2017. augusztus 28., hétfő

Magyarországi kántorok, Villányi András filmsorozata

SI
Szeptember 10-én mutatják be a Régi kántordallamok című filmet 15 órakor a Spinoza Házban.
A riportokat, beszélgetéseket Benedek István Gábor, BIG író készítette.



Magyarországi kántorok
(filmsorozat)

Ezek a portréfilmek hiányt pótolnak, bemutatják és dokumentálják a magyarországi zsidó zene elmúlt évtizedeit, úgy hogy láthatjuk a zsinagógai közösségek és a családok életét.


1.     Tóth Emil a Rabbiszeminárium, Zsidó Egyetem főkántora

Már megjelenésében is a nagy ember, a nagy művész benyomását kelti; előadásában az énekelt imák, fohászok, egyházi szövegek a legmélyebb személyességgel szólalnak meg; kapcsolatát Teremtőjével mélyen, meghatóan átéli.
Világhírű tenor, aki Európán kívül több földrészen vitte diadalra a magyar zsidó zenei kultúra eredményeit; repertoárját Dr. Scheiber Sándor professzorral és Ádám Emil karnaggyal együtt állította össze; példaképe és mestere Feleki Rezső, a bécsi és a berlini opera ünnepelt sztárja, a Rabbiszeminárium főkántora volt, őt követte a kántori szolgálatban.


2.     Fekete László a Dohány utcai zsinagóga főkántora

Gyermek kora óta a zsidó egyházi zene bűvöletében nőtt föl: gyermekkórusban, ifjúsági kórusban kezdte Ádám Emil vezetésével, aki elindította a professzionális énekesi pályán. Sok nagyszerű tanítója, támogatója kísérte útját, ami végül az operaházi próbaéneklésekig, opera énekesi karrierig emelkedett; az hogy végül kántor lett, azt az ő nagyszerű, vallásos édesapjának köszönhette. Az ő művészete a közép-európai hagyományok alapján áll, ugyanakkor jellegzetesen a magyar tradíciókat őrzi.
Világhírű basszista, aki a magyar zsidó zenei kultúrát az egész világ előtt magas szinten mutatja be.
Remény van arra, fia követni fogja ezen az úton.

3.     Kardos Péter a Thököly utcai zsinagóga főrabbija és főkántora

Az Új élet főszerkesztője, most ünnepelte 80. születésnapját: az évek nem homályosították el szépen csengő hangját; az ő előadásában a zsidó egyházi művek sokat megőriznek a főrabbi úr ortodox gyökereiből.
Dinamikus, kritikus, lenyűgöző egyéniség, fél évszázada áll ugyanannak a közösségnek a szolgálatában, annak ellenére, hogy nemzetközileg ismert és keresett rabbi és énekes. Ő is annak a nagy nemzedéknek egyik utolsó képviselője, amely még élő kapcsolatot ápol a megszűnőben lévő, de feledhetetlen hagyománnyal.


4.     Doff Imre a Frankel zsinagóga főkántora

Azoknak a kárpátaljai zsidó hagyományoknak az örököse, amelyek nyomait írmagjában ölte ki a kegyetlen történelem. Méltóságteljes, nagyhatású kántor, ugyanakkor rejtőzködő, szerény személyiség. Hangját mindmáig karban tartja, ebben a törekvésében nem akadályoztatják meg fizikai nehézségek. Azt az egyedülálló kultúrát, amelyet gyermekkorának zsidó közösségéből hozott, rajta kívül talán senki sem őrzi már, ezért az ő kincseit megőrizni a jövő generációk számára a filmalkotó csapatunknak legerősebb kötelessége.



5.      Lisznyai Szabó Gábor és Lisznyai Szabó Mária a Dohány utcai zsinagóga orgonistája


Az egyházi zene legnagyobb alakjainak egyike mind a zsidó vallásban, mind a keresztény vallásokban.
Fő művei a zsidó egyházi zenében születtek, Un’sane taukef című orgona műve a főünnepi események legfontosabb zeneműve; Kodály Zoltán kortársa és munkatársa volt.
1937. óta, amikor is a zsidó árvaház zenetanára lett, zsidó kántortanítóként is működött, a legősibb hagyományok éppúgy megszólalnak műveiben, mint a modern zenei események.
A zsidó kántorok legnagyobbjai tartoznak a tanítványai közé. Műveinek szellemét, tanítását, pedagógiai módszereit apjához méltó talentummal folytatja lánya, Lisznyay Szabó Mária.

A filmek alkotói:

Benedek István Gábor író
Fazekas Lajos filmrendező
Gáti Oszkár színész, narrátor
Nádorfi Lajos operatőr, vágó
Belováry Tibor hangmérnök
Villányi Zsuzsanna szerkesztő
Villányi András fotóművész, producer

előzetes részletek az előadásból:

forrás: Villanyi András



Villányi András fotóművész: "Nem állok be a sorba senki mögé"

Napjaink egyik legjelentősebb fotóművésze, a hazai zsidóság mindennapjait és ünnepeit több mint ötven éve fényképező Villányi András a producere annak a Régi kántordallamok című filmnek, amelynek premierje 2017. szeptember 10-én, délután 3 órakor lesz a Spinoza-házban. A művésszel ebből az alkalomból beszélgettünk.

