katalán művész 1929 tavaszán tűnt fel Párizsban, novemberben már önálló kiállításon mutatta be képeit. Álomszerűség, költőiség és pszichoanalitikus utalások jellemzik művészetét, s hatása már kortársán, Yves Tanguy-n is érzékelhető. Az ötödik szekció annak a művészcsoportnak a munkásságát mutatja be, amelynek ténykedése 1929-ben komoly válsághoz vezetett a szürrealista körökben. A Grand Jeu (Nagy Játék) csoport egyik különleges mestere a cseh származású Josef Šima volt. A hatodik szekcióban a belga René Magritte művei állnak a középpontban. Az ellentétek és ellentmondások dialektikájára különösen érzékeny Magritte munkássága a szürrealizmus történetének egyik legnépszerűbb s a modern popkultúrában is továbbélő fejezete. A kiállítás hetedik szekciója annak a Georges Bataille köré szerveződő Documents című folyóiratnak a művészeit mutatja be, akik egyrészt szemben álltak André Breton erősen kommunista elköteleződésű köreivel, másrészt pedig alkotásaikban nem annyira a tudat alatti, mint inkább a mindennapi valóság élményeit dolgozták föl.
Az 1929-es év eseményei fordulópontot hoztak a szürrealizmus történetében, hiszen a mozgalom bomlására utaló jelek ellenére éppenséggel az újjászületését indították el. A kiállításon látható mintegy 120 festmény, grafika, szobor, fotó, film és dokumentum zöme a párizsi Pompidou Központ gyűjteményéből érkezett, de láthatók művek a madridi Museo Thyssen-Bornemiszából, a Magyar Fotográfiai Múzeumból és magángyűjteményekből is.
A kiállítás kurátorai: Didier Ottinger, a Centre national d’art et de culture Georges-Pompidou, Musée national d’art moderne igazgatóhelyettese, a szürrealizmus nemzetközileg elismert szakértője. Társkurátorai: Marie Sarré, Centre Pompidou és Kovács Anna Zsófia, a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményének vezetője.
A kiállítást magyar és angol nyelvű katalógus kíséri. 
forrás: mng.hu

A Színház- és Filmművészeti Egyetem újabb sikeres tanévet zár.

SI


  • színművész - prózai szakirány (osztályvezető: Zsótér Sándor és Börcsök Enikő)
  • színművész - zenés szakirány (osztályvezető: Novák Eszter és Selmeczi György)
  • színházrendező - zenés szakirány (osztályvezető: Ascher Tamás)
  • televíziós műsorkészítő (osztályvezető: Bárdos András)
  • színházi rendezőasszisztens (osztályvezető: Csató Kata)
  • drámainstruktor - színjátékos (osztályvezető: Csizmadia Tibor, Kocsis Gergő, Szőcs Artur)
  • színházi nevelés (osztályvezető: Győrei Zsolt)
Színház- és Filmművészeti Egyetem 2018/2019

A SZÍNHÁZMŰVÉSZETI INTÉZET 26 saját bemutatót, összesen 352 előadást tartott a tanév ill. színházi évad folyamán az Ódry Színpad játszóhelyein. Az egyetem gyakorló színházának produkcióit számos fesztiválra meghívták, például az Egri Kamaraopera Fesztiválra, a Pécsi Országos Színházi Találkozóra, a székesfehérvári MET-re, a kecskeméti Szín-tárra, a nagyváradi Holnapután Fesztiválra és a hamburgi KSJR Fesztiválra. Nyáron és az év hátralévő részében a Művészetek Völgyében, az Ördögkatlan Fesztiválon, Szegeden, Kolozsvárott és Párizsban lépnek még fel hallgatóink. Nagy érdeklődés kísérte az egyetem egyéb programjait is: a hagyományos Koncert - Találkozót, a TKKT-koncertet, a Monodráma Napokat és a Színházi nevelési konferenciát. Csatlakoztunk idén is a Színházak éjszakájához, részt vettünk a Szépművészeti Múzeum Antik ünnepén, valamint a Kiscelli Múzeum Bábneon a kastélyban című kiállításának megnyitóján. Az egyetem nemzetközi összművészeti fesztiválján négy nap alatt két hazai és négy külföldi egyetem előadásait, valamint televíziós-, dokumentum- és kisjátékfilm vetítéseket láthatta a közönség. A FACT keretében ezen kívül konferenciákat, kiállításokat és szakmai műhelymunkákat is tartottunk. A FACT fesztiválon 12 produkciót fogadtunk 4 ország művészeti egyetemeiről, sok száz budapesti érdeklődőnek teremtve lehetőséget arra, hogy megismerje társegyetemeinket. Az idei évben két színészosztály is végez az egyetemen, köztük több hallgatónk már a képzés során országos ismertségre is szert tett, mint például Bajor Lili, Brasch Bence, Hajdu Tibor vagy Szalay Bence.

