2017. február 4., szombat

Budavári De la Motte – Beer-palota, Budapest

SI


Budavári De la Motte – Beer-palota, Budapest
A budavári lakónegyedben, a Dísz tér 15-ben áll az egyemeletes barokk palota, amelynek szerény, elegáns ízléssel díszített homlokzata mögött a budai vár igazi ékszeres ládikája rejtőzik. A műemléket 2013. nyarán a vagyonkezelő megnyitotta az épített örökség iránt érdeklődő nagyközönség előtt, mert építészeti és művészi értékei páratlanok. Az 1780-as években kiépült, emeleti, térsorának eredeti, késő rokokó és kora klasszicista, bibliai jeleneteket ábrázoló díszítőfestése egyedülálló a várnegyed lakóházai körében. Pincéjének járatai levezetnek a vár alatt húzódó szövevényes pince- és alagútrendszerbe és egy közelmúltban felfedezett természetes barlangba. Boltíves tereinek építészeti kialakítása a magyarországi barokk stílusra jellemző finom ízlés és formavilág jellemző példája.
Titkokat rejtő palota? Szellemi, históriai, építészettörténeti, a budai polgári életmódot megismertető kalandozás? Mindez együtt és külön-külön is igaz az egykorvolt patika- és lakóházra, amely 2013 tavaszán új életre kelt a budai Várnegyed polgárvárosában, a Dísz téren.


ÉPÜLETTÖRTÉNET

A De la Motte–Beer-palota, miként a legtöbb budavári lakóház, középkori alapokon nyugszik. 1686-ban, amikor Budavárt visszafoglalták a törököktől, a mai épület helyén két, részben romos középkori ház állt. Először egy fakereskedő tulajdonába kerültek, majd 1723-ban a két különálló, de közös tulajdonú telket Schulz János Lőrinc asztalosmester és neje vásárolta meg. Az ingatlant egyesítették és felépítették a mai palota földszintes elődjét. A középkori telekhatárok leginkább a pinceszinten figyelhetők meg, az egykori konyha alatti boltozatos teremben ott található a középkorban használt kút.
1760-ban a Schulz családtól a francia származású De la Motte des Aulnois Ferenc Károly Jácint császári mérnökkari alezredes és neje, Neuner és Hochenberg Krisztina vásárolta meg az épületet. A palota központi elhelyezkedése a tulajdonosok fontos társadalmi szerepére is utalt: Mária Terézia az ezredest bízta meg a budai Vár rekonstrukciós mérnöki munkáival. E korszak emléke a fennmaradt ház legkorábbi része, a földszint és az emelet dongaboltozata. Sokáig tartotta magát a nézet, hogy De la Motte Ferenc Károly idejében készült az emeleti szobák igényes és tehetős tulajdonosra utaló díszítőfestése. A levéltári források áttekintése és a falképek ikonográfiai vizsgálata után azonban egyértelművé vált, a palota kiépítése a következő tulajdonos érdeme. 
1773-ban a De la Motte család eladta az épületet az - - Beer József Kajetán katonai gyógyszerésznek, Buda egyik leggazdagabb polgárának, több gyógyszertár és lakóház tulajdonosának, aki akkor már egy évtizede megnyitotta patikáját a ház földszintjén. Beer József Kajetán többször vásárolt és adott el patikákat, patikustársai ezért patikaüzérnek tartották.
1784-ben az egyetem Pestre költözésével a budai Várba kormányhivatalok kerültek, ekkor a Dísz téri házat Beer József Kajetán tetemes összegért – kölcsönökből - kibővítette, és levéltári források szerint, pozsonyi bérlőknek adta ki. A patikus és családja csokoládékészítéssel egészítette ki jövedelmét,
1764-ben született fia, Beer János Nepomuk orvosi tanulmányokat folytatott, utóbb Buda város orvosa, majd főorvosa, a pesti egyetem rektora, az orvosi kar dékánja lett. Orvos-botanikusként Budán gyűjtött növényekből összerendezett Flora Budensise, kétkötetes préselt növénygyűjteménye a magyar botanika kezdetét jelentette. A levéltári adatok szerint Beer József Kajetán nevéhez köthető az udvari árkádsoros loggia, a barokk kapualj, valamint a gazdagon díszített emeleti térsor létrehozása. 
1807-ben a ház a Beer családtól Joseph Teutsch pesti kereskedő tulajdonába került, attól kezdve számos birtokosát jegyezték fel, 1815-ben még Semmelweis Ignác édesapja is meg akarta vásárolni. 1865-ben akkori tulajdonosa, Tőry Gusztáv megbízásából Pan József egy kétemeletes lakóépületszárnyat emelt az udvari melléképületek helyén, de ez 1945-ben elpusztult. A második világháborúban a Dísz téri szárny ¬– a barokk kapualjjal és a felette lévő szobával – komoly károkat szenvedett. Az ötvenes években a Pan-féle épületszárny helyén új lakóház épült, a barokk terekben lakásokat alakítottak ki, az utcai homlokzat is megújult. 
Az építtetői nevét őrző, ezért kétnevű palota legpompásabb ékessége az emeleti barokk lakótérsor, az „emphilade”. Az öt tágas helyiség egybenyitható, így alakítható ki egyetlen nagy tér. Az épület hosszú ideig rejtőzködő kincse volt - az 1962-ben 15 réteg festék alól előkerült -, közel 250 négyzetméter festett falfelület, amely példa nélküli a budavári polgári építészetben, de a budai arisztokrácia palotáiban sem ismerünk ez idáig hasonlót. A palota teljes műemléki rekonstrukciója 1963-ra fejeződött be, akkor üvegezték be az emeleti folyosó árkádjait, akkor készült el a falképek restaurálásának első szakasza. Ezt a munkát két csoport végezte, ezért a kiegészítések módja eltérő. A legutolsó tisztító restaurálásra 1987-ben került sor. 
A palota emeleti, díszítőfestéses teremsora a budai lakóházak között páratlan. A kabinetszoba falfestésén Rafael és Tóbiás bibliai történetének megjelenítése a család életének egyik jelentős mozzanatára utal, a patikus legidősebb fia ugyanis orvos lett. 
Az egykori barokk lakótérsor ma két irányból közelíthető meg. Az egyik útvonal a lépcsőházi előtérből, az egykori „nyári ebédlőből” vezet a „téli ebédlőbe”, ez volt az eredeti bejárat. A másik útvonal a tornácról nyíló előszobából visz a hálószobába. Ebből a kis előszobából lehetett megközelíteni a gardrób-helyiségeket, a barokk konyhát és a kamrát – ahol a korabeli tisztálkodáshoz szükséges fürdődézsa is elhelyezésre került.
Téli ebédlő: díszítőfestése rokokó stílusú, a virágfüzér-motívumok üres, zöldes falkép-mezőket fognak közre, valószínűleg ide függesztették a festményeket, és a kor szokásának megfelelően tükröket is. A festmények témái csendéletek, ill. életképek (vadászatok, és ahhoz kapcsolódó események) lehettek.
Gobelinszoba vagy szalon: a falait rózsamotívum díszíti, ez valamikor falikárpitokat keretezett, az 1790-es évekre jellemző, kora klasszicista stílusú és színvilágú motívum kárpitszegélyt imitál.

