2013. március 28., csütörtök

Imágo, Portrék a Pannonhalmi Főapátság gyűjteményeiből

SI

 
    A Pannonhalmi Főapátság gazdag képzőművészeti gyűjteményeiből rendezett
válogatás anyaga ritkán látható a nagyközönség számára, hiszen legnagyobb részük a
monostori klauzúrában, a látogatók elől elzárt területen található. A kiállítás elsősorban az
arckép funkcióit és funkcióváltásait igyekszik bemutatni, természetesen nem hagyva
figyelmen kívül az ikonográfiai és ikonológiai vonatkozásokat sem. A szerzetesi műgyűjtés
szempontjai nem mindig estek egybe az esztétikai szempontokkal, és a századok során igen
változó színvonalú anyag gyűlt össze, ezért kiállításunk rendező elve nem a hagyományos
művészettörténeti megközelítés, hanem elsősorban a kulturális antropológia és a
művelődéstörténet szempontjai.
     A portré nemcsak az adományozók emlékezetét őrizte. Az uralkodó, vagy a főpap
arcképe egyben a hatalmi reprezentációt is szolgálta (tárlatunkon Lécs Ágoston tihanyi apát,
Rimely Mihály pannonhalmi főapát, vagy a bencés Vaszary Kolos esztergomi érsek
arcképe). Az arcmás a követendő példaképekre is figyelmeztetett. A szerzetesek ideáljait a
rend szentjei képviselték. A 16-18. század világi nemessége számára pedig a vitéz ősök
jelentették a mintaképet. Az ősgalériák megfestésénél általában nem ügyeltek a történeti
hűségre. A korábbi századok királyait, hőseit, nagy embereit – hiteles ábrázolásuk nem
lévén – önkényesen alakított vonásokkal örökítették meg, ezt nevezzük fiktív portrénak. Ilyen
kitalált portré Andreas Schroth Szent István-szobrának feje 1828-ból vagy az Istvánnak
koronát hozó Anasztáz-Asztrik brevnovi apát, ismeretlen barokk mester alkotása.
    Az emlékezésnek mindig nagyon fontos szerepe volt a portrék elkészítésében,
birtoklásában, ajándékozásában, akár a nagyméretű családi képmásokról, akár a kicsiny
miniatűr festményekről van szó.
    A vonások arányainak megváltoztatásával, eltúlzásával jött létre a karikatúra vagy
torzkép. Kiállított példánk a 19. század eleji Bécsből származik, s azt mutatja be a képi
szatíra eszközeivel, hogy miként készül a portré a terebélyes, ám annál életvidámabb
özvegy jövendő, harmadik férje számára.
    A gyűjteményekben számos kuriózumot is őriznek. Ilyen a közel kétszáz éves
tangram, eredetileg Kínából származó játék, vagy a különféle portré-kollázsok: hun királyok
közé ragasztott erdélyi rablóvezér, obsitos huszár emléklapja, vagy apácák fotóit is
felhasználó zárdamunka.
    A tárlaton látható alkotások a főapátsági kollekciók törzsanyagába tartoznak. Ezen
belül külön érdeklődésre tarthat számot a Lónyay-hagyaték: Stefánia belga királyi hercegnő, özvegyen másodszor Lónyay Elemérhez ment férjhez. A hercegi pár a második világháború végén oroszvári kastélyából Pannonhalmára menekült, és egyedüli örökösének a főapátságot nevezte meg. Így kerültek ide a belga királyi családot ábrázoló festmények és miniatűrök. Ezek közül a 19. század neves osztrák festőjének, Franz Xaver Winterhalternek két alkotását állítjuk ki, de láthatóak kisméretű,
kifejezetten ajándékozásra is szolgáló portrék is a 19. századból illetve a múlt század
elejéről.
    A kiállítás idejére három olyan műtárgyat is kölcsönöztünk, amely más bencés
gyűjteményekben található: a soproni egykor ferences, ma bencés templomtól (népszerű
nevén Kecske-templom) középkori donátor-szobrát, Tihanyból Lécs Ágoston apát barokk
kori arcmását, és a győri bencés perjelségtől Jakobey Károlynak Czuczor Gergely költőt
megörökítő festményét.
A főapátsági fotótár Magyarország leggazdagabb egyházi fényképgyűjteménye,
melynek feltárása jelenleg is folyik. A szerzetesi hagyatékokban fennmaradt nagy számú 19.
századi arcképfotón jól látható, hogy akkoriban mennyire kapcsolódtak a festészet
hagyományaihoz. A fotográfusok egy része ugyanis korábban festészettel is foglalkozott, de
a megrendelők is olyan képet akartak magukról, amelyen a modell beállítása, a kéztartás, a
gesztusok, a ruházat elrendezésére, a háttér, stb. a festett arcképekre emlékeztetett.
Válogatásunkban a közösség arcát jelentő csoportképekből, a testvéri vagy a baráti
kapcsolatokat reprezentáló kettős portrékból, az életutat ábrázoló fotósorozatokból, a
fotográfiai önarcképekből mutatunk be eddig nagyobbrészt publikálatlan darabokat.
Láthatjuk, miként örökítették – és örökítik – meg magukat a szerzetesek kedvenc tárgyaikkal,
festett díszletű műtermekben vagy saját környezetükben, hogyan ragadják meg a meditáció,
a gondolkodás pillanatait, vagy hogyan látják az objektív segítségével gimnáziumi
tanítványaikat.
A régi idők portréi mellett a pannonhalmi portrékészítés ma is élő példáival a
gimnázium diákjai szolgálnak. Tanárukkal együtt a kiállításhoz kapcsolódva készítettek
fotókat az őket körülvevő közösségről: szerzetesekről, nevelőkről, családtagokról – és
legfőképp társaikról.
A kiállítás kurátora Bogdán Melinda muzeológus, vizuális antropológus és Petneki Áron
művelődéstörténész, a varsói egyetem nyugalmazott tanára. Az ünnepséget Várszegi Asztrik főapát úr vezeti be, s megnyitó beszédet mond Bokody Péter művészettörténész. A kiállítás a Pannonhalmi Főapátság Kulturális igazgatóságának szervezésében kerül megrendezésre.

A kiállítás 2013. március 21-től november 11-ig látogatható.
Forrás: http://bences.hu/cikk/imago.html