Az ELMÉLETI ÉS MŰVÉSZETKÖZVETÍTŐ INTÉZET szakmai tevékenysége is jelentős sikereket hozott az egyetemnek. A Doktori Iskola nagyszabású műhelykonferenciát tartott február elején az Új Nemzedék Kiválósági Program keretében közel negyven előadóval. Stőhr Lóránt doktori értekezésének átírt, kibővített könyvváltozata a Gondolat Kiadónál az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Személyesség, jelenlét, narrativitás. Paradigmaváltás a kortárs magyar dokumentumfilmben címmel.
A Drámainstruktor Színjátékos II. osztály hallgatói a Képzőművészeti Egyetem 2-3. éves látványtervező diákjaival (Varga Boglárka, Mestyán Lili, Jakab Rebekka) közös vizsgákat valósítottak meg. A Drámainstruktor Drámajátékos II. osztály a Művészeti Egyetemek Találkozóján a Legkreatívabb Alkotónak járó Pelikán-díjat nyerte el Székesfehérvár Önkormányzatától. Az első és másodéves drámainstruktorokból alakult Tánc-Színház-Nevelés módszertani kutatócsoport, a doktorandusz Szemessy Kinga vezetésével a Nemzeti Táncszínházban szervezett konferencián és workshop bemutatón vett részt. A 2017-ben végzett drámajátékos/drámainstruktor osztály tagjai május végén a színházi nevelés jelenlegi helyzetéről és fejlesztési irányairól szerveztek konferenciát az egyetemen. 
Az egyetem felnőttképzési központja, az EDUcenter tucatnyi felvételi előkészítőt szervezett, melyen közel 300 érdeklődő vett részt. A már pályán lévő szakembereknek hirdetett továbbképzéseinken száznál többen tanultak. 
Az öt művészeti egyetem összefogásával létrejött UNI-V-ARTS Konzorcium európai uniós támogatást nyert a „A tanulók képességkibontakoztatásának elősegítése a köznevelési intézményekben” című projekt végrehajtására. Az EFOP 3.2.6-16-2016-00001 projekt keretében országos szinten megújításra kerül a köznevelési intézmények művészetpedagógiai módszertana, bővül művészeti eszköztáruk. A UNI-V-ARTS Konzorcium tagjai: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Magyar Táncművészeti Egyetem, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Színház- és Filmművészeti Egyetem.

