2013. január 17., csütörtök

Sorsának kitűnő kovácsa: Székely Marika

SI



2012. november 30-án a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Életmód Szakosztálya Dr. Szalontai Éva Aranytollas Újságíró, Szakosztály elnök szervezésével megtartotta záró sajtóbeszélgetését.
Mint minden, ezt megelőző szakosztályi rendezvény, ez is nagyon érdekes volt.
A "Népművész a Nyírségből" címmel Székely Marika beszélt élete fontosabb, de alapvetően meghatározó tevékenységeiről. Egy 200 lelkes kicsi, szatmári faluban, Császló községben született. Nem akármilyen hely ez, mivel itt él - reméljük még sokáig - Európa legidősebb somfája, úgy tartják, 400 éves.
Édesanyjától "anyai örökség"-ként kapta a hímzés tudományát és szeretetét. Kedvenc, leggyakrabban készített mesterműveit keresztszemes hímzési technikával varrja. Specialitása a maga fejlesztette betűk hímzése, de szívesen foglalkozik régi minták felújításával is. A "Magyar Úriasszonyok Lapja" egy 1920-as számában talált például egy régi mintát. Kiállításainak se szeri, se száma. S mivel tagja a Panoráma Világklubnak, alkotásait nem csak hazánkban, de külföldön is ismerik. Munkája már sok országba elkerült, nemrég Venezuelába, Svédországba is.

Sok ismerősének, barátjának vagy híres embernek varrt már az illető személyére jellemző, csak neki szóló ajándékot. 2010-ben készített "Adventi naptárával" egy Pátyod községi pályázaton I. helyezett lett. Munkáival bekerült a 2012. évi Hungarikumok könyvébe is.
Előadása közben gyönyörködhettünk hímzéseiben, melyet projektorral vászonra vetített.

A kézimunkázás mellett másik szenvedélye a gyors- és gépírás...
1973-ban tudomására jutott egy megyei rendezésű gépíróverseny Nyíregyházán. Jelentkezett, sikert ért el és ez meghatározta élete további szakaszát. Sokat gyakorolt, 1973-ban tagja lett a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségének, ekkor kezdődött versenyzői pályafutása is.
Marika gépírási tudását olyan magas szintre fejlesztette, hogy "tízujjas" mesternek, művésznek nevezik,- ő a GÉPÍRÓ szót felelné bizonyára.
Számára egyáltalán nem jelent nehézséget, hogy mechanikus vagy elektronikus írógépen kell-e a percenkénti 400 leütést hibátlanul teljesíteni.

Világbajnokságon először 1991-ben vett részt, melyet Brüsszelben rendeztek. Ezt követte Amszterdam, Isztambul, Bonn, Lausanne, Róma, Bécs, Prága, Párizs. 2003-tól már csak számítógépen zajlottak a versenyek. 2007-ben Prágában 30 perces másolás során 12.300 betűt ütött le Marika, ebben a nagy mennyiségű szövegben mindössze két hiba, "félreütése" volt.
Gyorsírás kategóriában is rendszeresen és sikerrel versenyez.

Két lánya is nagyon jól gépel, Tünde 1995-ben az amszterdami világbajnokság gyorsíró versenyében 2. helyezést ért el az ifjúsági korcsoportban, ennek itthoni elismeréseként parlamenti gyorsíró-jegyzőkönyvvezető lett öt éven át.
Hajnalka lánya is "tízujjas", számítógépes munkakörben dolgozik. Több olyan verseny is volt, amikor mindhárom Székely "lányt" megtalálhattuk a nevezettek között.

Székely Marika fontosnak tartja, hogy e szakmában is legyen jól képzett utánpótlás. Kedves modora és jó pedagógiai érzéke vonzza a gyerekeket, több tanulót készített már fel országos versenyre "gyermek" kategóriában. Legutóbb 2012 decemberében kaptak elismerést hibátlan munkájukért Budapesten.
A beszámolót a rendezők ezen a ponton pár percre megszakították. Rövid időre rehabilitáltak egy, már hosszú ideje a MÚOSZ vitrinben pihenő írógép matuzsálemet - talán Optima típusút - , letették az előadói asztalra, hogy Marika gépelési bemutatót tarthasson. Ő néhány gyakorlott mozdulattal, néhány másodperc elteltével működőképessé tette a múzeumi darabot, és 10 ujja alatt vidáman kopogtak az írógép billentyűi.

Civilként is "boldog ember", ahogy a Mátészalkai Művészetbarát Egyesület lapja, a Mécsvilág 2012. júniusi számában Pénzes Ottó jellemezte.
Kaktuszgyűjteménye egyik nap egyszerre 160 tölcséres virággal "köszönte meg" a gondoskodást.
A sütés-főzésben is örömét leli, specialitása a "kötött tészta" leves, a nyírségi gasztronómia.

Székely Marika testvérével, Évával a sajtóbeszélgetés végén nyírségi ízekkel kedveskedett a megjelent kb. negyven érdeklődőnek, újságírónak. Hoztak saját készítésű ételeket, süteményeket, italokat. Nekem a "nemtudom" szilvából, üstben főzött lekvárral töltött hájas tészta volt a legkülönlegesebb.
A rendezvény végén mindenki "jó szájízzel" távozhatott, ami nem meglepő, ha a házigazda a mindenre odafigyelő, fáradhatatlan dr. Szalontai Éva.

Ez a találkozó igazolta beszámolóm címét, mert a derűt, kiegyensúlyozottságot és életkedvet sugárzó Székely Lászlóné Marika szorgalmával valóban SORSÁNAK KITŰNŐ KOVÁCSA.

Budapest, 2013. január 8.
                                                                                                                                  Kárpáti Éva