2014. április 17., csütörtök

Festők a tükörben - magyar önarcképek az Uffizi Képtárból

SI

Időszaki kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában
2014. március 22 – 2014. július 20.

2014. március 21-én nyílik a Festők a tükörben - magyar önarcképek az Uffizi Képtárból című kiállítás a Budavári Palotában, a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma földszinti kiállító termeiben.
A kiállítás újdonsága, hogy olyan 24 magyar festménnyel találkozhat a hazai nagyközönség az Uffizi Képtár gyűjteményéből, amelyek nagy része teljesen ismeretlen itthon. Ilyen például Markó Károly egyetlen önarcképe vagy Nemes Eliza gyönyörű portréja. A firenzei magyar gyűjtemény története igazi kultúrtörténeti csemege, kialakulása során a legjelentősebb művészeink – például Csók István vagy Szinyei Merse Pál – kiváló portréin kívül olykor egy hamis kép vagy éppen egy csalással odajuttatott önjelölt piktor munkája is bekerült a gyűjteménybe.

A firenzei Uffizi képtár őrzi a világ legnagyobb, több mint 1650 darabból álló művész-önarckép gyűjteményét. A gyűjteményt 1664-ben Leopoldo de’ Medici alapította, utódai évszázadokon át folytatták a gyarapítást és ennek köszönhetően ma itt találhatóak a leghíresebb európai és Európán kívüli festők önarcképei Raffaellótól kezdve a jelen korig. Magyar festők munkái 1872-től vannak jelen a világhírű képtárban: jelenleg 21 művész 24 alkotása, akik közül néhány művész éppen attól vált híressé idehaza, hogy portréját megrendelte vagy éppen elfogadta a firenzei képtár. Ezt a 24 képet 2013 októberében és novemberében az Uffizi nagy sikerrel mutatta be önálló kiállításán az olasz közönségnek, az 2013-ban megrendezett magyar-olasz kulturális évad egyik legjelentősebb eseményeként. A kiemelt jelentőséget és figyelmet az is indokolta, hogy az Uffizi évszázados történetében ez volt az első, a magyar festészet tematikájával foglalkozó kiállítás.

A Budapesti Történeti Múzeum felvállalta azt a kezdeményezést, hogy a hazai nagyközönség számára is elhozza és bemutatja ezt a különleges gyűjteményt. A budapesti tárlat látványos módon avatja be a nézőt az alkotók és önarcképeik megismerésébe: egyrészt az Uffizi festő-önarcképei mellé ugyanannak a művésznek egy-egy reprezentatív, hazai gyűjteményben lévő alkotásával is találkozhat a látogató, melyek nagy részét a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum saját kincsei közül válogattak a kurátorok. Másrészt pedig egy-egy önarckép Firenzébe kerülésének eredeti dokumentumai, levelei és fotói is bemutatásra kerülnek, mivel szinte mindegyik festmény, különböző úton-módon jutott be az Uffizibe, mindegyiknek saját története van.
        

Évszázad ok óta a Galleria degli Uffizi gyűjteményébe való bekerülés lehetősége – egy felajánlás vagy egy felkérés – egyet jelent a megkérdőjelezhetetlen világhírrel, elismeréssel és halhatatlansággal, amelyből csak a kiváltságos és kiemelkedő tehetségek részesülhetnek. „…az Uffizi Galéria: a régmúlt és a jelen kor kiváló művészeinek Pantheonja” – írta a magyar akadémikus festészet legtekintélyesebb alakja, Benczúr Gyula 1888-ban, amikor a firenzei képtár vezetőjétől felkérést kapott portréjának elkészítésére.  Más szavakkal, de hasonlóan fogalmazott Lakner László azon az ünnepségen, melyet 2000. októberében rendeztek az Uffiziben Önarcképének befogadása alkalmából: „…Mától kezdve engem már soha nem fognak elfelejteni, mivel az önarcképem a világ egyedülálló műgyűjteményének részévé vált…”.

                    
A budapesti kiállítás alkalmából az Uffizi Képtár vezetői felajánlották annak a lehetőségét, hogy a gyűjtemény két új modern festménnyel gyarapodjon, olyan alkotók munkáival, akik reprezentatív módon képviselik a hazai kortárs festészetet. A művészek kiválasztásával a képtár főigazgatója, Antonio Natali a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténész szakembereit bízta meg. Az ő döntésük alapján Keserű Ilona és Fehér László egy-egy önarcképével gazdagodik az Uffizi gyűjteménye, mely műveket – Firenzébe szállításuk előtt – szintén megtekinthetik a látogatók a Budapesti Történeti Múzeum kiállításán.
http://www.btm.hu