A FILM- ÉS MÉDIAINTÉZET vizsga- és diplomafilmjei 27 országban 93 nemzetközi fesztiválmeghíváson vettek részt 17 díjat elnyerve. Most júniusban filmjeink szerepelnek Vilniusban, Tel Avivban, Teheránban, Portoban, a csehországi Zlínben, valamint a régió legnagyobb filmfesztiváljára, a Karlovy Vary-ira is bejutott Kovács István: Ostrom c. filmje - mely egyben a tanév legnagyobb sikerét is elérte ősszel a diák Oscar-díjával, tavasszal pedig elnyerte a Filmkritikusok Díját és a Magyar Filmdíjat is a legjobb rövidfilm kategóriában. Ugyancsak kiemelkedő szériát fut be Kis Hajni: Last Call c. filmje, mely egymaga 21 külföldi meghívásnál tart a tavaly augusztusi szarajevói nemzetközi premier óta, és idehaza is sok díjat nyert már, többek között szeptemberben a miskolci Jameson Cinefest fesztiválon a CineNewWave kategória fődíját.
Hallgatóink sikerei közül kiemelkedik még, hogy az idei Friss Hús Budapest Rövidfilmfesztiválon Dávid Attila (a Jakab c. filmért) elnyerte a a legígéretesebb 30 év alatti magyar rendező díját, valamint februárban Balázs István Balázs nyerte a Casting c. filmjéért a legjobb operatőr díját az Európai Operatőrök Szövetségétől (IMAGO), a diplomafilm kategóriában.


