2016. november 11., péntek

László Zsuzsa: EMLÉKEZÉS





Itt világít az asztalomon a gyertya.
Ma egy éve hagyott itt bennünket minden idők legkiválóbb zongora-kísérője, művésztársunk, Gyarmati István.
Sok évtizedig szerkesztőként és műsorvezetőként dolgoztam vele koncerteken, televízióban, művelődési házakban.
Azóta sincs hozzá hasonló alkotó-társam!
Számos műsoromat csak vele tudtam igazán megbeszélni, az ő javaslatait megfogadva sikerült jobbnál jobb összeállítást megvalósítani.
Csodálkozva figyeltem, amikor az öltözőkben összefutottunk az előadókkal, s Pista próba nélkül, csak a kottába belenézve, máris képes volt színpadra menni. Hihetetlen zenei tudása, alkalmazkodó képessége volt. Alázattal kísérte a művészeket, akár prózai színészről, akár operaénekesről volt szó.
Legendás volt amerikai vendégszereplése Simándy Józseffel, ahol úgy kísérte a nagy tenorista Bánk bán áriáját, hogy tizenkét perces vastaps után sem tudták befejezni a műsort.
Immár több mint tíz éve jártunk ketten, és sok-sok művésztársunkkal az Ódry Színészotthonba is, hogy évente kétszer, októberben az idősek hetén és februárban, farsangkor, mindig felvidítottuk egykori kollégáinkat. Gyarmati István első szóra vállalta a fellépéseket, gázsi nélkül, hiszen az otthonnak nem volt erre anyagi lehetősége. Neki természetes volt, hogy segítsen, hogy jó műsort csináljunk.
Gyarmati István olyan váratlanul fejezte be földi pályafutását, hogy most, még egy év után sem tudjuk felfogni, hogy nem számíthatunk már rá.
Hihetetlen, hogy egy éve már nincs köztünk! Nagyon, nagyon hiányzik az egész magyar művész-társadalomnak!
Felesége, Éva asszony csodálatosan szép sírkövet állíttatott hamvai fölé. 
Drága Pista! Nyugodj békében, nem csak felvételeid maradtak ránk, hanem személyiséged is példa számunkra!

László Zsuzsa