A Spinoza-ház honlapján olvasható ismertető szerint a Régi kántordallamok című alkotásban két főkántor mesél a zsidó közösségek életéről: Kardos Péter főkántor, főrabbi többek között a rabbiszeminárium 1956 utáni történetét mondja el, míg az idén januárban elhunyt Tóth Emil főkántor a zsidó dallamok eredetéről, fejlődéstörténetéről, valamint arról beszél, hogy a 19. századi zsidó zenében még Beethoven és Mozart hatását is megtaláljuk.
Arra a kérdésünkre, hogy honnét származik a film alapötlete, Villányi András elmondta: pár éve a feleségével, Villányi Zsuzsannával Milánóban látott egy olasz filmet, amely Heller Ágnes filozófust, s rajta keresztül a második világháború előtti Budapestet, a főváros zsidó kultúráját mutatta be.
– A film megtekintése után egymásra néztünk a feleségemmel – emlékezett vissza a fotóművész –, s mindkettőnkben ugyanaz a kérdés fogalmazódott meg: ha egy fiatal római filmrendező képes egy magyarországi zsidó vonatkozású mozifilmet csinálni, akkor mi miért nem készítettünk még filmet a nagy öregekről, az idős, hetven év fölötti kántorainkról? Hiszen ezeken az embereken és az általuk énekelt dallamokon keresztül be lehet mutatni azt az otthonos zsidó világot, amelyben mi gyerekeskedtünk. Meggyőződésem ugyanis, hogy mélyebben éli meg a zsidóságát, aki kisgyerekkora óta vallásos világban él, hiszen a mozdulatban, ahogyan az ember a barheszt megtöri, ott van az ősei öröksége.
Villányi András a film producereként profikat nyert meg az ügynek, az öt részes sorozat stábjában ott találjuk Belovári Tibor hangmérnököt, Benedek István Gábor írót,  Fazekas Lajos rendezőt, Nádorfi Lajos operatőr-vágó, valamint szerkesztőként Villányi Zsuzsannát.
A megszólaltatott kántorok: Doff Imre, Fekete László, Kardos Péter, és a már említett Tóth Emil (aki halála előtt a kórházban még láthatta a róla készült alkotást), és a három kántoron kívül készült film Lisznyai Máriáról, a Dohány utcai zsinagóga orgonistájáról.
A kántorokról szóló filmsorozatot Villányi András saját fotóival illusztrálták, hiszen a fotóművész eddigi életműve igazi kincses bánya, kimeríthetetlen gazdagságú kordokumentum-gyűjtemény. Rajta kívül nincs más zsidó fotóművész, aki a hozzá hasonló aprólékossággal fényképezte volna a hazai zsidóság életét. A képei azonban nem csak  a szó technikai értelmében vett fotográfiák, hanem – hadd nevezzem így – filozofikus mélységű és szociális ihletettségű fotóesszék. A műveiről ő maga ezt vallja:
– Számomra az a kérdés, hogy a fotóim képesek-e gondolkodtatni és tanítani. Az a tétje a munkámnak, hogy ha egy néző megáll valamelyik képem előtt, akkor megmozdul-e a lelkében valami? A kép világa vajon a nézőben is előhív-e bizonyos világokat és képeket? Esetleg olyan emlékeket, amelyeket igyekezett elnyomni magában? Be kell valljam, ez sajnos sokak számára teher. Sokaknak teher az is, hogy én itt vagyok és emlékeztetek, mert az apámhoz hasonlóan következetesen független vagyok. Ezt tőle tanultam, apám ugyanis nem adta el magát egyetlen hatalomnak sem, pedig a háború után magas állami beosztást is kaphatott volna. Én is ilyen vagyok: nem állok be a sorba senki mögé, hanem teszem a dolgom mindentől és mindenkitől függetlenül, és ha kell, teljesen egyedül.
Villányi András kereső, kutató, kérdező ember, akinek nem csak kérdései, hanem válaszai is vannak a zsidósággal, és annak irányzataival kapcsolatban.
– Az ortodoxia és a neológia között abban a tekintetben nincs különbség, hogy akár ortodox, akár neológ az ember, a zsidóságról ugyanannyit, mégpedig a lehető legtöbbet kell tanulnia és tudnia. A különbség az, hogy az ortodox nem kérdez, hanem elfogadja a törvényeket kétkedés nélkül, a neológ zsidó azonban megkérdezi, hogy mi miért is van. Igaz, ebben az esetben az a következő, valóban nagy kérdés, hogy ezekre a miértekre vajon létezik-e egzakt válasz?

Kácsor Zsolt
forrás: Az író szíves beleegyezésével, átvéve a mazsihisz.hu-ról.