Fontosnak tartjuk, hogy külön felhívjuk a figyelmet a legtöbb nemzetközi elismerést hozó dokumentumfilmes műhelyeinkre, képzéseinkre.
A DocNomads Nemzetközi Erasmus Mundus dokumentumfilm-rendező Joint Master képzésben 2012 óta 6 évfolyam szerezhetett diplomát. A diákok által készített vizsga- és diplomafilmek több mint 300 nemzetközi filmfesztiválon szerepeltek a világ 90 országában. Olyan A kategóriás dokumentumfilmes mustrákra kaptak meghívást, mint a dokumentumfilmek „Cannesjának” számító IDFA – Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál -, a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál, a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál, a Dok Leipzig, a Vision du Réel, a Sheffield Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál, a Jihlava Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál és Ázsia legfontosabb filmszemléje, a BUSAN Nemzetközi Filmfesztivál, Dél-Koreában. 
A hallgatók filmjei több, mint 50 nemzetközi díjban részesültek. Ezekből csak néhányat kiemelve: Miguel Lopez Beraza spanyol hallgató az SZFE-n készített „Falak” című vizsgafilmje elnyerte a spanyol Oscar-díjnak számító Goya Díjat a Legjobb Rövid Dokumentumfilm Kategóriában 2015-ben. Robin Mai Petré dán hallgató szintén SZFE-n készült „Pulzus” című diplomafilmje Silver Dove Díjban részesült a német a DokLeipzig Fesztiválon, Silver Eye Díjban a cseh Jihlava Fesztiválon és szintén elnyerte a Legjobb Rövid Dokumentumfilmnek járó elismerést a portugál DocLisboa Fesztiválon 2016-ban. 
Több diplomát szerzett hallgató valósította meg azóta első, egészestés dokumentumfilmjét. Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai közös rendezésben készített és Bhutánban forgatott „A monostor gyermekei” című dokumentumfilmjük az IDFA - Amszetrdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál  - „elsőfilmes” versenyszekciójában debütált 2017-ben. A film az első magyar-bhutáni kooprodukció, amely azóta több mint 40 nemzetközi filmfesztiválon szerepelt és számos elismerésben részesült, Magyarországon és Japánban moziforgalmazásba is került. 
Dina Naser jordániai hallgató „Kis Lelkek” című dokumentumfilmje a Koppenhágai Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon debütált 2018-ban, és azóta is sikerrel szerepel más fesztiválokon. 
Több diplomát szerzett hallgató nemzetközi együttműködésben dolgozik első egész estés filmtervükön és olyan neves támogatásokban részesültek, mint az amerikai Sundance Intézet gyártási támogatása vagy a holland IDFA Bertha Fund előkészítési és gyártási támogatása. Dér Ásia pedig a Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor programjának keretén belül készíti első egészestés dokumentumfilmjét, amelynek címe „Nem haltam meg”. 
A képzésen az elmúlt hét évben közel 150 hallgató szerezhetett diplomát, akik azóta is aktívan dolgoznak a dokumentumfilm szakma különböző területein alkotóként, producerként vagy egyetemi oktatóként a világ minden táján. 
A magyar DOKMA dokumentumfilm-rendező művész mesterképzés szintén 2012 óta képez hallgatókat az egyetemen. Immár a negyedik évfolyam hallgatói dolgozhatnak a diplomafilm terveiken. 
A diplomát szerzett hallgatók szintén számos elismerésben részesültek alkotói tevékenységükért. Meggyes Krisztina „Azok” című diplomafilmje 2016-ban elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját a Rövid Dokumentumfilm Kategóriában. Tuza-Ritter Bernadett első egész estés dokumentumfilmje az „Egy nő fogságban” - amit az SZFÉ-n kezdett el fejleszteni - a holland IDFA – Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon debütált 2017-ben a nemzetközi versenyprogramban. Utána első magyar egész estés filmként meghívást kapott az amerikai Sundance Nemzetközi Filmfesztivál dokumentumfilmes versenyprogramjába is. A film azóta több mint 80 nemzetközi fesztiválmeghívást kapott és több mint 20 nemzetközi díjban részesült. Az alkotást szintén beválogatták azon dokumentumfilmek közé, amelyekkel a The Why Foundation világméretű kampányt folytat Why Slavery? címmel több mint 70 televíziós csatornán, iskolai és közösségi vetítéseken az emberi jogok, a demokrácia, az igazságosság és az egyenlőség érvényesítéséért. A filmet az Európai Filmakadémia Legjobb Dokumentumfilm Kategóriában Európai Filmdíjra jelölte 2018-ban. 
Püsök Botond, Ugron Réka és Kőrösi Máté diplomázott hallgatók számos nemzetközi fejlesztő workshopon és pitching fórumon vettek részt készülő diplomafilm-terveikkel.  Bartha Máté „Bajnok” című vizsgafilmje a BIDF-Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál Legjobb Rövid Dokumentumfilmjének járó elismerést hozhatta el 2017-ben. Bartha Máté szintén elnyerte a rangos Robert Capa nagydíjat fotóművész tevékenységéért 2018-ban. 
Bakony Alexandra „Egy fiú” című dokumentumfilm-terve pedig a Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor programjában készül és idén elnyerte a Sundance Intézet gyártási támogatását is. 
A két képzést a Almási Tamás Kossuth- és Balázs Béla-díjas és Kékesi Attila Balázs Béla-díjas rendezők alapították és vezetik
A képzésekben számos szakmailag elismert alkotó tanár vesz részt. A tanári utánpótlásról az SZFE Doktori Iskolája gondoskodik. A fiatal tanárok között szerepel Ugrin Julianna, aki jelenleg is a Doktori Iskola hallgatója és olyan nemzetközi elismerésben részesült dokumentumfilmeket jegyez producerként, mint az „Egy nő fogságban”, „A monostor gyermekei”, a „Könnyű leckék” és a „Reményvasút”. Idén meghívást kapott a Cannesi Nemzetközi Filmfesztivál „Emerging Producers” programjába is. 
Zurbó Dorottya, aki szintén a Doktori Iskola hallgatója „A monostor gyermekei” után elkészítette első önálló egész estés dokumentumfilmjét a „Könnyű leckéket”, amely a Locarnói Filmfesztivál Kritikusok Hete szekciójában debütált és 2018-ban elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját a Legjobb Dokumentumfilm Kategóriában. A film azóta több mint 20 fesztiválon szerepelt és számos elismerésben részesült. 
Meggyes Krisztina és Dér Ásia néhány éve diplomázott hallgatók szintén a Doktori Iskolában folytatták tovább tanulmányaikat és oktatói és asszisztensi tevékenységükkel segítik a fent említett képzéseket. 
Az imént említett sikerek csak néhány a számos szakmai elismerésből, amelyet a képzés hallgatói elértek. A DocNomads és DOKMA képzések mára „branddé” váltak, melyekre büszkén lehet hivatkozni nemzetközi dokumentumfilmes szakmai fórumokon, és reméljük, hogy a képzések még sok-sikeres rendező-hallgatót fognak elindítani a dokumentumfilmes pályán. 

