2010. május 30., vasárnap

Kedves Spinoza-barát !

A barátok közül sokan látogatták Popper Péter előadását az elmúlt 7 év alatt.
Hát ennek most vége, Péter itt hagyott minket. Fájdalom és hiányérzet az első, ami most átviharzik rajtunk. Most jó lenne együtt lenni azokkal, akiknek Péter szintén sokat jelentett. A fájdalom valahogy kisebb, ha közös.
Ha már fizikailag nem lehet, próbáljunk meg virtuálisan egy kicsit együtt lenni, érzelmeinket megosztani, kanalizálni. Hogy erre nagy szükség van, azt bizonyítja az is, hogy ma 12-tól délután 3-ig legalább 50 telefont kaptunk.

Jómagamnak jól esett megírni az első érzéseimet, gondolataimat, amit alább olvashatnak. Akinek igénye, indíttatása van arra, hogy valamit írjon, közöljön, hogy megosszon velünk azokkal az érzésekkel kapcsolatban, amelyek most, Péter távozása után feltörnek, kérjük írja meg nekünk.. Vajon felbukkan –e most hirtelen valami mondat Péter valamelyik előadásából vagy könyvéből, amire jó gondolni, ami segít, ami vigasz. Hogy a kapott információval majd mit csinálunk, az attól függ, hogy mit és mennyit kapunk.

A fájdalom kisebb, ha megosztjuk.

Sándor Anna
Véner Orsi

Péter századik előadása tiszteletére megcsináltuk a Guru c. zenés játékot, amit kezdetben ellenzett, majd mikor a darabot látta, örült és ellágyult. Ígérte, hogy többször meg fogja nézni. Most utólag nagyon örülök, hogy megcsináltuk.

Ebben a percben, fájdalmasan, intenzíven, szinte árva gyerekként gondolok Péterre és szemrehányóan perlekedek vele, amiért mégis ilyen hirtelen itt hagyott minket. És ő mit csinál most ? Mosolyogva, cinkosan, humorosan néz rám vissza és szinte mondja, ’de hát Anna, annyi mindent mondtam maguknak, így mégis csak fel vannak vértezve. S nyugodjék meg, én most már nagyon jó helyen vagyok. Majd innen nézem a Gurut ’.
Lehet! De hiányzik! Ürességet érzek. Próbálok Péter okos szavaira és cinkos mosolyára gondolni. Tán majd átsegít.

Sándor Anna
Spinoza

2010. április 16.
http://www.spinozahaz.hu
spinozahaz@spinozahaz.hu