2016. január 4., hétfő

Gold György: A Jurányiban egy asszony tragikus élete elevenedik meg Tenki Réka megrázó előadásában Egyasszony címen

SI
Az Orlai Produkció a Fügével közös produkciójában, a Jurányiban egy asszony tragikus élete elevenedik meg Tenki Réka megrázó előadásában: Egyasszony címen.  A darab (?), monodráma (?)  monológ (?) valóságos történetet dolgoz fel.  Péterfy-Novák Éva saját történetét írta meg könyvben, amelyet Tasnádi István alkalmazott színpadra és Paczolay Béla rendezett.
Valamikor, még a rendszerváltás előtt játszódik a történet, de akár ma is megtörténhetne, mint ahogy valószínűleg meg is történik. A színpadon egy kórház,- bármely mai kórház - fehér műanyag székekkel berendezett várótermét látjuk. Itt kezdődik, itt játszódik és itt is végződik az egész cselekmény, mely szerint egy fiatal, naiv, 17 éves diósgyőri lány teherbe esik. Éva gyári munkás, férje sorkatona. A terhesség alatt boldogan várják a babát, eljár a vizsgálatokra, mindenki mindent rendben talál. Még orvosa is van, egy cinikus, nemtörődöm nőgyógyász, aki sietteti a szülést, hogy le ne maradjon a főnökével játszott teniszmérkőzésről.  A baba az intenzívre kerül, de Éva még akkor sem sejt semmit. Innentől indul a tragédiák sorozata. A forszírozott szülés következtében súlyosan fogyatékossá lett kislányt, Zsuzsikát hazaviszi és elkezdődik az ingajárat az otthona és a kórházak között. Ezért szinte az otthonának látjuk már a kórházi várótermet. A 17 éves Éva a trauma, a lelki fájdalom és a gyerekéért érzett felelősség hatására érett, felnőtt nővé alakul, aki imádja fogyatékos kislányát. Újabb terhesség, újabb trauma: ezt a terhességet mesterségesen meg kell szakítani, mert ez a baba egy fertőzés miatt jönne súlyosan sérülten a világra. A terhességmegszakítás részletes elmesélése, az érzéketlen kórházi személyzet megalázó viselkedése és a körülmények ismertetése talán a legnehezebben elviselhető részlete az előadásnak.  A házassága lassan tönkremegy. A férje veri. Válás. A kislánya egy fogyatékos gyermekeket ellátó otthonba, végre viszonylag jó körülmények közé kerül. Évára újra rátalál a szerelem. Új házasság és újra terhesség. Aztán megszületik egészséges kisfia: Zsombor. Továbbra is ingajárat Miskolc és az egri kórház között, ahol Zsuzsika él. Aztán egy napon szólnak, hogy a hétéves kislány rosszul van, nagyon lázas, újra kellett éleszteni. Rohanás Egerbe. Ott megtudja, hogy otthon kisfia is megbetegedett, szintén magas láza van. Rohanás haza, lázcsillapítás és vissza Egerbe. Zsuzsika úgy néz az anyjára, mint aki búcsúzik és Évának nincs ereje ottmaradni vele és végignézni a halálát. Másnap reggel tudja meg, hogy a kislány az éjjel meghalt. Rettenetes lelkifurdalás, amiért nem maradt vele. Aztán a gépies intézkedés a temetésről, koporsó, fehér ruhácska és cipő vásárlása.  Az üzletben kérdik, hányas cipőt hord a kislány, Éva nem tudja, hiszen Zsuzsikán sose volt cipő, egész életét az ágyban töltötte……..
Tenki Réka szikáran, minden érzelgősségtől mentesen meséli el a történetet, mindvégig szembenézve velünk, a közönséggel. Nincsenek nagy kitörések és hangos jajveszékelés, szinte csak tényeket közöl, tesz-vesz, rámol, kötöget. Még az sem zökkenti ki, amikor a nézőtéren rosszul lesz valaki, orvost keresnek és kiviszik a hölgyet. A színésznő ül velünk szemben, kötöget és nézi, mi történik, majd folytatja a monológot. Eddigre már egy megviselt, az összeomlás szélén álló, de mégis nagyon erős, tudatos asszonyt látunk. Nincs sírás, nincsenek könnyek. Csak a nézőtéren. . A piros ruhán fekete kabát.  Éva csak ül velünk szemben és már nem mesél, csak néz minket. Aztán elalszanak a fények, sötét. És nagyon hosszú, szinte végtelen csönd. Nincs taps, csak amikor újra felgyújtják a színpadi fényeket. Megrendítően szép színházi este, egy érett színésznő lenyűgöző produkciója.