Koren Zsolt
SZFE-sajtó

Újabb két egyetem professzorai csatlakoztak az MTA melletti szolidaritási nyilatkozathoz

SI

Újabb két egyetem professzorai csatlakoztak az MTA melletti szolidaritási nyilatkozathoz

A Debreceni Egyetemről eddig 58 professzor, az ELTE Természettudományi Karáról pedig 30 egyetemi tanár csatlakozott ahhoz az állásfoglaláshoz, amelyet a Szegedi Tudományegyetem hozott nyilvánosságra az MTA átszervezése ügyében. Szerdán már a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 90 professzora is kérte, hogy az Országgyűlés ne fogadja el az MTA-t érintő előterjesztést.
2019. június 19.
Néhány napja a Szegedi Tudományegyetem csaknem 80 professzora szólította fel „az ország sorsáért felelősséggel tartozó kormányt és a parlamenti képviselőket, hogy ne támogassák a törvénytervezetet, ne engedjék, hogy a nemzetközi szinten is kiválóan teljesítő, az ország jövője és fejlődése szempontjából kulcsfontosságú akadémiai kutatórendszert ilyen nagy kár érje”.
Ezt a kiállást a BME professzorainak nyilatkozata követte. „A BME az elmúlt évtizedekben kiváló kapcsolatokat épített ki az MTA szinte valamennyi kutatóintézetével, számos hazai és nemzetközi pályázat megvalósításában vettünk közösen részt, így az MTA-kutatóintézetek jövőjének bizonytalansága a jövőbeni technológiai fejlődés gátja lehet” – olvasható a BME 90 professzora által aláírt nyilatkozatban.
Az egyetemi tanárok ezért szolidaritást vállalnak az MTA-kutatóintézetek dolgozóival, és kérik, hogy a törvényjavaslatot vegyék le a napirendről, illetve induljon széles körű társadalmi egyeztetés a kutatói közösség valamennyi résztvevőjének bevonásával.
A szegedi kezdeményezéshez csütörtökön nyilvánosságra hozott nyilatkozatában egyetértőleg csatlakozott a Debreceni Egyetem és az ELTE Természettudományi Karárnak több professzora.
A Debreceni Egyetem és az ELTE Természettudományi Karának állásfoglalása az MTA ügyében
forrás:
https://mta.hu/mta_hirei/ujabb-ket-egyetem-professzorai-csatlakoztak-az-mta-melletti-szolidaritasi-nyilatkozathoz-109843

2019. június 20., csütörtök

Az MTA nemzetközi sajtótájékoztatója

SI

Az Akadémia nem tud Bécsbe költözni, a magyaroknak kell támogatniuk minket – külföldi és hazai beszámolók az MTA nemzetközi sajtótájékoztatójáról