Hálószoba: a festett falfülkékben elhelyezett színpompás virágmotívumok a barokk kori virágkötészetet idézik. Ahol a falon nincs vázamotívum, ott állhatott a házaspár baldachinos ágya. A szoba jellegzetessége a festéssel imitált, íves kályhafülke aranyozott kagylómotívuma.
Kabinetszoba: az egykori írókabinet (dolgozószoba) falain három arkangyal alakja tűnik fel a róluk szóló bibliai történetekben, színes rokokó stílusú festett keretbe foglalva. Gábriel arkangyal kezében liliomot tart, Szűz Mária társaságában az Angyali üdvözlet történetéről mesél. Mihály arkangyalt, az isteni igazságszolgáltatás megtestesítőjét római legionáriusi ruhában és fegyverzetben láthatjuk, amint a Sátán fején tapos. Rafael arkangyal két jelenetben is szerepel: az egyik képen még magányos utas, vándorbottal, tarisznyával – utalva arra, hogy ő a vándorok, utazók védőszentje - a másik képen Tóbiást kíséri Ninivébe, ahol a kisfiú az arkangyal segítségével meggyógyította édesapját. A főangyalok társaságához csatlakozik Nepomuki Szent János. Beer József patikus fia 1785-ben kapta meg orvosi diplomáját, Rafael és Tóbiás története a gyógyító fiúra utal, akinek névadó szentje is megjelenik a kabinetszoba ábrázolásai közt. 

Elérhetőség, nyitva tartás

Cím: 1014 Budapest, Dísz tér 15.
Email: delamotte-beer@forsterkozpont.hu

Hétfő kivételével minden nap 10.00-18.00 óra között.