2015. augusztus 13., csütörtök

Öngyógyító emberek

SI
Kiss Erzsébet könyve




Mire képes az ember, akár vert helyzetben is! A test törékeny, sérülékeny, a lélek még inkább – s közöttük rendkívül szoros a kapcsolat. „Ép testben ép lélek”. Bárkit érhet baleset, megbetegedhet – ezeknek nyomai fizikálisan és pszichésen erősen megviselik. Korántsem mindegy azonban, milyen mértékben. Kiss Erzsébet kötetének főszereplői – akik főnixként szárnyaltak fel romba dőlt életük hamvai közül csökkent teljesítményre képesen, sérülten, esetleg fogyatékosként – itt élnek közöttünk, környezetünkben, bárki számára elérhetők, akár személyesen is. Ránk mosolyognak a bátrak, akiknek volt merszük szembe szállni az életet fékező erővel, a betegséggel, és akik győztesen kerültek ki belőle, felhasználva a sport, a mozgás adta hihetetlennek tűnő lehetőségeit.



Életrajz:

Kiss Erzsébet 1944. május 13-án született Debrecenben. Elvégezte a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola földrajz-testnevelés szakát, majd a Testnevelési főiskolán kézilabda szakedző képesítést szerzett. NB-és csapatokban kézilabdázott, kosarazott, pingpongozott. A debreceni sportiskolánál dolgozott edzőként főállásban, majd testnevelő tanárként a tehetséggondozásra valamint a mozgás megszerettetésére helyezte a fő hangsúlyt. Tíz évig a Hajdú-Bihar megyei tanács művelődési osztályán az iskolai testnevelés és a diáksport szervezéséért volt felelős. A debreceni sportcentrum átadását követő világversenyeken vezető versenybíróként, újságíróként látott el feladatokat. Nyugdíjas éveiben a sport misszionáriusaként előadásokat, bemutatókat tart országszerte, életmód táborokat szervez, vezet. A résztvevők igényei adnak inspirációt újságcikkei, könyvei megírásához, testszerviz programjainak kialakításához. Szabadidejében ezoterikus olvasmányok, sport, angol tanulás, írás – töltik ki és teszik teljessé életét. Személyes példamutatásra törekedve, 52 sportágban próbálta ki magát, női sportfesztiválon kétszer lett országos szépkorú bajnok: 2004-ben és 2014-ben.
Életét két mottó vezérli. Az első, a megerősítő egy kínai közmondás: „Amit megtapasztalsz, azt kötelező továbbadnod”, míg a másik, a figyelmeztetés így hangzik: „Az Úr adja a szelet, de a vitorlát nekünk kell kifeszíteni”.