Az MTA 2019. június 12-i nemzetközi sajtótájékoztatóján a nagy hírügynökségek mellett számos vezető külföldi médium képviseltette magát, a Reuterstől a Guardianig. Néhány példa a külföldi és hazai tudósításokból.
2019. június 14.
A Reuters tudósításában az MTA elnökétől idézve kiemeli, hogy Magyarországon érezhetően nő a nyomás, hogy olyan kutatások kapjanak támogatást, amelyek közvetlen gazdasági hasznot hoznak. A szerző nem mulasztja el megemlíteni, hogy arról a Lovász Lászlóról van szó, aki nemrég két tudóstársával egy tízmillió eurós ösztöndíjat nyert el a hálózatelmélet matematikai alapjainak tanulmányozására. A hírügynökség anyaga idézi az Európai Bizottságot is, mely jelezte, hogy követi az eseményeket, és felhívja Budapestet, hogy tartózkodjon a tudományos és kutatási szabadság sérüléséhez vezető bármilyen döntéstől.
Amerika vezető lapjai, a New York Times és a Washington Post az AP hírügynökség tudósítását közölték, címükben kiemelve, hogy az állami befolyás növekedése miatt az “agyelszívástól” tart a magyar tudományos közösség.
Az osztrák APA hírügynökségnek az MTA főtitkára nyilatkozott a sajtótájékoztatót követően. Török Ádám elmondta, hogy az Akadémia nem látja előre a parlamenti szavazás kimenetelét, és a tudós társaságnak nincs befolyása a képviselők döntésére. Ugyanakkor emlékeztetett a vita kezdetére, amikor az MTA mindössze 54 percet kapott a rá vonatkozó tervezett törvénymódosítás véleményezésére. A hírügynökség rövid összefoglalót is közöl az Akadémia körül kialakult helyzetről.
Az MTA főtitkára attól fél, hogy hamarosan tömegesen mennek külföldre a magyar kutatók, miután veszélybe került az intézmény függetlensége – írja a Der Standard. A cikk szerint Török Ádám már nemigen bízik abban, hogy megtarthatják a kutatóintézeteket. A tiltakozások idáig nem sokat segítettek, bár a főtitkár hangsúlyozza a külföldi szolidaritás fontosságát
“Az MTA nem tud Bécsbe költözni, a magyaroknak kell támogatniuk minket” – emelte ki Lovász László beszédéből az AFP tudósítása, mely utalt arra a sajtótájékoztatón elhangzott gondolatra is, hogy a tudományos élet magyarországi politikai befolyásolása veszélyes precedenst teremthet az Európai Unióban.
A Guardian hosszasan elemzi a magyarországi helyzetet A tudományos kutatás az állami befolyásolás legújabb célpontja Magyarországon című cikkében. A szerző az Akadémiai Dolgozók Fórumának képviseletében nyilatkozó Szilágyi Emesét idézi, aki szerint a mostani helyzet jól illeszkedik a korábbi állami befolyásolási lépések sorába. A Lovász László által elmondottakból a cikk kiemeli, hogy a változtatások nyomán a jövőben egyre nehezebbé válik bármiféle olyan kutatás, amely nem illeszkedik a kormányzati prioritások közé.
Vészharangot kongat a Tudományos Akadémia – ezzel a címmel tudósít a Wiener Zeitung a sajtótájékoztatóról, a Guardienhez hasonlóan egyebek mellett a CEU ügyével egy sorba állítva az MTA elleni támadást.

forrás:
https://mta.hu/mta_hirei/az-akademia-nem-tud-becsbe-koltozni-a-magyaroknak-kell-tamogatniuk-minket-kulfoldi-es-hazai-beszamolok-az-mta-nemzetkozi-sajtotajekoztatojarol-109818
 

2019. június 12., szerda

THE HUNGARIAN ACADEMY OF SCIENCES MTA published articles

SI


It was exactly one year ago today when the Academy received an email from the Ministry for Innovation and Technology regarding a new law amendment. The government provided a mere 54 minutes for evaluating the proposed changes that would fundamentally affect the operation of the Academy.
During the last year we made the utmost effort to keep the debate between the MTA and the ITM on professional grounds. Meanwhile, members of our 5000-strong research network felt a steadily growing unease because of the events, costing the Academy some of its best researchers, and pushing more to the brink of leaving.
We kept on negotiating relentlessly, but our efforts proved futile. The Ministry for Innovation and Technology submitted its draft bill, which was most likely being discussed during the exact same time as this very press conference was taking place.
Following is a summary of president László Lovász's speech during the press conference.

Government plans on a „new” research network

The backbone of the Government’s plan is to strip the learned society of the MTA of all its research institutions, and create a new one under the name „Eötvös Loránd Research Network” (ELKH). The operation of ELKH will be controlled by a Governing Board with delegates from the Ministry of Innovation and Technology and the Academy in equal numbers (6+6) and a jointly selected president, while all members would be appointed by the Prime Minister. The “new” research network will use existing properties of the Academy, a part of its existing central administration and its successful grants and fellowships for its operation. State support will be maintained, but no guarantees for basic operational cost (staff and tenured researchers, etc.), previously guaranteed by the Academy law.

