2013. augusztus 1., csütörtök

Rózsavölgyi Szalon programja

SI

műfajok gazdagsága a Rózsavölgyi Szalonban

Az elmúlt évadban 15 színházi bemutatót tartottunk. Olyan művek kerültek repertoárra, amelyeket a hazai közönség még nem láthatott. Ezek közül szemezgettünk.

 logo 222X90

Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik

A kortárs orosz irodalom egyik legkedveltebb alakjának regénye decemberben elevenedett meg először színpadon a Szalon eddigi legnagyobb szabású vállalkozásaként. Az alkotók a számos helyszínen játszódó művet mintegy filmszerűen, montázstechnikával jelenítik meg, az előadásban valamennyi színész zenél.

 

Pierre Sauvil: Napfény kettőnknek

Pierre Sauvil romantikus vígjátékának furcsa párosát Szervét Tibor és Sipos Vera játssza. A darab különleges alaphelyzete egy fiatal nő és egy idősebb férfi kényszerű együttélése meglepően transzformálódó érzelmekkel átszőve. De érdekes módon szó sincs szerelemről...


Rózsavölgyi Orfeum
A kappan, a csirke és a marabu

Zenével fűszerezett kortörténeti kabaré – tréfák, kuplék, slágerek, sztorik a XX. század első évtizedeiből. A fanyar ízekkel bolondított kortörténeti kabaré három ismert színész, egy hölgy és két úr, Fodor Annamária, Hirtling István és Józsa Imre előadásában látható sok-sok zenével fűszerezve - Buday Dénestől Zerkovitzig -, amelyért a kor jellegzetességeit kiválóan ismerő Szilassy Nelly felel.

 

Polcz Alaine: Asszony a fronton

A Rózsavölgyi pódiumszínpadának zenével kísért monodrámájában Béres Ilona idézi Polcz Alaine háborús memoárját visszafogott, dísztelen egyszerűséggel. Partnere Lazók Mátyás. 


 

POSZT02

Az utolsó óra

Mark St. Germain: Freud's last session
Szellemesen pergő, olykor humoros, olykor fájdalmasan ironikus filozófiai párviadal a világhírű pszichoanalitikus, Sigmund Freud és a kevésbé híres professzor, C. S. Lewis között Jordán Tamás és Alföldi Róbert tökéletes karakterformálásában. Párbeszéd az életről egy bő órára kiragadva a nézőt a megszokott kerékvágásból.

 

 Jon Fosse: Valaki jön majd

A minimal art esztétikáját kínáló Jon Fosse, norvég író azzal kísérletezik, hogyan lehet színművében az információkat a minimumra redukálni úgy, hogy a megjelenített tartalom minden lakonikussága ellenére átjöjjön a rámpán. Léner András rendezésében, a színészek cizellált, gazdag eszköztárat felvonultató, szuggesztív játékával az ábrázolt világ éppen lakonikussága révén kel életre, válik hitelessé.