Forced transformation without any valid reasoning

The MTA has been successful in running its research network, as proven unwaveringly by the fact that based on output/resources it ranks among Europe’s finest. Besides, the MTA is responsive to new challenges, it has prepared several strategic documents that comply with government demands for boosting innovation. In contrast however, the Government has not presented any strategy that could justify the separation. The often mentioned low innovation performance will not be improved by putting a successful basic research network under government control.

Why should the research network stay with the Academy?

Contemplating this question one can point out the well established high level quality control, important synergies between research institutes and the learned society and the internationally recognized „brand” of the Academy. Furthermore, the separation of the research network from the Academy would cause an extremely complicated legal situation, let us just consider the number of existing contracts.

Why should the network be separated from the Academy?

The Government gave no viable reasons for the separation. The exact rationale behind the creation of this new system is still a mystery to this day, also there is no indication how these changes would benefit Hungarian science.

Stronger government control

While reasons and foreseeable benefits are seemingly lacking, there is an obvious increase in government control. The Governing Board has a 50% Government representation, all decisions are made by simple majority voting. No representation is guaranteed for members of the research network. National RDI priorities are set by the Minister of Innovation and Technology advised by the National Science Policy Council all members of whom are invited by the minister and only 1/3 of them are scientists. Last but not least, national RDI funding is distributed by the National Research Development and Innovation Office under the control of the Minister of Innovation and Technology.

No guarantees for basic funding

Government control aside, the new system does not provide a stable basis for research. In contrast to the guarantees described in detail in the Law on the Hungarian Academy of Sciences, basic funding to cover the cost of permanent staff, long-term contracts, etc. are not laid down in the new law. The research network will be increasingly reliant on project-based funding available for government priorities. Long-term research agendas, blue sky research and any research beyond government priorities will be increasingly difficult to follow.

Highly questionable methods in the course of negotiations

While the MTA has been trying to participate in the negotiations in a constructive and professional way, the same could not be said of its governmental negotiating partners. The series of unfriendly moves began with a 54 minute deadline to give expert opinion on the amendments of the law on the Hungarian Academy of Sciences in 2018. The research budget of the Academy was promptly transferred to the ITM last summer and during the following months several attempts were made on the Government’s side to unlawfully withhold the release of funds. The Government has disregarded resolutions of joint ITM-Academy committees, and also ignored the proposal of the General Assembly of the Academy providing more room for government involvement in the research network.

Conclusions – a system unsuitable for the research community and against European principles

The above elaborated Government plans were clearly and loudly refused by the Hungarian scientific community, some of the most excellent researchers have already left the country. The separation of the two missions of the Academy will inhibit the preservation of existing synergies. The new institutional and financing framework is against European principles of research funding and threatens academic freedom. Besides, a change in the name and government control will not increase the innovation capacity of the country.  There is also a concern, that an unbalanced role for government priorities and control in science may soon become an alarming example that could be followed by other governments in the EU. 
In response to a journalist’s question president Lovász stated that for him the first priority is that the necessary conditions be provided for the continuous operation of the research network. Alongside the better-known issue of researcher emigration, László Lovász directed the attention to a more elusive group of scientists hesitating to return or move to Hungary because of the current situation.
On seeking the roots of the misunderstandings, the president remarked that the difference between policy and politics is not always understood by decision makers. Researchers are quite willing to give expert advice to politicians, however for this to work seamlessly specific communication channels are required.
As for the possible role of EU-institutions in the debate between the ministry and the Academy, Mr. Lovász said that direct support cannot come from their direction, however some elements of the draft bill could be altered as a consequence of international attention.


We would like to kindly request all mediums present at the press conference to send us their published articles if it is not too much trouble.


Thank you and all the very best,

SECRETARIAT OF THE HUNGARIAN ACADEMY OF SCIENCES
DEPARTMENT OF COMMUNICATIONS
H-1051 Budapest, Széchenyi István tér 9. (1245 Budapest, Pf. 1000)